Deuxième livre de Samuel 12

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Yahvé envoya donc à David le prophète Nathan. Il entra et lui dit: “Il y avait dans une ville deux hommes, l’un était riche, l’autre était pauvre.	1 Elküldte tehát az Úr Nátánt Dávidhoz. Amikor odaért hozzá, azt mondta neki: »Két ember volt egy városban: az egyik gazdag, a másik szegény.
2 Le riche avait beaucoup de petit et de gros bétail,	2 A gazdagnak igen sok juha és marhája volt,
3 le pauvre n’avait qu’une seule brebis qu’il avait achetée. Il la nourrissait, elle grandissait à côté de lui avec ses fils, elle mangeait de son pain, buvait dans sa coupe et dormait sur son sein: elle était pour lui comme une fille.	3 a szegénynek azonban nem volt semmije sem, csak egy kis nőstény báránykája, amelyet ő vásárolt és táplált, s amely nála, fiaival együtt nőtt fel, a kenyeréből evett, a poharából ivott, az ölében aludt, s olyan volt neki, mintha a lánya lett volna.
4 “Un jour l’homme riche reçut une visite. Comme il ne voulait pas prendre sur son petit ou sur son gros bétail pour préparer un repas au voyageur qui lui arrivait, il vola la brebis du pauvre et la prépara pour son visiteur.”	4 Amikor aztán egyszer vendég érkezett a gazdaghoz, az nem akart a maga juhaiból s marháiból venni, hogy lakomát szerezzen a hozzá érkezett utasnak, hanem fogta a szegény ember bárányát, s azt készítette el eledelül a hozzá érkezett embernek.«
5 David entra dans une grande colère contre cet homme et dit à Nathan: “Aussi vrai que Yahvé est vivant, l’homme qui a fait cela mérite la mort.	5 Igen nagy haragra gerjedt erre Dávid az ellen az ember ellen, s azt mondta Nátánnak: »Az Úr életére mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt cselekedte.
6 Il remboursera quatre fois la brebis pour avoir commis une telle action et n’avoir pas eu de pitié.”	6 Négyszeresen térítse vissza a bárányt, mivelhogy ezt cselekedte és könyörtelenül járt el.«
7 Alors Nathan dit à David: “Cet homme, c’est toi! “Voici ce que dit Yahvé, le Dieu d’Israël: Je t’avais consacré comme roi d’Israël, je t’avais délivré de la main de Saül,	7 Azt mondta erre Nátán Dávidnak: »Te vagy az az ember! Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Én felkentelek Izrael királyává, megszabadítottalak Saul kezéből,
8 je t’avais donné la maison de ton seigneur et les femmes de ton seigneur, je t’avais donné la maison d’Israël et celle de Juda, et si ce n’était pas assez, j’aurais fait encore bien plus.	8 neked adtam urad házát, öledbe adtam urad feleségeit, neked adtam Izrael és Júda házát, s ha ez még kevés volt, sokkal többet is adtam volna neked.
9 Pourquoi donc as-tu méprisé la parole de Yahvé? Pourquoi as-tu fait cette chose si mauvaise à ses yeux, de frapper par l’épée Urie le Hittite? Tu as pris pour toi sa femme, et lui, tu l’as tué par l’épée des Ammonites.	9 Miért vetted hát semmibe az Úr szavát, olyasmit cselekedve, ami gonosz az én színem előtt?! A hetita Uriást megöletted karddal, feleségét feleségül vetted, Ammon fiainak kardja által ölted meg őt!
10 Pour cela, l’épée désormais ne s’écartera plus de ta maison, parce que tu m’as méprisé et que tu as pris la femme d’Urie le Hittite pour en faire ta propre femme.	10 Ne távozzék tehát a kard sohasem házadtól, mivel semmibe sem vettél engem, s elvetted a hetita Uriás feleségét, hogy a te feleséged legyen.
