Ecclesiasticus 39

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Qui autem accommodat animam suam ad timorem Dei et in lege Altissimi meditatur, sapientiam omnium antiquorum exquiret et in prophetiis vacabit.	1 Az összes réginek bölcsességét kutatja a bölcs, és a prófétákkal tölti idejét,
2 Narrationem virorum nominatorum conservabit et in versutias parabolarum simul introibit.	2 megjegyzi magának neves férfiak elbeszéléseit, és behatol a példabeszédek fordulataiba.
3 Occulta proverbiorum exquiret et in absconditis parabolarum conversabitur.	3 A bölcs mondások titkait fürkészi, s a példabeszédek talányaival foglalkozik.
4 In medio magnatorum ministrabit et in conspectu principum apparebit.	4 A főemberek között tesz szolgálatot, és megjelenik a fejedelem előtt.
5 In terram alienigenarum gentium pertransiet; bona enim et mala in hominibus tentabit.	5 Beutazza idegen népek földjét, hogy jót és rosszat próbáljon az emberek között.
6 Cor suum tradet ad vigilandum diluculo ad Dominum, qui fecit illum, et in conspectu Altissimi deprecabitur.	6 Arra adja szívét már hajnalban, hogy keresse az Urat, az ő Alkotóját, és könyörög a Magasságbeli színe előtt.
7 Aperiet os suum in oratione et pro delictis suis deprecabitur.	7 Imára nyitja száját, és bűneiért könyörög.
8 Si enim Dominus magnus voluerit, spiritu intellegentiae replebitur.	8 Ha az Úr, a hatalmas, úgy akarja, eltölti őt az értelem lelkével,
9 Ipse tamquam imbres mittet eloquia sapientiae suae et in oratione confitebitur Domino.	9 akkor úgy hullatja bölcs igéit, mint a záport, és imában dicséri az Urat,
10 Et ipse diriget consilium et disciplinam et in absconditis eius considerabit.	10 aki irányítja megfontolását és tudományát, ő pedig annak titkain tanakodik.
11 Ipse palam faciet disciplinam doctrinae suae et in lege testamenti Domini gloriabitur.	11 Nyilvánosságra hozza tudós tanítását, s az Úr szövetségének törvényével dicsekszik.
12 Collaudabunt multi sapientiam eius, et usque in saeculum non delebitur.	12 Sokan magasztalják bölcsességét, s az nem múlik el sohasem.
13 Non recedet memoria eius, et nomen eius requiretur a generatione in generationem;	13 Nem megy feledésbe emléke, és neve él nemzedékről nemzedékre.
14 sapientiam eius enarrabunt gentes, et laudem eius enuntiabit ecclesia.	14 Bölcsességét népek emlegetik, és dicséretét hirdeti a közösség.
15 Si permanserit, nomen derelinquet plus quam mille, et, si requieverit, proderit sibi.	15 Ha tovább él, ezreknél különb a neve, ha pedig pihenőre tér, az is hasznára van.
16 Adhuc meditabor et enarrabo; ut luna die duodecimo repletus sum.	16 Hadd beszéljek tovább, megfontoltan, mert telítve vagyok lelkesedéssel!
17 Obaudite me, filii pii, et quasi rosa plantata super rivos aquarum florebit caro vestra;	17 Fennhangon mondja: Hallgassatok rám, istenfélő fiaim, hogy viruljatok, mint a patak mellé ültetett rózsa.
18 quasi libanus odorem suavitatis habete,	18 Édes lesz illatotok, mint a Libanoné,
19 florete flores quasi lilium. Date vocem et collaudate canticum et benedicite Dominum in omnibus operibus suis.	19 s virágoztok, mint a liliom, illatot árasztotok, és levéldíszbe öltöztök! Zengjetek dalt és áldjátok az Urat műveiért!
20 Date nomini eius magnificentiam et confitemini illi in laudatione eius et in canticis labiorum et citharis; et sic dicetis in confessione:	20 Adjátok meg nevének a tiszteletet, és dicsérjétek őt ajkatok szavával, ajkatok dallamával, lantszóval, és magasztalva ekként szóljatok:
21 “ Opera Domini universa bona valde, et omne, quod praecepit, tempore suo erit! ”. Non est dicere: “ Quid est hoc? ” aut “ Ad quid istud? ”; omnia enim in tempore suo conquirentur.	21 »Nagyon jó az Úr minden műve, és a maga idejében meglesz minden, amit parancsol!« Ne kérdezze senki: »Mi ez?« vagy »Mire jó az?« mert mindennek megvan a rendeltetése.
