Livre des Lamentations 5

JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Souviens-toi, Yahvé, de ce qui nous est arrivé, regarde et vois notre opprobre!	1 Emlékezz, Uram, mi történt velünk, tekints ránk és lásd gyalázatunkat!
2 Notre héritage a passé à des étrangers, nos maisons à des inconnus.	2 Örökségünk jövevényekre szállt, házaink idegenekre.
3 Nous sommes orphelins, sans père; nos mères sont comme des veuves.	3 Árvák lettünk, és apátlanok, anyáink olyanok, mint az özvegyek.
4 A prix d'argent nous buvons notre eau, notre bois, il nous faut le payer.	4 Vizünket pénzért isszuk, fánkat vételárért kapjuk.
5 Le joug est sur notre cou, nous sommes persécutés; nous sommes à bout, et pour nous pas de répit.	5 Nyakunkon vannak üldözőink, elfáradtunk, és nincs nyugalmunk.
6 Nous tendons la main à l'Egypte, à Assur pour nous rassasier de pain.	6 Egyiptomnak nyújtottunk kezet, s Asszíriának, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Nos pères ont péché: ils ne sont plus; et nous, nous portons leurs fautes.	7 Atyáink vétkeztek, és nincsenek többé, s mi hordozzuk bűneiket.
8 Des esclaves dominent sur nous, nul ne nous délivre de leur main.	8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.
9 Au péril de nos vies nous rapportons notre pain en affrontant l'épée du désert.	9 Életünk kockáztatásával szerezzük kenyerünket kard elől a pusztában.
10 Notre peau comme un four est brûlante, à cause des ardeurs de la faim.	10 Bőrünk izzik, mint a kemence, a hevesen kínzó éhségtől.
11 Ils ont violé des femmes dans Sion, des vierges dans les villes de Juda.	11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.
12 Des princes ont été pendus de leur main: la face des vieillards n'a pas été respectée.	12 A fejedelmeket felakasztották kezükkel, a vének személyét nem tisztelték.
13 Des adolescents ont porté la meule, des garçons ont trébuché sous le bois.	13 Az ifjak malmot hajtanak, és a gyermekek fahordásban rogyadoznak.
14 Les anciens ont déserté la porte; les jeunes gens ont cessé leur musique.	14 A vének eltűntek a kapuból, az ifjak abbahagyták hárfajátékukat.
15 La joie a disparu de notre coeur, notre danse s'est changée en deuil.	15 Eltűnt szívünk vidámsága, gyászra fordult a körtáncunk.
16 La couronne de notre tête est tombée. Malheur à nous, car nous avons péché!	16 Leesett a koszorú a fejünkről; jaj nekünk, mert vétkeztünk!
17 Voilà pourquoi notre coeur est malade, voilà pourquoi s'obscurcissent nos yeux:	17 Ezért lett szomorú a szívünk, ezért homályosult el a szemünk;
18 c'est que la montagne Sion est désolée, des chacals y rôdent!	18 Sion hegye miatt, mely puszta lett, rókák járkálnak rajta.
19 Mais toi, Yahvé, tu demeures à jamais; ton trône subsiste d'âge en âge!	19 De te, Uram, örökké megmaradsz, trónod nemzedékről nemzedékre.
20 Pourquoi nous oublierais-tu pour toujours, nous abandonnerais-tu jusqu'à la fin des jours?	20 Miért feledkezel meg rólunk örökre, miért hagysz el minket hosszú napokra?
21 Fais-nous revenir à toi, Yahvé, et nous reviendrons. Renouvelle nos jours comme autrefois,	21 Téríts magadhoz, Uram, és megtérünk, újítsd meg napjainkat, mint hajdan!
22 si tu ne nous as tout à fait rejetés, irrité contre nous sans mesure.	22 Vagy talán végképp elvetettél minket, oly nagyon megharagudtál miránk?