11 “Voici ce que dit Yahvé: De ta propre maison, je ferai venir sur toi le malheur, je prendrai tes femmes sous tes yeux, et je les donnerai à ton prochain, il couchera avec tes femmes à la vue du soleil.	11 Ezt üzeni ezért az Úr: Íme, saját házadból támasztok bajt ellened, szemed előtt veszem el feleségeidet, és adom oda vetélytársadnak. Az feleségeiddel fog hálni a nap színe alatt.
12 Toi, tu as agi dans le secret, mais moi, j’accomplirai cela à la face de tout Israël, à la face du soleil.”	12 Te ugyanis titokban cselekedtél, én azonban egész Izrael színe előtt s a nap színe alatt váltom valóra ezt a dolgot.«
13 David répondit à Nathan: “J’ai péché contre Yahvé!” Nathan dit alors à David: “Voici que Yahvé efface ton péché, tu ne mourras pas.	13 Azt mondta ekkor Dávid Nátánnak: »Vétkeztem az Úr ellen!« Azt mondta erre Nátán Dávidnak: »Az Úr meg is bocsátotta bűnödet: nem lakolsz halállal;
14 Cependant, parce que tu as méprisé Yahvé dans cette affaire, le fils qui t’est né mourra.”	14 mindazonáltal, mivel e dolog által alkalmat adtál az Úr ellenségeinek a káromlásra, fiad, aki született neked, meghal.«
15 Dans le même temps où Nathan s’en retournait chez lui, Yahvé frappa l’enfant que la femme d’Urie avait donné à David: il tomba malade.	15 Nátán erre visszatért házába. Meg is verte az Úr azt a gyermeket, akit Uriás felesége szült Dávidnak, úgyhogy lemondtak róla.
16 David supplia Dieu pour son garçon, il refusa toute nourriture et, quand il rentra chez lui, il dormit sur le sol.	16 Erre Dávid könyörgött Istenhez a gyermekért, majd böjtöt tartott Dávid, félrevonult, és lefeküdt a földre.
17 Les anciens de sa maison insistèrent auprès de lui pour qu’il se lève, mais il refusa et ne prit aucune nourriture avec eux.	17 Erre odamentek hozzá házának vénei, és unszolták, hogy keljen fel a földről. Ő azonban nem akart, s eledelt sem vett magához velük.
18 Le septième jour l’enfant mourut. Les serviteurs de David n’osaient pas lui annoncer la nouvelle, ils se disaient: “Lorsque l’enfant était encore en vie, nous lui avons parlé et il refusait de nous entendre. Que fera-t-il lorsque nous lui annoncerons que l’enfant est mort?”	18 Hetednapon aztán az történt, hogy meghalt a gyermek. Dávid szolgái azonban nem merték jelenteni neki, hogy meghalt a gyermek, mert azt mondták: »Íme, amikor a gyermek még élt, szóltunk neki, s nem hallgatott szavunkra: mennyivel inkább fogja sanyargatni magát, ha azt mondjuk: Meghalt a gyermek.«
19 David s’aperçut que ses serviteurs chuchotaient entre eux: il comprit que l’enfant était mort et il dit à ses serviteurs: “L’enfant est donc mort?” Ils répondirent: “Oui, il est mort.”	19 Ám amikor Dávid látta, hogy szolgái sugdolóznak, megértette, hogy meghalt a gyermek, s azt mondta szolgáinak: »Ugye meghalt a gyermek?« Ők azt felelték neki: »Meghalt.«
20 Alors David se leva, se baigna, se parfuma et changea de vêtements. Il entra dans la Maison de Yahvé où il se prosterna, puis il revint chez lui et demanda qu’on lui serve un repas: il mangea.	20 Erre Dávid felkelt a földről, megfürdött, megkente magát, ruhát váltott és bement az Úr házába és imádkozott, majd házába tért, s kérte, hogy tegyenek ennivalót eléje és evett.