22 In verbo eius stetit aqua sicut congeries, et in sermone oris illius exceptoria aquarum;	22 Szavára megállt a víz, mint a töltés, szája igéjére, mint a vízmedence,
23 quoniam in praecepto ipsius placor fit, et non est minoratio in salutare ipsius.	23 mert akaratának kívánsága teljesül, s ahol ő segít, ott nincsen akadály.
24 Opera omnis carnis coram illo, et non est quidquam absconditum ab oculis eius.	24 Minden élőlény műve nyilvánvaló előtte, és semmi sincs elrejtve színe elől.
25 A saeculo usque in saeculum respicit, et nihil est mirabile in conspectu eius.	25 Átfogja tekintetével az örökkévalóságot, és semmi sem csodás a színe előtt!
26 Non est dicere: “ Quid est hoc! ” aut “ Ad quid istud? ”; omnia enim in usum suum creata sunt.	26 Nem lehet azt mondani: »Mire jó ez, meg az?« mert mindenre szükség van a maga idejében.
27 Benedictio illius quasi fluvius inundavit	27 Áldása kiárad, mint a folyam,
28 et sicut cataclysmus aridam inebriavit. Sic ira ipsius gentes, quae non exquisierunt eum, disperdet,	28 és megitatja a szárazföldet, mint az áradás. Így űzte el haragja a népeket, amelyek nem keresték őt,
29 quomodo convertit aquas in salsuginem. Viae illius sanctis directae sunt; sic peccatoribus offensiones in ira eius.	29 így változtatott vizet szárazsággá, úgyhogy a föld kiszáradt; így egyengetett utat átvonulásokhoz, a bűnösöknek pedig gáncsot vetett haragjában.
30 Bona bonis creata sunt ab initio, sic peccatoribus bona et mala.	30 Jót teremtett a jóknak kezdettől fogva, éppígy jót és rosszat a gonoszoknak.
31 Primum necessaria vitae hominum aqua, ignis et ferrum, sal, lac et panis similagineus et mel et sanguis uvae et oleum et vestimentum:	31 Az ember életének fő szükségletei: víz és tűz, vas meg só, tej, búzakenyér, méz, a szőlő fürtje, olaj és ruha.
32 haec omnia sanctis in bona, sic et impiis et peccatoribus in mala convertentur.	32 Mindez a jámborok javára szolgál, de a gonoszok és bűnösök ártalmára válik.
33 Sunt spiritus, qui ad vindictam creati sunt et in furore suo confirmaverunt tormenta sua;	33 Vannak szellemek, amelyeket megtorlásra teremtett, és ezek dühöngésükkel súlyosbítják kínjaikat,
34 in tempore consummationis effundent virtutem et furorem eius, qui fecit illos, placabunt:	34 a vég idején kiadják erejüket, és lecsillapítják Alkotójuk haragját.
35 ignis, grando, fames et mors, omnia haec ad vindictam creata sunt;	35 Tűz és jégeső, éhség és döghalál, mindezeket bosszúállásra teremtették. A ragadozók fogai, a skorpiók s a kígyók és a bosszú pallosa az istentelenek kiirtásáért vannak. Ha parancsot ad nekik, ujjonganak, szükség esetére készen állnak a földön, és nem késnek szót fogadni kellő időben. Ezért kezdettől fogva meg voltam győződve, meghánytam-vetettem, s írásba is foglaltam: »Jók az Úr művei mind egy szálig, és minden szükségletről idejében gondoskodik.« Nem lehet azt mondani: »Ez rosszabb amannál!« mert mindegyik beválik a maga idejében. Most tehát teljes szívvel és szájjal dicsérjétek és áldjátok az Úr nevét!
36 bestiarum dentes et scorpii et serpentes et romphaea vindicans in exterminium impios:
37 in mandatis eius gaudebunt et super terram in necessitates praeparabuntur et in temporibus suis non praeterient verbum.
38 Propterea ab initio confirmatus et consiliatus sum et cogitavi et scriptis mandavi:
39 “ Opera Domini omnia bona, et omnem usum hora sua subministrabit ”.
40 Non est dicere: “ Hoc illo nequius est ”: omnia enim in tempore suo comprobabuntur.
41 Et nunc in omni corde et ore collaudate et benedicite nomen Domini.