1 Allora Giobbe, presa la parola, disse; | 1 És felelt Jób, és ezt mondta: |
2 « Ascoltate, ve ne prego, le mie parole, e mutate sentimenti. | 2 »Hallgassátok meg, kérlek, szavamat, és szálljatok magatokba! |
3 Permettetemi di parlare, e quando avrò detto, se vi parrà, ridete pure delle mie parole. | 3 Tűrjetek engem, amíg szólok, és szavaim után, ha úgy tetszik, gúnyolódjatok! |
4 E' forse contro un uomo la mia disputa, chè io non abbia ragione di rattristarmi? | 4 Vajon ember ellen megy-e a perem? És miért ne kelljen méltán szomorkodnom? |
5 Guardatemi, e, allibiti, ponete il dito alla vostra bocca. | 5 Rám figyeljetek és álmélkodjatok, tegyétek ujjatokat szátokra! |
6 Io al sol pensarci son preso dallo spavento, un tremito agita la mia carne. | 6 Magam is megrémülök, ha rágondolok, és remegés fogja el testemet! |
7 Come mai vivono gli empi, e sono innalzati e resi potenti dalle ricchezze? | 7 Miért maradnak a gonoszok életben? Miért emelkednek fel és gyarapodnak vagyonban? |
8 Una prospera progenie li circonda, una turba di parenti e di nipoti sta alla loro presenza. | 8 Ivadékuk megmarad előttük, rokonok és unokák serege van szemük előtt, |
9 Le loro case son tranquille e al sicuro, e la verga di Dio non li tocca. | 9 házuk bizton van és békében, és nincs az Isten vesszeje rajtuk, |
10 I loro bovi fan concepire senza aborti, le loro vacche mettono alla luce e non va loro a male un parto. | 10 marhájuk fogan, borját el nem veszti, tehenük megellik és el nem vetél, |
11 I loro fanciulli escon fuori come greggi, i loro ragazzi saltano e si divertono. | 11 kieresztik kicsinyeiket, mint a nyájat, és vígan ugrándoznak gyermekeik, |
12 Portano in mano il tamburo e la cetra, si rallegrano al suon degli strumenti. | 12 kezükben dob és citera, sípszó mellett vigadoznak; |
13 passano nella felicità i loro giorni, e in un momento scendono nel sepolcro. | 13 jólétben töltik napjaikat s egy pillanat alatt szállnak az alvilágba. |
14 Essi, che dissero a Dio: Allontanati da noi: non vogliamo saperne delle tue vie. | 14 Pedig azt mondták Istennek: ‘Hagyj minket békében, nem vagyunk kíváncsiak útjaidra! |
15 Chi è l'Onnipotente che dobbiamo servirlo? Che guadagneremo a pregarlo? | 15 Ki az a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, és mi hasznunk, ha hozzá imádkozunk?’ |
16 Ma siccome i loro beni non sono in loro mano, lungi da me il consiglio degli empi. | 16 Nemde szerencséjüket kezükben tartják, s ő nem törődik a gonoszok tervével! |
17 Quante volte si spegnerà la lucerna degli empi, e piomberà sopra di essi la rovina, e (Dio) nell'ira sua distribuirà loro i dolori? | 17 Ugyan hányszor alszik el a gonoszok mécsese, s éri el őket romlásuk, és ontja ki rájuk haragja fájdalmait? |
18 Saran come paglia al vento, come cenere che il turbine disperde. | 18 Hányszor járnak úgy, mint a szalmaszál a szél előtt, mint a pernye, amelyet elkap a szélvész? |
19 Dio serberà ai figli i castighi del padre. Invece egli dovrebbe imparare dal castigo, | 19 ‘Isten az atya büntetését fiai számára tartja fenn?’ Fizessen csak neki! Hadd érezze! |
20 Ì suoi occhi dovrebbero veder la sua rovina, egli dovrebbe bere il furore dell'Ònnipotente. | 20 Saját szemével lássa romlását, maga igyék a Mindenható haragjából! |
21 Che gl'importa infatti della sua casa dopo di lui, quand'anche il numero dei suoi mesi fosse dimezzato? | 21 Mert mi gondja van arra, hogy mi lesz utána házával, mikor hónapjai számát már elvágták! |
22 Chi pretenderà d'insegnare la scienza a Dio, il quale giudica i celesti? | 22 Lehet-e bölcsességre kioktatni Istent, aki a magasságbelieket ítéli? |
23 Uno muore robusto e sano, e ricco e felice; | 23 Az egyik meghal erőben, egészségben, gazdagon és boldogan; |
24 le sue viscere son piene di grasso, le sue ossa sono irrigate di midollo. | 24 beleit háj borítja, és csontjait velő itatja, |
25 Un'altro invece muore coll'amarezza nell'anima, senza beni di fortuna. | 25 a másik pedig meghal lelke keserűségében, minden vagyon nélkül; |
26 Eppure giaceranno ugualmente nella polvere, e i vermi li copriranno. | 26 mégis együtt pihennek a porban, és féreg lepi el mindkettejüket. |
27 Io però conosco bene i vostri pensieri, i giudizi iniqui che mi opponete, | 27 Jól ismerem eszetek járását, ellenem irányuló igaztalan véleményeteket! |
28 infatti voi dite: Dov'è la casa del principe? Dove sono le tende degli empi? | 28 Mert kérditek: ‘Hol van az előkelő háza? Hová lettek a gonoszok hajlékai?’ |
29 Domandatene a chiunque volete dei viaggiatori, e sentirete che egli sa bene queste cose: | 29 Kérdezzetek akárkit az utasok közül és meglátjátok, ő is így tudja: |
30 che l'empio è riservato pel giorno della vendetta, e sarà condotto al giorno del furore. | 30 hogy a romlás napjáig a gonoszt megkímélik s a harag napjáig bizton vezetik. |
31 Chi gli rimprovererà in faccia il suo modo di agire? Chi gli renderà quanto si merita? | 31 Ki veti szemére útját? Ki fizet meg neki tetteiért? |
32 Egli sarà condotto al sepolcro, e veglierà, tra la turba dei morti: | 32 Kikísérik a temetőbe, s ott ő őrt áll sírhantja fölött. |
33 gradito alla ghiaia del Cocito, trascinerà dietro a, sè tutti gli uomini e davanti a sè una turba innumerevole. | 33 Édesek számára a sírgödör rögei; az egész népet vonultatja fel maga után, s előtte is számtalanok mennek! |
34 A che state a darmi vane consolazioni se è chiaro che la vostra risposta, ripugna alla verità? » | 34 Miért is akartok vigasztalni hiábavalóságokkal, holott a válaszotok az igazsággal nyilván ellenkezik?« |