Livre de Job 10

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Oui, je suis dégoûté de la vie, je veux donner libre cours à mes plaintes et laisser parler mon amertume.	1 Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében!
2 Je dirai à Dieu: “Ne me condamne pas ainsi, mais dis-moi de quoi tu m’accuses.	2 Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire?
3 Est-ce bon pour toi d’agir en tyran, de piétiner l’œuvre de tes mains, de justifier les théories des méchants?	3 Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted?
4 Tes yeux sont-ils ceux du corps, vois-tu donc à la façon des hommes?	4 Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni?
5 Ton temps est-il le même que celui des humains, tes années passent-elles comme celles d’un homme?	5 Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők,
6 Pourquoi alors rechercher ma faute, et faire enquête sur mes dettes?	6 hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után,
7 Tu sais bien que je ne suis pas coupable, et que personne ne m’arrachera de tes mains.	7 holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni?
8 Tes mains m’ont façonné, tu m’as fait, et maintenant, tu me détruirais?	8 Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem?
9 Souviens-toi que tu m’as pétri comme l’argile: veux-tu me renvoyer à la terre?	9 Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni?
10 Ne m’as-tu pas versé comme le lait, et laissé cailler comme le fromage?	10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot,
11 Tu m’as revêtu de peau et de chair, prenant dans le tissu mes os et mes nerfs.	11 bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe,
12 Tu as fait en moi œuvre de vie et de grâce, tes attentions ont maintenu mon souffle,	12 életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött!
13 mais quelle était ton intention secrète? Je sais ce qu’il y avait chez toi!	13 Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket:
14 Tu voulais voir si j’allais pécher, et si je fautais, ne rien me passer.	14 ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem?
15 Si j’ai eu tort, malheur à moi! même innocent, je n’ose pas lever la tête. Rassasié d’humiliations, saturé de peines,	15 Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal.
16 épuisé, tu me poursuis comme un lion; toujours tu veux montrer ta supériorité.	16 Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál.
17 Tu reprends tes assauts, ta fureur se ranime, et de nouveau tu lances tes attaques contre moi.	17 Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem.
18 Mais pourquoi m’as-tu fait sortir du sein? J’y serais mort, aucun œil ne m’aurait vu:	18 Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem;
19 porté du ventre à la tombe, je serais comme si je n’avais pas été.	19 akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna!
20 Puisqu’il me reste si peu à vivre, éloigne-toi, que j’aie un peu de joie	20 Kevés életnapom nemde, hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,
21 avant que je m’en aille, pour ne pas revenir, au pays des ténèbres et de l’ombre mortelle,	21 mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre,
22 au pays où dans la nuit tout se confond, où même la clarté est faite de ténèbres.	22 a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!«