Salmi 74

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Maschil di Asaf O DIO, perchè ci hai scacciati in perpetuo? Perchè fuma l’ira tua contro alla greggia del tuo pasco?	1 Maszkíl Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, teljesen, miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen?
2 Ricordati della tua raunanza, la quale tu acquistasti anticamente; Della tribù della tua eredità che tu riscotesti; Del monte di Sion, nel quale tu abitasti.	2 Emlékezzél meg gyülekezetedről, amelyet kezdettől fogva birtokodba vettél! Örökségedet, a törzset megváltottad, a Sion hegyét, amelyen laktál.
3 Muovi i passi verso le ruine perpetue, Verso tutto il male che i nemici han fatto nel luogo santo.	3 Menj fel az ősi romokra: a szentélyben mindent feldúlt az ellenség!
4 I tuoi nemici han ruggito in mezzo del tuo Tempio; Vi hanno poste le loro insegne per segnali.	4 Azok ordítoznak gyülekezeted helyén, akik gyűlölnek téged, jelvényeiket kitűzték győzelmük jeléül.
5 Ciò sarà noto; come chi, levando ad alto delle scuri, Le avventa contro a un cespo di legne;	5 Olyanok, mint aki magasra emelt fejszéjét lengeti a sűrű erdőben.
6 Così ora hanno essi, con iscuri e martelli, Fracassati tutti quanti gl’intagli di quello.	6 Minden ajtaját kidöntötték, baltával és bárddal rombolták.
7 Hanno messi a fuoco e fiamma i tuoi santuari, Hanno profanato il tabernacolo del tuo Nome, gettandolo per terra.	7 Lángba borították szentélyedet, neved hajlékát földig meggyalázták.
8 Hanno detto nel cuor loro: Prediamoli tutti quanti; Hanno arsi tutti i luoghi delle raunanze di Dio in terra.	8 Azt mondták szívükben: »Rohanjuk le őket együtt!« Fölperzselték Isten minden szentélyét az országban.
9 Noi non veggiam più i nostri segni; Non vi è più profeta, E non abbiam con noi alcuno che sappia infino a quando.	9 Jeleinket nem látjuk, nincs többé prófétánk, és nincs már köztünk, aki látna.
10 Infino a quando, o Dio, oltraggerà l’avversario? Il nemico dispetterà egli il tuo Nome in perpetuo?	10 Isten, meddig szidalmaz még az ellenség téged, örökké gyalázza az ellenség nevedet?
11 Perchè ritiri la tua mano e la tua destra? Non lasciare ch’ella ti dimori più dentro al seno	11 Miért vonod vissza kezed és tartod öledben jobbodat?
12 Ora Iddio già ab antico è il mio Re. Il quale opera salvazioni in mezzo della terra.	12 Hiszen Isten a mi királyunk ősidőktől fogva, aki szabadulást szerzett a föld közepén.
13 Tu, colla tua forza, spartisti il mare; Tu rompesti le teste delle balene nelle acque.	13 Hatalmaddal a tengert kettéhasítottad, a sárkányok fejét a vizekben összetörted.
14 Tu fiaccasti i capi del leviatan, E li desti per pasto al popolo de’ deserti.	14 A Leviatán fejeit összezúztad, eledelül adtad a tengeri szörnyeknek.
15 Tu facesti scoppiar fonti e torrenti; Tu seccasti fiumi grossi.	15 Te fakasztottál forrásokat, patakokat, te szárítottad ki az állandó folyókat.
16 Tuo è il giorno, tua eziandio è la notte; Tu hai ordinata la luna e il sole.	16 Tied a nappal és tied az éjszaka, te hoztad létre a napot és a csillagokat.
17 Tu hai posti tutti i termini della terra; Tu hai formata la state ed il verno	17 Te szabtad meg a föld minden határát, te teremtetted a nyarat és a telet.
18 Ricordati di questo: che il nemico ha oltraggiato il Signore, E che il popolo stolto ha dispettato il tuo Nome.	18 Emlékezz meg arról, hogy az Urat ellenség szidalmazza, s egy oktalan nép gyalázza nevedet.
19 Non dare alle fiere la vita della tua tortola; Non dimenticare in perpetuo la raunanza de’ tuoi poveri afflitti.	19 A benned bízó lelkeket ne engedd át a vadállatoknak, ne felejtsd el végképp a szegényeidet!
20 Riguarda al Patto, Perciocchè i luoghi tenebrosi della terra sono ripieni di ricetti di violenza.	20 Tekints szövetségedre, mert tele van az ország minden zuga a gonoszság sátraival.
21 Non ritornisene il misero indietro svergognato; Fa’ che il povero afflitto e il bisognoso lodino il tuo Nome.	21 Ne távozzék tőled szégyennel a megalázott, hadd áldja nevedet a szegény és a szűkölködő!
22 Levati, o Dio, dibatti la tua lite; Ricordati dell’oltraggio che ti è fatto tuttodì dallo stolto.	22 Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet! Emlékezz meg a gyalázatról, amellyel egész nap illet téged az esztelen!
23 Non dimenticar le grida de’ tuoi nemici; Lo strepito di quelli che si levano contro a te sale del continuo al cielo	23 Ne feledd el ellenségeid lármáját; Szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása!