Psalmen 49

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 [Für den Chormeister. Ein Psalm der Korachiter.]	1 A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára.
2 Hört dies an, ihr Völker alle, vernehmt es, alle Bewohner der Erde,	2 Halljátok meg ezt, nemzetek, mindnyájan, vegyétek fületekbe, földkerekség lakói, mindannyian:
3 ihr Leute aus dem Volk und vom Adel, Reiche und Arme zusammen!	3 mind alacsonysorsúak és nemesek, gazdagok, szegények egyaránt!
4 Mein Mund spreche weise Worte; was mein Herz ersinnt, sei voller Einsicht.	4 Bölcsességet mond a szám, okosságot a szívem elmélkedése.
5 Ich wende mein Ohr einem Weisheitsspruch zu, ich enthülle mein Geheimnis beim Harfenspiel.	5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval tárom föl rejtélyemet.
6 Warum soll ich mich in bösen Tagen fürchten, wenn mich der Frevel tückischer Feinde umgibt?	6 Miért félnék a balszerencse napján, ha körülvesz a gáncsoskodók gonoszsága?
7 Sie verlassen sich ganz auf ihren Besitz und rühmen sich ihres großen Reichtums.	7 Ők saját erejükben bíznak, vagyonuk nagyságával kérkednek.
8 Loskaufen kann doch keiner den andern noch an Gott für ihn ein Sühnegeld zahlen	8 Pedig az ember nem válthatja meg magát, senki sem adhat Istennek váltságdíjat magáért.
9 - für das Leben ist jeder Kaufpreis zu hoch, für immer muss man davon abstehn -,	9 Igen drága lelkének váltsága: soha meg nem fizetheti,
10 damit er auf ewig weiterlebt und niemals das Grab schaut.	10 hogy örökké éljen és ne jusson az enyészetre.
11 Denn man sieht: Weise sterben; genauso gehen Tor und Narr zugrunde, sie müssen andern ihren Reichtum lassen.	11 Hisz láthatja, meghalnak a bölcsek; Ugyanúgy elvesznek, mint a balgák és az esztelenek, és másokra hagyják gazdagságukat.
12 Das Grab ist ihr Haus auf ewig, ist ihre Wohnung für immer, ob sie auch Länder nach ihren Namen benannten.	12 Sírjuk lesz lakóhelyük mindörökre; Hajlékuk nemzedékről nemzedékre, noha nevet szereztek maguknak földjükön.
13 Der Mensch bleibt nicht in seiner Pracht; er gleicht dem Vieh, das verstummt.	13 Az ember, övezze bár tisztelet, nem marad meg; Olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik, bizony hasonló hozzá.
14 So geht es denen, die auf sich selbst vertrauen, und so ist das Ende derer, die sich in großen Worten gefallen. [Sela]	14 Ez az útja azoknak, akik önmagukban bíznak, és azoknak a vége, akik saját beszédükben gyönyörködnek.
15 Der Tod führt sie auf seine Weide wie Schafe, sie stürzen hinab zur Unterwelt. Geradewegs sinken sie hinab in das Grab; ihre Gestalt zerfällt, die Unterwelt wird ihre Wohnstatt.	15 Mint a juh, úgy terelődnek az alvilágba, a halál legelteti őket. Leszállnak a sírba sietve, alakjuk megsemmisül, az alvilág lesz lakásuk.
16 Doch Gott wird mich loskaufen aus dem Reich des Todes, ja, er nimmt mich auf. [Sela]	16 De az én lelkemet Isten megváltja, az alvilág hatalmából kiragad engem.
17 Lass dich nicht beirren, wenn einer reich wird und die Pracht seines Hauses sich mehrt;	17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megnövekszik háza dicsősége,
18 denn im Tod nimmt er das alles nicht mit, seine Pracht steigt nicht mit ihm hinab.	18 mert ha meghal, semmit sem visz magával, és dicsősége nem száll le utána.
19 Preist er sich im Leben auch glücklich und sagt zu sich: «Man lobt dich, weil du dir's wohl sein lässt»,	19 Mondja bár áldottnak magát életében: »Dicsérni fognak téged, amiért magadnak tetted a jót«,
20 so muss er doch zur Schar seiner Väter hinab, die das Licht nie mehr erblicken.	20 mégis csak elmegy atyái nemzetségéhez, amely soha többé nem látja a világosságot.
21 Der Mensch in Pracht, doch ohne Einsicht, er gleicht dem Vieh, das verstummt.	21 Az ember, övezze bár tisztelet, okosságot nem tanúsít; olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik – bizony hasonló hozzá.