Salmi 17

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Mictam di Davide O SIGNORE, ascolta la giustizia, attendi al mio grido, Porgi l’orecchio alla mia orazione, che io ti fo senza labbra di frode.	1 Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, méltasd figyelemre könyörgésemet. Hallgasd meg könyörgésemet, nem álnok ajakról fakad.
2 Proceda il mio giudicio dalla tua presenza; Gli occhi tuoi veggano le diritture.	2 Színed elől jöjjön igazság nekem, szemed lássa meg igazamat.
3 Tu hai provato il mio cuore, tu l’hai visitato di notte; Tu mi hai messo al cimento, e non hai trovato nulla; La mia bocca non trapassa il mio pensiero.	3 Vizsgáld meg szívemet, és látogasd meg éjjel, tégy tűzpróbára engem, és nem találsz bennem gonoszságot.
4 Nelle opere degli uomini, per la parola della tue labbra, Io mi son guardato dalle vie de’ violenti.	4 Szám nem beszélt emberek dolgáról, kerültem ajkad igéi szerint az erőszakos utakat.
5 Sostieni i miei passi ne’ tuoi sentieri, Acciocchè i miei piedi non vacillino.	5 Tartsd meg léptemet a te ösvényeiden, hogy meg ne inogjon a lábam.
6 Io t’invoco, o Dio, perciocchè tu mi esaudisci; Inchina a me il tuo orecchio, ascolta le mie parole.	6 Hozzád kiáltok, hisz te meghallgatsz, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg szavaimat!
7 Dimostra maravigliose le tue benignità, O tu, che, con la tua destra, salvi quelli che si confidano in te, Da quelli che si levano contro a loro	7 Mutasd meg csodás irgalmadat, hiszen megmented az üldözőktől azokat, akik jobbodban bíznak!
8 Guardami come la pupilla dell’occhio, Nascondimi sotto l’ombra delle tue ale,	8 Óvj, mint szemed fényét, nyújts szárnyad árnyékában menedéket nekem
9 D’innanzi agli empi che mi disertano; E d’innanzi a’ miei mortali nemici che mi circondano.	9 a gonoszok elől, akik nyomorgatnak engem! Ellenségeim dühöngve körülkerítettek,
10 Son tutti massicci di grasso, Parlano altieramente colla lor bocca.	10 bezárták kövér szívüket, szájuk ontja a kevélységet.
11 Ora c’intorniano, seguitandoci alla traccia; Mirano con gli occhi, per atterrarci;	11 Megleptek, s íme, körülvesznek, rám szegezik szemüket, hogy földre terítsenek.
12 Somigliano un leone che brama di lacerare; E un leoncello che dimora in nascondimenti.	12 Tekintetük, mint a prédára kész oroszláné, s mint a rejtekhelyén meghúzódó oroszlánkölyöké.
13 Levati, o Signore, va’ loro incontro per affrontarli; abbattili; Riscuoti l’anima mia dall’empio colla tua spada;	13 Kelj fel, Uram! Előzd meg és terítsd le őt! Ments meg engem kardoddal az istentelentől,
14 O Signore, riscuotila colla tua mano dagli uomini, dagli uomini del mondo, La cui parte è in questa vita, E il cui ventre tu empi delle tue conserve; Onde i lor figliuoli son saziati, E lasciano il lor rimanente a’ lor piccoli fanciulli.	14 karoddal a halottaktól, Uram, a holtaktól, akiknek nincs már részük az életből! Töltsd meg hasukat javaiddal, hadd lakjanak jól gyermekeik, s hagyják fiaikra, ami megmarad.
15 Quant’è a me, per giustizia vedrò la tua faccia; Io sarò saziato della tua sembianza, quando io mi risveglierò	15 Én azonban igazságban látom meg arcodat, és színed látása tölt el amikor fölébredek.