Jób könyve 17

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 A lelkem megtört, napjaim végüket járják, már csak a sír vár rám!	1 A lelkem megtört, napjaim végüket járják, már csak a sír vár rám!
2 Nem vétettem, mégis keserűségeken időzik szemem.	2 Nem vétettem, mégis keserűségeken időzik szemem.
3 Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé, akkor bárki keze küzdhet ellenem!	3 Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé, akkor bárki keze küzdhet ellenem!
4 Szívüket elzártad a belátástól, ezért nem kerekedhetnek felül!	4 Szívüket elzártad a belátástól, ezért nem kerekedhetnek felül!
5 Az ilyen prédát ígér barátainak, mialatt gyermekei szeme eleped.	5 Az ilyen prédát ígér barátainak, mialatt gyermekei szeme eleped.
6 Példabeszéddé tett engem a népnél, s elrettentő példa vagyok előttük.	6 Példabeszéddé tett engem a népnél, s elrettentő példa vagyok előttük.
7 Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék.	7 Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék.
8 Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen;	8 Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen;
9 az igaz kitart a maga útján, s a tisztakezű erőben gyarapszik.	9 az igaz kitart a maga útján, s a tisztakezű erőben gyarapszik.
10 De gyertek csak ismét, valahányan vagytok, bár egy bölcsre sem akadok közöttetek!	10 De gyertek csak ismét, valahányan vagytok, bár egy bölcsre sem akadok közöttetek!
11 Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak, amelyek szívemet gyötörték,	11 Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak, amelyek szívemet gyötörték,
12 s az éjjelt nappallá változtatták, úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok.	12 s az éjjelt nappallá változtatták, úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok.
13 Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom, s a sötétségben vetem meg ágyamat;	13 Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom, s a sötétségben vetem meg ágyamat;
14 a rothadásnak mondom: Atyám vagy! S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem!	14 a rothadásnak mondom: Atyám vagy! S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem!
15 Hol van tehát a reménységem? S amit várok, ki látja meg azt?	15 Hol van tehát a reménységem? S amit várok, ki látja meg azt?
16 Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére; vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?«	16 Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére; vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?«