Livre de Judith 16

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Chantez pour mon Dieu au son des tambourins, chantez le Seigneur au son des cymbales, chantez-lui des psaumes, des cantiques, célébrez son Nom, invoquez-le!	1 Judit így szólt: »Kezdjetek rá dobbal az Úr dicsőítésére, cintányér mellett énekeljetek az Úrnak, új éneket zengjetek neki, dicsérve hívjátok nevét.
2 Le Seigneur est un Dieu qui brise les guerres, il a dressé son camp au milieu de son peuple, il m’a reprise aux mains de mes persécuteurs.	2 Az Úr töri meg a hadakat, aki népe között ütött tábort, hogy kiszabadítson engem ellenségeim kezéből.
3 L’Assyrien est venu des montagnes du nord, il est venu: une armée innombrable. Leur foule remplissait les vallées, leurs chevaux couvraient les montagnes.	3 Északi tájról a hegyek felől jött Asszúr számos hadával, a folyók vizét megakasztotta tömege, a völgyeket lovai lepték el.
4 Ils voulaient incendier mon pays, faire périr les jeunes gens par l’épée, écraser à terre mes nourrissons, livrer mes enfants au pillage, et mes jeunes filles au viol.	4 Azt mondta, fel fogja égetni határaimat, kardélre hányja majd ifjaimat, a földhöz veri csecsemőimet, gyermekeimet meg zsákmányul adja, fogságra pedig szűzleányaimat.
5 Le Seigneur tout-puissant les a eus, et par la main d’une femme.	5 De megverte őt az Úr, a Mindenható, egy asszony keze által elpusztította őket.
6 Pas de jeunes guerriers pour abattre leur chef, pas de géants pour le frapper, pas de surhommes pour le terrasser! C’est Judith, la fille de Mérari, qui l’a désarmé par la beauté de son visage.	6 Nem ifjak kezétől hullott el vezérük, nem Titánok ivadékai ölték meg őt, nem termetes óriások küzdöttek vele, Merári leánya, Judit azonban, arcának bájával rontotta meg.
7 Elle a laissé ses vêtements de veuve, pour relever les opprimés d’Israël. Elle s’est parfumé le visage,	7 Letette ugyanis özvegyi ruháját, hogy fölemelje Izrael gyászolóit. Megkente kenettel orcáját,
8 elle a serré ses cheveux dans un bandeau. Elle avait pour le séduire une robe de lin,	8 átkötötte szalaggal hajfürtjét, s lenruhát öltött magára, hogy elcsábítsa.
9 ses sandales ont accroché son regard, sa beauté a captivé son âme, et l’épée lui a tranché le cou.	9 Saruja rabbá tette szemét, szépsége foglyul ejtette lelkét és kard szelte át nyakát.
10 Les Perses étaient émus de son audace, les Mèdes, décontenancés par son courage.	10 Hősiességén eliszonyodtak a perzsák és vakmerőségén a médek.
11 Les humbles de mon peuple ont élevé la voix: les autres ont pris peur. Les miens étaient faibles: les autres ont tremblé; ils ont élevé la voix: les autres ont pris la fuite.	11 Akkor jajgattak elesettjeim, fölkiáltottak a gyengék és megrémültek, fölemelték hangjukat és megzavarodtak.
12 Des fils de femmelettes les ont transpercés, les ont abattus comme des déserteurs: ils sont morts, mon Seigneur a gagné la bataille.	12 A leányok fiai szúrták le őket, mint menekülő gyermekeket ölték meg őket, elpusztultak az én Istenem csataterén.
13 Je chanterai pour mon Dieu un cantique nouveau. Seigneur, tu es grand et glorieux, ta force est admirable, invincible.	13 Új éneket énekelek Istenemnek, Uram, nagy vagy te és fenséges, hatalmas erődben és legyőzhetetlen.
14 Que toute ta création te serve, car tu commandes et tout existe, tu envoies ton souffle et tout est mis sur pied, nul ne peut résister à ta voix.	14 Minden teremtményed szolgáljon neked, mert szóltál és lettek, lelkedet küldted és létrejöttek, és nincs aki szavadnak ellenszegüljön.