21 Ses serviteurs lui dirent: “Que fais-tu là? Lorsque l’enfant était vivant, tu jeûnais, tu pleurais, et maintenant que l’enfant est mort, tu te lèves et tu manges.”	21 Azt mondták erre neki szolgái: »Mi dolog ez, amit műveltél? Amikor még élt, böjtöltél és sírtál a gyermekért, amikor pedig meghalt a gyermek, felkeltél és étkeztél?«
22 Il répondit: “Lorsque l’enfant était encore en vie, je jeûnais et je pleurais. Je me disais: Qui sait? Peut-être Yahvé aura-t-il pitié de moi et guérira-t-il l’enfant.	22 Ő azt mondta: »Amikor még élt, böjtöltem és sírtam a gyermekért, mert azt mondtam: Ki tudja, hátha nekem ajándékozza őt az Úr, s életben marad a gyermek.
23 Mais s’il est mort, pourquoi jeûner? Est-ce que je peux le faire revenir? C’est moi qui m’en irai vers lui, lui ne reviendra pas vers moi.”	23 Most azonban, hogy meghalt, miért böjtöljek? Visszahívhatom-e még? Sőt, én elmegyek majd hozzá, de ő nem tér vissza hozzám.«
24 David consola sa femme Bethsabée, il alla la voir et coucha avec elle. Elle conçut et enfanta un fils auquel elle donna le nom de Salomon. Yahvé aima cet enfant,	24 Aztán Dávid megvigasztalta Batsebát, a feleségét, s bement hozzá és hált vele, s az fiút szült, s elnevezte Salamonnak. Az Úr szerette őt,
25 il le fit savoir par le prophète Nathan qui le nomma Yédidya, comme Yahvé le demandait.	25 és elküldte Nátán prófétát, hogy nevezze el az Úr miatt Jedidjának (azaz az Úr kedveltjének).
26 Joab attaqua Rabba des Ammonites et s’empara de cette ville royale,	26 Joáb ezalatt hadakozott Ammon fiainak Rabbátja ellen, s be is vette a királyi várost.
27 puis il envoya des messagers pour dire à David: “J’ai attaqué Rabba, je me suis même emparé de la ville basse.	27 Követeket küldött erre Joáb Dávidhoz, s ezt üzente: »Hadakoztam Rabbát ellen, de a Vizivárost még be kell venni.
28 Il est temps que tu rassembles le reste du peuple. Viens toi-même camper face à la ville et t’en emparer, ou sinon c’est moi qui vais la prendre et on l’appellera de mon nom.”	28 Nos tehát gyűjtsd egybe a nép többi részét, s vedd ostrom alá a várost, s vedd be, hogy ne az én nevemnek tulajdonítsák a győzelmet, ha én dúlom fel a várost.«
29 David rassembla donc tout le peuple et partit pour Rabba; il attaqua la ville et s’en empara.	29 Erre Dávid egybegyűjtötte az egész népet, s elindult Rabbát ellen, s hadakozott ellene és bevette.
30 Il enleva au dieu Milkom sa couronne qui pesait un talent d’or; elle portait une pierre précieuse qui se retrouva bientôt sur la tête de David. Il emporta un énorme butin.	30 A koronát is levette királyuk fejéről – egy talentum arany volt a súlya, s drágakövek voltak rajta –, s azt Dávid a maga fejére tétette. Nagyon sok zsákmányt is hozott a városból,
31 Puis on déporta tous les habitants de la ville, on les mit à manier la scie, le pic ou la hache et on les employa au travail des briques. David fit ainsi pour toutes les villes des Ammonites, puis il retourna à Jérusalem avec toute l’armée.	31 s elhozta népét is, és a kőfűrészek, vasékek és fejszék mellé állította és a téglaégetőkben dolgoztatta őket. Így cselekedett Ammon fiainak valamennyi városával. Aztán Dávid visszatért egész seregével együtt Jeruzsálembe.