Psalmi 137

Biblija Hrvatski	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Na obali rijeka babilonskih sjeđasmo i plakasmo spominjući se Siona;	1 Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett, és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk.
2 o vrbe naokolo harfe svoje bijasmo povješali.	2 A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket,
3 I tada naši tamničari zaiskaše od nas da pjevamo, porobljivači naši zaiskaše da se veselimo: »Pjevajte nam pjesmu sionsku!«	3 mert énekszót kívántak tőlünk, akik foglyul ejtettek minket: »Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból«, mondták, akik elhurcoltak minket.
4 Kako da pjesmu Jahvinu pjevamo u zemlji tuđinskoj!	4 Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön?
5 Nek’ se osuši desnica moja, Jeruzaleme, ako tebe zaboravim!	5 Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!
6 Nek’ mi se jezik za nepce prilijepi ako spomen tvoj smetnem ja ikada, ako ne stavim Jeruzalem vrh svake radosti svoje!	6 Ragadjon a torkomhoz a nyelvem, ha rólad meg nem emlékezem, ha nem tartom Jeruzsálemet legfőbb örömömnek!
7 Ne zaboravi, Jahve, sinovima Edoma kako su u dan kobni Jeruzalemov vikali oni: »Rušite! Srušite ga do temelja!«	7 Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól, Jeruzsálemnek arról a napjáról, amikor ők ezt mondták: »Rontsátok le! Rontsátok le, egészen az alapjáig!«
8 Kćeri babilonska, pustošiteljice, blažen koji ti vrati milo za drago za sva zla što si nam ih nanijela!	8 Babilon leánya, te nyomorult, boldog, aki megfizet neked rajtunk elkövetett tetteidért!
9 Blažen koji zgrabi i smrska o stijenu tvoju dojenčad!	9 Boldog, aki megragadja és sziklához vágja kisdedeidet!