15 Le socle des montagnes, des mers, peut trembler, et les rochers comme cire fondre devant ta face, mais toi toujours tu seras secourable pour ceux qui te craignent!	15 Alapjukban meginogtak a hegyek és a vizek, a sziklák megolvadtak színed előtt, mint a viasz. De akik téged félnek, azokhoz irgalmas vagy.
16 C’est peu, un sacrifice d’agréable odeur, moins que rien, la graisse des holocaustes celui qui craint le Seigneur, c’est lui qui est grand.	16 Mert csekélység minden kellemes illatú áldozat, csaknem semmi minden háj, amit égőáldozatul mutatnak be neked. Aki azonban féli az Urat, nagy előtte mindenkor.
17 Malheur à ces nations qui s’en prennent à ma race! Au jour du jugement, le Seigneur fera payer, le Tout-Puissant mettra le feu, les vers, dans leur chair, et ils pleureront de douleur pour toujours.	17 Jaj a nemzeteknek, amelyek népem ellen támadnak! A mindenható Isten bosszút áll rajtuk, az ítélet napján meglátogatja őket, tüzet és férget ad testükbe, hogy égjenek és kínlódjanak örökké.«
18 Quand ils arrivèrent à Jérusalem, ils adorèrent Dieu. Le peuple se purifia pour offrir des holocaustes, des offrandes volontaires et toute sorte d’offrandes.	18 Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, imádták Istent, s miután a nép megtisztult, bemutatták égőáldozataikat, önkéntes áldozataikat és adományaikat az Úrnak.
19 Judith offrit au Temple tout le mobilier d’Holoferne que le peuple lui avait donné; elle voua à Dieu, par l’anathème, la draperie qu’elle avait prise elle-même dans sa chambre à coucher.	19 Judit az Úrnak szentelte Holofernész minden holmiját, amelyet a nép neki adott, a függőhálót, amelyet az ő hálófülkéjéből maga hozott el.
20 Le peuple resta trois mois à Jérusalem, devant le Lieu Saint, pour célébrer l’événement, et Judith resta avec eux.	20 A nép vigadott a szentély előtt három hónapon át és Judit ott maradt velük.
21 Les jours de fête étant écoulés, chacun retourna dans son village et Judith revint à Béthulie pour y gérer sa propriété; elle était célèbre dans tout le pays.	21 Amikor ezek a napok elmúltak, mindenki visszatért házába és Judit is visszament Betúliába és birtokán maradt. Egész életében megbecsült maradt az egész országban.
22 Beaucoup auraient voulu l’épouser, mais aucun homme ne la connut durant toute sa vie, depuis le jour où son mari Manassé mourut et fut réuni à ses pères.	22 Sokan kérték feleségül, de nem ismerte meg férfi életének egyetlen napján sem attól kezdve, hogy férje Manassze meghalt és megtért népéhez.
23 Sa gloire ne cessa de grandir; elle vieillit dans la maison de son mari jusqu’à l’âge de 105 ans. Elle mourut à Béthulie après avoir rendu la liberté à sa servante; c’est là qu’on l’enterra dans la grotte de son mari Manassé.	23 Hírneve egyre nőtt, amint előrehaladt korban férjének Manasszének a házában, százöt évig élt, s szolgálóját fölszabadította. Betúliában halt meg, és sírboltba temették el.
24 Le peuple d’Israël fit pour elle un deuil de 7 jours. Avant de mourir, elle avait partagé ses biens entre tous les proches parents de Manassé, son mari, et les proches parents de sa propre famille.	24 Egész Izrael hét napig gyászolta. Mielőtt meghalt, szétosztotta vagyonát férje, Manassze és a maga rokonsága között.
25 Durant les jours de Judith, personne n’osa plus inquiéter les fils d’Israël, et cela dura encore longtemps après sa mort.	25 Életének egész tartama alatt, sőt még a halála után sem volt sok évig senki sem, aki háborgatta volna Izrael fiait.