Salmi 18

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Salmo di Davide, servitor del Signore, il qual pronunzio’ le parole di questo cantico al Signore, nel giorno che il Signore l’ebbe riscosso dalla mano di tutti I suoi nemici, e dalla mano di Saulle; dato al capo de’ Musici. Egli adunque disse: O SIGNORE, mia forza, io ti amerò affettuosamente.	1 A karvezetőnek. Dávidtól, az Úr szolgájától, aki ez ének igéit intézte az Úrhoz, amikor az Úr megszabadította őt minden ellenségének hatalmából
2 Il Signore è la mia rocca, e la mia fortezza, e il mio liberatore, Il mio Dio, la mia rupe; io spererò in lui; Il mio scudo, e il corno della mia salute, il mio alto ricetto.	2 és Saul kezéből. Így szólt tehát: Szeretlek Uram, én erősségem!
3 Io invocai il Signore, a cui si deve ogni lode; E fui salvato da’ miei nemici.	3 Uram, én erősségem, menedékem és megszabadítóm; Én Istenem, segítségem, akiben reménykedem, oltalmazóm, üdvösségem szarva, aki fölemelsz engem.
4 Doglie di morte mi avevano circondato, E torrenti di scellerati mi avevano spaventato.	4 Dicsérem és segítségül hívom az Urat, és megszabadulok ellenségeimtől.
5 Legami di sepolcro mi avevano intorniato, Lacci di morte mi avevano incontrato.	5 Körülvettek a halál hullámai, megrémítettek a gonoszság örvényei,
6 Nella mia distretta io invocai il Signore, E gridai all’Iddio mio; Ed egli udì la mia voce dal suo Tempio, E il mio grido pervenne davanti a lui a’ suoi orecchi.	6 körülfogtak az alvilág kötelei, hatalmukba kerítettek a halál tőrei.
7 Allora la terra fu scossa, e tremò; E i fondamenti de’ monti furono smossi E scrollati; perciocchè egli era acceso nell’ira.	7 Szorultságomban az Urat hívtam segítségül, Istenemhez kiáltottam. Ő meghallgatta templomából szavam, és hozzá intézett kiáltásom a füléhez jutott.
8 Un fumo gli saliva per le nari, Ed un fuoco consumante per la bocca; Da lui procedevano brace accese.	8 A föld megindult és megreszketett, alapjukban megrendültek a hegyek, és megindultak, mert ő haragra gerjedt.
9 Ed egli abbassò i cieli, e discese; E vi era una caligine sotto a’ suoi piedi.	9 Füst szállt fel orrából, és emésztő tűz a szájából, égő parazsat lövellt magából.
10 E cavalcava sopra Cherubini, e volava; Ed era portato a volo sopra l’ale del vento.	10 Lehajtotta az eget és leszállott, ködhomály volt lába alatt.
11 Egli aveva poste delle tenebre per suo nascondimento; Egli avea d’intorno a sè il suo padiglione, Oscurità d’acque, nubi dell’aria.	11 Fölszállt a kerubok fölé, a szél szárnyain repült.
12 Le sue nubi si dileguarono per lo splendore che scoppiava davanti a lui, Con gragnuola e brace accese.	12 Rejtekhelyévé tette a sötétséget, sátrat vont maga köré sötét vízből, a lég felhőiből.
13 E il Signore tuonò nel cielo, E l’Altissimo diede fuori la sua voce, Con gragnuola e brace accese.	13 Arcának fényessége előtt futottak a felhők, a jégeső s az izzó parázs.
14 Ed avventò le sue saette, e disperse coloro; Egli lanciò folgori, e li mise in rotta.	14 Dörgött az Úr az égből, hallatta hangját a Fölséges: jégeső és az izzó parázs.
15 E per lo tuo sgridare, o Signore, E per lo soffiar del vento delle tue nari, I canali delle acque apparvero, E i fondamenti del mondo furono scoperti.	15 Kilőtte nyilait és szétszórta őket, leküldte villámait és szétzavarta őket.
16 Egli da alto distese la mano e mi prese, E mi trasse, fuori di grandi acque.	16 Előtűntek a vizek forrásai, feltárultak a földkerekség alapjai korholó szavadtól, Uram, haragod leheletének fúvásától.
17 Egli mi riscosse dal mio potente nemico, E da quelli che mi odiavano; perciocchè erano più forti di me.	17 Lenyúlt a magasból, megfogott, a nagy vizekből kihúzott engem.
18 Essi erano venuti incontro a me nel giorno della mia calamità; Ma il Signore fu il mio sostegno;	18 Megszabadított hatalmas ellenségeimtől, nálamnál hatalmasabb gyűlölőimtől.
19 E mi trasse fuori al largo; Egli mi liberò, perciocchè egli mi gradisce	19 Megrohantak engem nyomorúságom napján, de támaszom lett az Úr.
20 Il Signore mi ha fatta retribuzione secondo la mia giustizia; Egli mi ha renduto secondo la purità delle mie mani;	20 Kivezetett a szabad térre engem, megmentett, mert kedvét lelte bennem.
21 Perciocchè io ho osservate le vie del Signore, E non mi sono empiamente rivolto dall’Iddio mio;	21 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, megjutalmazott kezem tisztasága szerint,
22 Perciocchè io ho tenute davanti a me tutte le sue leggi, E non ho rimossi d’innanzi a me i suoi statuti.	22 mert megőriztem az Úr útjait, Istenemtől gonoszul el nem tértem.
23 E sono stato intiero inverso lui, E mi son guardato dalla mia iniquità.	23 Mert szem előtt tartottam minden rendeletét, igaz ítéleteit magamtól el nem távolítottam.
24 E il Signore mi ha renduto secondo la mia giustizia, Secondo la purità delle mie mani nel suo cospetto.	24 Mert szeplőtelen voltam előtte, s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen.
