Premier livre de Samuel 26

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Les gens de Ziph vinrent trouver Saül à Guibéa: “Ne sais-tu pas, lui dirent-ils, que David est caché sur la colline Hakila, à l’est de la Steppe?”	1 Ám a zífbeliek elmentek Saulhoz Gibeába és azt mondták: »Íme, Dávid a sivataggal szemben levő Hahila dombon rejtőzik.«
2 Saül descendit aussitôt au désert de Ziph avec 3 000 hommes d’élite d’Israël; il alla à la recherche de David dans le désert de Ziph.	2 Felkerekedett erre Saul, s lement Zíf pusztájába, s vele háromezer ember Izrael válogatottjai közül, hogy felkutassa Dávidot Zíf pusztájában.
3 Alors que Saül campait sur la colline de Hakila, qui est sur le bord du chemin à l’est de la Steppe, David, qui séjournait au désert, fut averti que Saül venait le rejoindre dans son désert.	3 Saul az út mentén, a pusztával szemben levő Hahila Gibeán ütött tábort, Dávid pedig a pusztában tartózkodott. Amikor észrevette, hogy Saul utána jött a pusztába,
4 Il envoya des espions et il sut que Saül arrivait.	4 kémeket küldött ki, s megtudta, hogy valóban odajött.
5 Alors David vint à l’endroit même où Saül campait. David reconnut l’endroit où étaient couchés Saül et Abner, fils de Ner, le chef de l’armée. Saül était couché au centre et les gens de sa troupe étaient tout autour.	5 Erre Dávid titokban felkerekedett, s elment arra a helyre, ahol Saul volt. Amikor aztán megnézte azt a helyet, ahol Saul és Ábner, Nér fia, a hadvezére aludt, és látta, hogy Saul a sátrában, a többi ember pedig körülötte alszik,
6 David demanda à Ahimélek le Hittite et à Abisaï fils de Sérouya, frère de Joab: “Qui ira avec moi jusqu’à Saül au milieu de son camp?” Abisaï répondit: “J’irai avec toi.”	6 Dávid szólt a hetita Ahimelekhez meg Abisájhoz, Száruja fiához, Joáb fivéréhez, és megkérdezte: »Ki jön le velem Saulhoz a táborba?« Azt mondta erre Abisáj: »Én lemegyek veled.«
7 David et Abisaï arrivèrent donc de nuit jusqu’à la troupe. Saül dormait au milieu du camp et sa lance était plantée en terre à côté de lui, et tous ses hommes dormaient autour de lui.	7 Éjjel Dávid és Abisáj el is jutottak a néphez, és Sault sátrában fekve és alva találták; dárdája a földbe szúrva a feje mellett volt, Ábner és a nép pedig aludt körülötte.
8 Abisaï dit alors à David: “Aujourd’hui Dieu a livré ton ennemi entre tes mains. Laisse-moi le clouer à terre avec sa lance, je n’aurai pas besoin de m’y reprendre à deux fois.”	8 Azt mondta ekkor Abisáj Dávidnak: »Kezedbe adta ma Isten ellenségedet: nos hát, hadd szegezzem a dárdával a földhöz – csak egyszer, mert másodszor nem lesz szükséges.«
9 Mais David répondit à Abisaï: “Ne le tue pas! Peux-tu porter la main sur celui que Yahvé a consacré, et rester impuni?”	9 Ám Dávid azt mondta Abisájnak: »Meg ne öld, mert ki nyújthatná ki kezét az Úr felkentje ellen büntetlenül?«
10 David dit encore: “Aussi vrai que Yahvé est vivant, c’est Yahvé lui-même qui le frappera; ou bien il mourra parce que ce sera son jour, ou bien il ira au combat et il y restera.	10 Majd azt mondta Dávid: »Az Úr életére mondom: akár az Úr fogja agyonsújtani, akár el kell jönnie halála napjának, akár harcba kell mennie, s ott kell elvesznie,
11 Mais je ne porterai pas la main sur celui que Yahvé a consacré. Prends seulement la lance qui est à côté de lui et la cruche d’eau, et allons-nous en.”	11 én irántam legyen az Úr kegyelmes, hogy ki ne nyújtsam kezemet az Úr felkentje ellen! Nos hát vedd a dárdát, amely a feje mellett van meg a vizeskorsót, s menjünk.«
12 David prit la lance et la cruche qui étaient à côté de Saül et ils partirent. Personne ne le vit, personne ne sut, personne ne bougea; tous dormaient, et Yahvé avait envoyé sur eux un sommeil de plomb.	12 Dávid aztán magához vette a dárdát és a vizeskorsót, amely Saul feje mellett volt, és elmentek; nem volt senki, aki látta vagy észrevette volna, vagy aki felébredt volna, mert mindannyian aludtak, mivel az Úr mély álmot bocsátott rájuk.
