1 Job respondió, diciendo: | 1 És felelt Jób, és ezt mondta: |
2 ¡Oigan, oigan bien mis palabras, concédanme al menos este consuelo! | 2 »Hallgassátok meg, kérlek, szavamat, és szálljatok magatokba! |
3 Tengan paciencia mientras hablo yo, y una vez que haya hablado, se podrán burlar. | 3 Tűrjetek engem, amíg szólok, és szavaim után, ha úgy tetszik, gúnyolódjatok! |
4 ¿Acaso yo me quejo de un hombre o no tengo motivo para estar indignado? | 4 Vajon ember ellen megy-e a perem? És miért ne kelljen méltán szomorkodnom? |
5 Vuélvanse a mí, y quedarán consternados, se pondrán la mano sobre la boca. | 5 Rám figyeljetek és álmélkodjatok, tegyétek ujjatokat szátokra! |
6 Cuando me acuerdo, yo mismo me horrorizo y todo mi cuerpo se estremece. | 6 Magam is megrémülök, ha rágondolok, és remegés fogja el testemet! |
7 ¿Cómo es posible que vivan los malvados, y que aun siendo viejos, se acreciente su fuerza? | 7 Miért maradnak a gonoszok életben? Miért emelkednek fel és gyarapodnak vagyonban? |
8 Su descendencia se afianza ante ellos, sus vástagos crecen delante de sus ojos. | 8 Ivadékuk megmarad előttük, rokonok és unokák serege van szemük előtt, |
9 Sus casas están en paz, libres de temor, y no los alcanza la vara de Dios. | 9 házuk bizton van és békében, és nincs az Isten vesszeje rajtuk, |
10 Su toro fecunda sin fallar nunca, su vaca tiene cría sin abortar jamás. | 10 marhájuk fogan, borját el nem veszti, tehenük megellik és el nem vetél, |
11 Hacen correr a sus niños como ovejas, sus hijos pequeños saltan de alegría. | 11 kieresztik kicsinyeiket, mint a nyájat, és vígan ugrándoznak gyermekeik, |
12 Entonan canciones con el tambor y la cítara y se divierten al son de la flauta. | 12 kezükben dob és citera, sípszó mellett vigadoznak; |
13 Acaban felizmente sus días y descienden en paz al Abismo. | 13 jólétben töltik napjaikat s egy pillanat alatt szállnak az alvilágba. |
14 Y ellos decían a Dios: «¡Apártate de nosotros, no nos importa conocer tus caminos! | 14 Pedig azt mondták Istennek: ‘Hagyj minket békében, nem vagyunk kíváncsiak útjaidra! |
15 ¿Qué es el Todopoderoso para que lo sirvamos y qué ganamos con suplicarle?». | 15 Ki az a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, és mi hasznunk, ha hozzá imádkozunk?’ |
16 ¿No tienen la felicidad en sus manos? ¿No está lejos de Dios el designio de los malvados? | 16 Nemde szerencséjüket kezükben tartják, s ő nem törődik a gonoszok tervével! |
17 ¿Cuántas veces se extingue su lámpara y la ruina se abate sobre ellos? ¿Cuántas veces en su ira él les da su merecido, | 17 Ugyan hányszor alszik el a gonoszok mécsese, s éri el őket romlásuk, és ontja ki rájuk haragja fájdalmait? |
18 y ellos son como paja delante del viento, como rastrojo que se lleva el huracán? | 18 Hányszor járnak úgy, mint a szalmaszál a szél előtt, mint a pernye, amelyet elkap a szélvész? |
19 ¿Reservará Dios el castigo para sus hijos? ¡Que lo castigue a él, que él lo sienta! | 19 ‘Isten az atya büntetését fiai számára tartja fenn?’ Fizessen csak neki! Hadd érezze! |
20 ¡Que sus propios ojos vean su fracaso, que beba el furor del Todopoderoso! | 20 Saját szemével lássa romlását, maga igyék a Mindenható haragjából! |
21 ¿Qué le importará de su casa después de él, cuando se haya cortado el número de sus meses? | 21 Mert mi gondja van arra, hogy mi lesz utána házával, mikor hónapjai számát már elvágták! |
22 Pero ¿puede enseñarse la sabiduría a Dios, a él, que juzga a los seres más elevados? | 22 Lehet-e bölcsességre kioktatni Istent, aki a magasságbelieket ítéli? |
23 Uno muere en la plenitud de su vigor, enteramente feliz y tranquilo, | 23 Az egyik meghal erőben, egészségben, gazdagon és boldogan; |
24 con sus caderas repletas de grasa y la médula de sus huesos bien jugosa. | 24 beleit háj borítja, és csontjait velő itatja, |
25 Otro muere con el alma amargada, sin haber gustado la felicidad. | 25 a másik pedig meghal lelke keserűségében, minden vagyon nélkül; |
26 Después, uno y otro yacen juntos en el polvo y los recubren los gusanos. | 26 mégis együtt pihennek a porban, és féreg lepi el mindkettejüket. |
27 ¡Sí, yo sé lo que ustedes piensan, los razonamientos que alegan contra mí! | 27 Jól ismerem eszetek járását, ellenem irányuló igaztalan véleményeteket! |
28 «¿Dónde está, dicen ustedes, la casa del potentado y la carpa en que habitaban los malvados?». | 28 Mert kérditek: ‘Hol van az előkelő háza? Hová lettek a gonoszok hajlékai?’ |
29 Pero ¿no han preguntado a los que pasan por el camino? ¿No han advertido, por las señales que dan, | 29 Kérdezzetek akárkit az utasok közül és meglátjátok, ő is így tudja: |
30 que el impío es preservado en el día de la ruina y es puesto a salvo en el día del furor? | 30 hogy a romlás napjáig a gonoszt megkímélik s a harag napjáig bizton vezetik. |
31 ¿Quién le devuelve el mal que hizo? | 31 Ki veti szemére útját? Ki fizet meg neki tetteiért? |
32 Es llevado al cementerio, y una lápida monta guardia sobre él. | 32 Kikísérik a temetőbe, s ott ő őrt áll sírhantja fölött. |
33 Son dulces para él los terrones del valle; todo el mundo desfila detrás de él, y ante él, una multitud innumerable. | 33 Édesek számára a sírgödör rögei; az egész népet vonultatja fel maga után, s előtte is számtalanok mennek! |
34 ¡Qué inútil es el consuelo que me ofrecen! Sus respuestas son puras falacias. | 34 Miért is akartok vigasztalni hiábavalóságokkal, holott a válaszotok az igazsággal nyilván ellenkezik?« |