Job 6

KING JAMES BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 But Job answered and said,	1 Jób pedig ezekkel a szavakkal válaszolt:
2 Oh that my grief were throughly weighed, and my calamity laid in the balances together!	2 »Bár mérlegre vetnék haragot érdemlő vétkeimet és a nyomorúságot, melyet szenvedek,
3 For now it would be heavier than the sand of the sea: therefore my words are swallowed up.	3 akkor, mint a tenger fövenye, ez bizonyulna nehezebbnek; ezért vannak tele szavaim keserűséggel!
4 For the arrows of the Almighty are within me, the poison whereof drinketh up my spirit: the terrors of God do set themselves in array against me.	4 Mert belém fúródtak az Úr nyilai, és mérgük felissza lelkemet; az Úr rémítései hadakoznak ellenem.
5 Doth the wild ass bray when he hath grass? or loweth the ox over his fodder?	5 Ordít-e a vadszamár, ha füve van? Vagy bőg-e az ökör, ha teli jászol előtt áll?
6 Can that which is unsavoury be eaten without salt? or is there any taste in the white of an egg?	6 És lehet-e enni ízetlent, ami nincsen megsózva, vagy enni jóízűen azt, ami megízlelve halált okoz?
7 The things that my soul refused to touch are as my sorrowful meat.	7 Amit azelőtt illetni sem akartam, nyomorúságomban az lett most ételem!
8 Oh that I might have my request; and that God would grant me the thing that I long for!	8 Bárcsak jönne, amit kértem, és megadná Isten, amit remélek,
9 Even that it would please God to destroy me; that he would let loose his hand, and cut me off!	9 és tetszenék neki, hogy összezúzzon, felemelje kezét és végezzen velem!
10 Then should I yet have comfort; yea, I would harden myself in sorrow: let him not spare; for I have not concealed the words of the Holy One.	10 Akkor még az lenne vigaszom, hogy bár kínnal sújt és meg nem kímél, mégsem ellenkezem a Szent szavaival.
11 What is my strength, that I should hope? and what is mine end, that I should prolong my life?	11 Mi az én erőm, hogy kitartsak? És mi a végem, hogy türelmesen várjak?
12 Is my strength the strength of stones? or is my flesh of brass?	12 Talán a kövek erőssége az én erőm? Talán ércből van a testem?
13 Is not my help in me? and is wisdom driven quite from me?	13 Íme: nincsen magamban segítségem, s az enyéim is messze eltávoztak tőlem.
14 To him that is afflicted pity should be shewed from his friend; but he forsaketh the fear of the Almighty.	14 Aki megvonja barátjától a könyörületet, elhagyja az Úr félelmét.
15 My brethren have dealt deceitfully as a brook, and as the stream of brooks they pass away;	15 Testvéreim cserben hagynak, mint a patakok, amelyek hirtelen kiöntenek medrükből;
16 Which are blackish by reason of the ice, and wherein the snow is hid:	16 zavarosak a jégtől, ömlik beléjük a hólé;
17 What time they wax warm, they vanish: when it is hot, they are consumed out of their place.	17 hőség idején azonban véget érnek, s amint felmelegszik, elapadnak medrükben;
18 The paths of their way are turned aside; they go to nothing, and perish.	18 tétován kanyarog folyásuk útja, felszállnak az űrbe és eltűnnek.
19 The troops of Tema looked, the companies of Sheba waited for them.	19 Keresik őket Tema karavánjai, bizakodnak bennük Sába vándor menetei,
20 They were confounded because they had hoped; they came thither, and were ashamed.	20 de szégyent vallanak bizakodásukkal, elmennek hozzájuk s kudarcot vallanak.
21 For now ye are nothing; ye see my casting down, and are afraid.	21 Ti is most ilyenek vagytok hozzám: lám visszariadtatok, látva csapásomat!
22 Did I say, Bring unto me? or, Give a reward for me of your substance?	22 Vajon mondtam-e: Hozzatok nekem valamit! Adjatok nekem vagyonotokból!?
23 Or, Deliver me from the enemy's hand? or, Redeem me from the hand of the mighty?	23 Vagy: Mentsetek ki az ellenség kezéből! A zsarolók kezéből váltsatok ki engem!?
24 Teach me, and I will hold my tongue: and cause me to understand wherein I have erred.	24 Csak oktassatok, majd én hallgatok; ha netán tévedtem, adjátok tudtomra!
25 How forcible are right words! but what doth your arguing reprove?	25 Miért gáncsoltok őszinte beszédet, holott közületek nincs, aki ellenem tanúskodni tudna?
26 Do ye imagine to reprove words, and the speeches of one that is desperate, which are as wind?	26 Csak korholás végett gondoltok ki beszédeket, s a szavakat szélnek bocsátjátok;
27 Yea, ye overwhelm the fatherless, and ye dig a pit for your friend.	27 rátámadtok az árvára, és barátotokat kiforgatni igyekeztek.
28 Now therefore be content, look upon me; for it is evident unto you if I lie.	28 De végezzétek csak el, amit kezdtetek, hallgassatok meg és lássátok, hazudok-e?
29 Return, I pray you, let it not be iniquity; yea, return again, my righteousness is in it.	29 Feleljetek, kérlek, elfogultság nélkül, és szólva, igaz ítéletet tegyetek,
30 Is there iniquity in my tongue? cannot my taste discern perverse things?	30 akkor nem találtok hamisságot nyelvemen, és torkomból nem hangzik dőreség!