13 David passa de l’autre côté et il se tint à distance sur le sommet de la montagne; un grand espace les séparait.	13 Amikor aztán Dávid átért a túlsó oldalra, megállt a hegy tetején – jó messze, úgyhogy nagy távolság volt közöttük –,
14 David appela alors les hommes de troupe et Abner, fils de Ner: “Ne répondras-tu pas, Abner?” Abner répondit: “Qu’as-tu à m’appeler?”	14 és átkiáltott Dávid a néphez és Ábnerhez, Nér fiához: »Nem felelsz, Ábner?« Ábner erre megkérdezte: »Ki vagy te, aki kiabálsz és zavarod a királyt?«
15 David dit à Abner: “N’es-tu pas un homme, et qui n’a pas son pareil en Israël? Pourquoi donc as-tu gardé si mal le roi, ton seigneur? Quelqu’un est entré et il voulait tuer le roi, ton seigneur.	15 Azt mondta erre Dávid Ábnernek: »Nemde, te férfi vagy és nincs más hozzád hasonló Izraelben? Miért nem vigyáztál tehát uradra, a királyra? Behatolt ugyanis valaki a néptömegből hozzá, hogy megölje a királyt, uradat.
16 Tu as bien mal agi; aussi vrai que Yahvé est vivant, vous méritez la mort pour n’avoir pas gardé votre maître, celui que Yahvé a consacré. Regarde donc où sont la lance et la cruche d’eau qui étaient à côté du roi?”	16 Nem jó dolog, amit cselekedtél: az Úr életére mondom, hogy halálra vagytok méltók, mert nem vigyáztatok uratokra, az Úr felkentjére. Nos, nézz csak utána, hol a király dárdája, s hol a vizeskorsó, amely a fejénél volt!«
17 Saül reconnut la voix de David et dit: “Est-ce ta voix, mon fils David!” David répondit: “Oui, c’est moi, mon seigneur le roi!”	17 Ekkor Saul megismerte Dávid hangját és azt mondta: »Nem a te hangod-e ez, fiam, Dávid?« Azt mondta erre Dávid: »Az én hangom ez, uram király.«
18 Il ajouta: “Pourquoi mon seigneur se lance-t-il à la poursuite de son serviteur? Qu’ai-je fait? Quel crime ai-je commis?	18 Majd azt mondta: »Miért üldözi uram a szolgáját? Mit követtem el, vagy mi gonoszság van kezemben?
19 Que mon seigneur veuille bien écouter les paroles de son serviteur. Si c’est Yahvé qui t’a excité contre moi, je lui présenterai une offrande pour l’apaiser. Mais si ce sont des hommes, que Yahvé les maudisse, car aujourd’hui ils m’ont chassé de l’héritage de Yahvé, comme s’ils disaient: Va et sers d’autres dieux!	19 Nos hát kérlek, uram király, hallgasd meg szolgád szavát: Ha az Úr ingerel téged ellenem, akkor engeszteld meg Őt áldozati illattal, ha azonban emberek fiai ingerelnek, akkor átkozottak legyenek az Úr színe előtt, mert ezennel elűznek engem, hogy ne lakjam tovább az Úr örökségén, s azt mondják: ‘Eredj, szolgálj más isteneknek!’
20 Et le roi d’Israël est parti aujourd’hui en expédition pour chasser un homme comme s’il poursuivait une perdrix dans la montagne. Que mon sang ne tombe pas sur une terre étrangère, loin de Yahvé!”	20 Ne is hulljon tehát most vérem az Úr előtt levő földre, mert Izrael királya kivonult, hogy úgy üldözzön egy bolhát, mint ahogy a fogolymadarat szokták hajszolni a hegyekben.«
21 Saül lui répondit: “J’ai péché! Reviens, mon fils David, je ne te ferai plus de mal. Aujourd’hui tu as respecté ma vie, et moi, je me suis conduit comme un insensé, j’ai commis un grand péché!”	21 Saul ekkor így szólt: »Vétkeztem, térj vissza, fiam, Dávid, nem bántalak többé, mivel életem ma becses volt szemedben. Nyilvánvaló, hogy esztelenül cselekedtem, s igen sok mindent nem tudtam!«
22 David lui dit: “Voici ta lance, mon seigneur, que l’un des jeunes gens vienne la chercher.	22 Ám Dávid így felelt: »Íme, a király dárdája: jöjjön át valaki a király legényei közül, s vegye át.
23 Yahvé rendra à chacun selon sa justice et sa fidélité. Aujourd’hui Yahvé t’avait livré entre mes mains et je n’ai pas voulu porter la main sur celui que Yahvé a consacré.	23 Az Úr pedig majd megfizet kinek-kinek az Ő igazsága és hűsége szerint: azért is, hogy az Úr a kezembe adott ma téged, s én nem akartam kinyújtani kezemet az Úr felkentje ellen.
24 Puisque aujourd’hui j’ai eu pour ta vie un très grand respect, Yahvé aura pour la mienne un très grand respect et il me délivrera de tout péril.”	24 Amilyen nagyrabecsült volt életed ma az én szemem előtt, olyan nagyrabecsült lesz az én életem is az Úr szeme előtt, s Ő meg fog szabadítani engem minden szorongatásból.«
25 Saül dit à David: “Mon fils, sois béni. Tu réussiras certainement dans tout ce que tu feras.” Après cela David continua son chemin et Saül rentra chez lui.	25 Azt mondta erre Saul Dávidnak: »Áldott leszel, fiam, Dávid, mert cselekedni fogsz és győzni!« Erre Dávid elment a maga útjára, Saul pedig visszatért a maga helyére.