| 1 Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, méltasd figyelemre könyörgésemet. Hallgasd meg könyörgésemet, nem álnok ajakról fakad. |
| 2 Színed elől jöjjön igazság nekem, szemed lássa meg igazamat. |
| 3 Vizsgáld meg szívemet, és látogasd meg éjjel, tégy tűzpróbára engem, és nem találsz bennem gonoszságot. |
| 4 Szám nem beszélt emberek dolgáról, kerültem ajkad igéi szerint az erőszakos utakat. |
| 5 Tartsd meg léptemet a te ösvényeiden, hogy meg ne inogjon a lábam. |
| 6 Hozzád kiáltok, hisz te meghallgatsz, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg szavaimat! |
| 7 Mutasd meg csodás irgalmadat, hiszen megmented az üldözőktől azokat, akik jobbodban bíznak! |
| 8 Óvj, mint szemed fényét, nyújts szárnyad árnyékában menedéket nekem |
| 9 a gonoszok elől, akik nyomorgatnak engem! Ellenségeim dühöngve körülkerítettek, |
| 10 bezárták kövér szívüket, szájuk ontja a kevélységet. |
| 11 Megleptek, s íme, körülvesznek, rám szegezik szemüket, hogy földre terítsenek. |
| 12 Tekintetük, mint a prédára kész oroszláné, s mint a rejtekhelyén meghúzódó oroszlánkölyöké. |
| 13 Kelj fel, Uram! Előzd meg és terítsd le őt! Ments meg engem kardoddal az istentelentől, |
| 14 karoddal a halottaktól, Uram, a holtaktól, akiknek nincs már részük az életből! Töltsd meg hasukat javaiddal, hadd lakjanak jól gyermekeik, s hagyják fiaikra, ami megmarad. |
| 15 Én azonban igazságban látom meg arcodat, és színed látása tölt el amikor fölébredek. |
