Giobbe 4

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 ED Elifaz Temanita rispose, e disse:	1 Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:
2 Se noi imprendiamo a parlarti, ti sarà egli molesto? Ma pur chi potrebbe rattener le parole?	2 »Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?
3 Ecco, tu correggevi molti, E rinforzavi le mani rimesse.	3 Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat,
4 I tuoi ragionamenti ridirizzavano quelli che vacillavano, E tu raffermavi le ginocchia che piegavano.	4 szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.
5 Ma ora che il male ti è avvenuto, tu te ne affanni; Ora ch’è giunto fino a te, tu ne sei smarrito.	5 Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!
6 La tua pietà non è ella stata la tua speranza, E l’integrità delle tue vie la tua aspettazione?	6 Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?
7 Deh! rammemorati, quale innocente perì mai, Ed ove furono gli uomini diritti mai distrutti?	7 Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?
8 Siccome io ho veduto che quelli che arano l’iniquità, E seminano la perversità, la mietono.	8 Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;
9 Essi periscono per l’alito di Dio, E son consumati dal soffiar delle sue nari.	9 tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.
10 Il ruggito del leone, e il grido del fier leone son ribattuti; E i denti de’ leoncelli sono stritolati.	10 Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!
11 Il vecchio leone perisce per mancamento di preda, E i figli della leonessa son dissipati	11 Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.
12 Or mi è stata di nascosto significata una parola, E l’orecchio mio ne ha ritenuto un poco.	12 Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;
13 Fra le immaginazioni delle visioni notturne, Quando il più profondo sonno cade sopra gli uomini,	13 éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,
14 Mi è venuto uno spavento ed un tremito, Che ha spaventate tutte quante le mie ossa.	14 félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!
15 Ed uno spirito è passato davanti a me, Che mi ha fatto arricciare i peli della mia carne;	15 Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;
16 Egli si è fermato, ed io non ho riconosciuto il suo aspetto; Una sembianza è stata davanti agli occhi miei, Ed io ho udita una voce sommessa che diceva:	16 ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:
17 L’uomo sarebbe egli giustificato da Dio? L’uomo sarebbe egli giudicato puro dal suo fattore?	17 Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?
18 Ecco, egli non si fida ne’ suoi servitori, E scorge della temerità ne’ suoi Angeli.	18 Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!
19 Quanto più in coloro che abitano in case di fango, Il cui fondamento è nella polvere, E che son ridotti in polvere, esposti a’ vermi?	19 Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;
20 Dalla mattina alla sera sono stritolati, E periscono in perpetuo, senza che alcuno vi ponga mente.	20 véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;
21 L’eccellenza ch’era in loro non si diparte ella? Muoiono, ma non con sapienza	21 utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.