25 Tu ti mostri pietoso inverso l’uomo pio, Intiero inverso l’uomo intiero.	25 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint.
26 Tu ti mostri puro col puro, E procedi ritrosamente col perverso;	26 A szenthez szent vagy, az ártatlan emberhez ártatlan,
27 Perciocchè tu sei quel che salvi la gente afflitta, Ed abbassi gli occhi altieri;	27 a választotthoz választott vagy, a fondorkodókat kiforgatod.
28 Perciocchè tu sei quel che fai risplendere la mia lampana; Il Signore Iddio mio allumina le mie tenebre;	28 Mert a megalázott népet megmented, de megalázod a kevélyek szemét.
29 Perciocchè per la tua virtù io rompo tutta una schiera; E per la virtù dell’Iddio mio salgo sopra il muro.	29 Mert te gyújtod meg, Uram, lámpásomat, Isten teszi világossá sötétségemet.
30 La via di Dio è intiera; La parola del Signore è purgata col fuoco; Egli è lo scudo di tutti coloro che sperano in lui.	30 Mert te ragadsz ki a kísértésből, Istenem által ugrom át a falat.
31 Perciocchè chi è Dio, fuor che il Signore? E chi è Rocca, fuor che l’Iddio nostro?	31 Én Istenem! – Szeplőtelen az ő útja, tűzben próbált az Úr szava, oltalmazója ő minden benne bízónak.
32 Iddio è quel che mi cinge di prodezza, E che ha appianata la mia via.	32 Valóban, ki Isten az Úron kívül? Ki kőszikla a mi Istenünkön kívül?
33 Egli rende i miei piedi simili a quelli delle cerve, E mi fa star ritto in su i miei alti luoghi.	33 Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem, és szeplőtelenné tette utamat.
34 Egli ammaestra le mie mani alla battaglia; E colle mie braccia un arco di rame è rotto.	34 Lábamat gyorssá tette mint a szarvasét, és magaslatokra állított fel engem.
35 Tu mi hai ancora dato lo scudo della tua salvezza; E la tua destra mi ha sostenuto, E la tua benignità mi ha accresciuto.	35 Kezemet harcra tanította, karom ércveretű íjat feszít.
36 Tu hai allargati i miei passi sotto di me; E le mie calcagna non son vacillate.	36 Üdvösséged pajzsát adtad nekem, jobbod fölemelt és jóságod naggyá tett engem.
37 Io ho perseguitati i miei nemici, e li ho aggiunti; E non me ne son tornato indietro, finchè non li abbia distrutti.	37 Tág teret nyitottál lépteimnek, és bokáim nem gyengültek el.
38 Io li ho rotti, e non son potuti risorgere; Mi son caduti sotto i piedi.	38 Üldözőbe vettem ellenségeimet s elfogtam őket, nem tértem vissza, míg el nem pusztultak.
39 E tu mi hai cinto di prodezza per la guerra; Ed hai abbattuti sotto di me quelli che si levavano contro a me.	39 Összetörtem őket, nem tudtak felkelni, a lábam alá estek.
40 Ed hai fatto voltar le spalle a’ miei nemici davanti a me; Ed io ho distrutti quelli che mi odiavano.	40 Erővel öveztél fel engem a harcra, az ellenem állókat alám vetetted.
41 Essi gridarono, ma non vi fu chi li salvasse; Gridarono al Signore, ma egli non rispose loro.	41 Megszalasztottad ellenségeimet, és gyűlölőimet széjjelszórtad.
42 Ed io li ho tritati, come polvere esposta al vento; Io li ho spazzati via, come il fango delle strade.	42 Kiáltottak, de nem volt, aki megmentse őket, kiáltottak az Úrhoz, de nem hallgatott rájuk.
43 Tu mi hai scampato dalle brighe del popolo; Tu mi hai costituito capo di nazioni; Il popolo che io non conosceva mi è stato sottoposto.	43 Szétszórtam őket, mint a szél a port, széttiportam őket, mint az utca sarát.
44 Al solo udir degli orecchi si son ridotti sotto la mia ubbidienza; Gli stranieri si sono infinti inverso me.	44 Népem lázadásától megmentettél, nemzetek vezetőjévé tettél engem. Az a nép, amelyet nem ismertem, szolgámmá lett,
45 Gli stranieri son divenuti fiacchi, Ed hanno tremato di paura, fin dentro a’ lor ripari.	45 mihelyt füle hallotta, engedelmeskedett nekem. Idegen fiak hízelegtek nekem,
46 Viva il Signore, e benedetta sia la mia Rocca; E sia esaltato l’Iddio della mia salute;	46 idegenek fiai erejüket vesztették, remegtek rejtekükben.
47 Iddio che mi dà il modo di far le mie vendette, E che mi sottomette i popoli.	47 Él az Úr, áldott legyen Segítőm, magasztalják az én megmentő Istenemet!
48 Che mi scampa da’ miei nemici, Ed anche mi solleva d’infra quelli che mi assaltano, E mi riscuote dall’uomo violento.	48 Isten, aki megengeded, hogy bosszút álljak, és népeket vetsz alám, aki megszabadítasz haragos ellenségeimtől,
49 Perciò, o Signore, io ti celebrerò fra le genti, E salmeggerò al tuo Nome;	49 az ellenem támadók fölé juttatsz, megszabadítasz az erőszak emberétől.
50 Il quale rende magnifiche le vittorie del suo re, Ed usa benignità inverso Davide suo unto, E inverso la sua progenie in perpetuo	50 Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között, és zsoltárt zengek nevednek,
	51 aki bőségesen segíti királyát, aki irgalmat gyakorol Fölkentjével, Dáviddal és utódaival mindörökké.