| 1 Davi disse: “Terá ficado alguém da casa de Saul a quem eu possa beneficiar em memória de Jônatas?”. | 1 Majd azt mondta Dávid: »Van-e még valaki életben Saul házából, hogy irgalmasságot cselekedhetnék vele Jonatánért?« |
| 2 Ora, havia na família de Saul um servo chamado Siba. Levaram-no à presença de Davi, que lhe disse: “És tu mesmo Siba?”. “Para servir-te’’ – respondeu ele. | 2 Volt pedig Saul házában egy rabszolga, akit Szíbának hívtak. Ezt magához hívatta a király, és megkérdezte tőle: »Te vagy-e az a Szíba?« Ő azt felelte: »Én vagyok az, a te szolgád.« |
| 3 Tornou o rei: “Haverá ainda alguém da família de Saul a quem eu possa fazer misericórdia da parte de Deus?”. “Há ainda um filho de Jônatas – respondeu Siba –, aleijado dos dois pés”. | 3 Azt mondta erre a király: »Van-e még valaki életben Saul házából, hogy Isten irgalmát cselekedhetném vele?« Szíba azt felelte a királynak: »Jonatán béna lábú fia még életben van.« |
| 4 E o rei perguntou: “Onde está ele?”. Siba respondeu: “Está na casa de Maquir, filho de Amiel, de Lo-Dabar”. | 4 A király megkérdezte: »Hol van?« Szíba azt felelte a királynak: »Íme, Mákirnak, Ammiel fiának a házában, Lodabárban van.« |
| 5 E o rei mandou buscá-lo na casa de Maquir, filho de Amiel, de Lo-Dabar. | 5 Elküldött tehát Dávid király, s elhozatta Mákirnak, Ammiel fiának házából, Lodabárból. |
| 6 Quando Mifiboset, filho de Jônatas, neto de Saul, chegou diante de Davi, prostrou-se com o rosto por terra. Davi disse-lhe: “Mifiboset!”. “Para servir-te” – respondeu ele. | 6 Amikor aztán Meribbaál, Jonatánnak, Saul fiának a fia Dávidhoz érkezett, arcra vetette és meghajtotta magát. Dávid megszólította: »Meribbaál!« Ő azt felelte: »Itt vagyok, én, a te szolgád.« |
| 7 Davi disse-lhe: “Não temas. Quero fazer-te bem em memória de teu pai Jônatas e te restituirei todos os bens de Saul, teu avô. Comerás à minha mesa”. | 7 Azt mondta ekkor neki Dávid: »Ne félj, mert irgalmasságot cselekszem veled Jonatánért, az apádért. Visszaadom neked atyádnak, Saulnak minden földjét, és asztalomnál fogsz étkezni mindenkor.« |
| 8 Mifiboset prostrou-se, dizendo: “Quem é o teu servo para que dês atenção a um cão morto como eu?”. | 8 Erre ő meghajtotta magát előtte és azt mondta: »Ki vagyok én, szolgád, hogy a magamfajta holt ebre tekintettél?« |
| 9 O rei chamou Siba, servo de Saul, e lhe disse: “Tudo o que pertenceu a Saul e à sua casa, darei ao filho de teu senhor. | 9 Odaszólította erre a király Szíbát, Saul legényét, és azt mondta neki: »Mindazt, ami Saulé volt, egész házát, urad fiának adtam. |
| 10 Lavrarás a terra para ele, tu, teus filhos e tua gente e levarás o produto de teu trabalho para servir de alimento à família de teu senhor. Quanto a Mifiboset, filho de teu senhor, ele comerá sempre à minha mesa”. Ora, Siba tinha quinze filhos e vinte escravos. | 10 Műveld meg tehát neki fiaiddal és szolgáiddal a földet, s takarítsd be urad fiának az eleséget, hogy ellátása legyen, maga Meribbaál, urad fia azonban mindenkor asztalomnál étkezzen!« – Tizenöt fia és húsz szolgája volt Szíbának. – |
| 11 Siba disse ao rei: “Teu servo fará o que o rei, meu senhor, lhe ordenou”. Mifiboset comia, pois, à mesa do rei como um de seus filhos. | 11 Azt mondta erre Szíba a királynak: »Úgy fog cselekedni szolgád, uram király, ahogy szolgádnak megparancsoltad!« Meribbaál tehát az asztalánál evett, mint a király fiainak egyike. |
| 12 Tinha ele um filho menor chamado Micas. Todos os que pertenciam à casa de Siba estavam a serviço de Mifiboset. | 12 Meribbaálnak volt egy kisfia, akit Míkának hívtak, ettől kezdve Szíba házának egész közössége Meribbaálnak szolgált. |
| 13 Este habitava em Jerusalém, pois comia todos os dias à mesa do rei e era paralítico dos dois pés. | 13 Meribbaál Jeruzsálemben lakott, mert állandóan a király asztalánál étkezett. Mindkét lábára sánta volt. |
