1 וְאוּלָם שְׁמַע־נָא אִיֹּוב מִלָּי וְכָל־דְּבָרַי הַאֲזִינָה | 1 Halljad tehát, Jób, beszédemet, és figyelj minden szavamra! |
2 הִנֵּה־נָא פָּתַחְתִּי פִי דִּבְּרָה לְשֹׁונִי בְחִכִּי | 2 Íme, megnyitom számat, szóljon nyelvem torkomban! |
3 יֹשֶׁר־לִבִּי אֲמָרָי וְדַעַת פָתַי בָּרוּר מִלֵּלוּ | 3 Becsületes szívből jönnek szavaim, és tiszta véleményt hirdet ajkam. |
4 רוּחַ־אֵל עָשָׂתְנִי וְנִשְׁמַת שַׁדַּי תְּחַיֵּנִי | 4 Isten lehelete alkotott, s a Mindenható fuvallata éltet engem. |
5 אִם־תּוּכַל הֲשִׁיבֵנִי עֶרְכָה לְפָנַי הִתְיַצָּבָה | 5 Ha tudsz, csak felelj meg nekem és állj ki velem szemben. |
6 הֵן־אֲנִי כְפִיךָ לָאֵל מֵחֹמֶר קֹרַצְתִּי גַם־אָנִי | 6 hisz engem is Isten alkotott, mint téged, ugyanolyan agyagból alkotott engem is, |
7 הִנֵּה אֵמָתִי לֹא תְבַעֲתֶךָּ וְאַכְפִּי עָלֶיךָ לֹא־יִכְבָּד | 7 a tőlem való félelem ne rettentsen meg téged, és ékesszólásom ne legyen terhedre! |
8 אַךְ אָמַרְתָּ בְאָזְנָי וְקֹול מִלִּין אֶשְׁמָע | 8 Nos, te azt mondtad fülem hallatára, hallottam beszéded szavát: |
9 זַךְ אֲנִי בְּלִי פָשַׁע חַף אָנֹכִי וְלֹא עָוֹן לִי | 9 ‘Tiszta vagyok és bűntelen, mocsok nélkül és nincs gonoszság bennem! |
10 הֵן תְּנוּאֹות עָלַי יִמְצָא יַחְשְׁבֵנִי לְאֹויֵב לֹו | 10 Íme, ő vádakat talál ki ellenem és ellenségének néz engem! |
11 יָשֵׂם בַּסַּד רַגְלָי יִשְׁמֹר כָּל־אָרְחֹתָי | 11 Béklyóba szorítja lábamat és figyeli minden utamat!’ |
12 הֶן־זֹאת לֹא־צָדַקְתָּ אֶעֱנֶךָּ כִּי־יִרְבֶּה אֱלֹוהַ מֵאֱנֹושׁ | 12 Ez az, amiben nincs igazad, felelem neked, mert Isten különb az embernél. |
13 מַדּוּעַ אֵלָיו רִיבֹותָ כִּי כָל־דְּבָרָיו לֹא־יַעֲנֶה | 13 Azért perelsz vele, mert egyetlen szavadat sem méltatta válaszra? |
14 כִּי־בְאַחַת יְדַבֶּר־אֵל וּבִשְׁתַּיִם לֹא יְשׁוּרֶנָּה | 14 Egyszer szól Isten, és nem hozza elő ugyanazt másodszor: |
15 בַּחֲלֹום ׀ חֶזְיֹון לַיְלָה בִּנְפֹל תַּרְדֵּמָה עַל־אֲנָשִׁים בִּתְנוּמֹות עֲלֵי מִשְׁכָּב | 15 álom által, éjjeli látomásban, amikor mély álom száll az emberekre, s az ágyon szenderegnek; |
16 אָז יִגְלֶה אֹזֶן אֲנָשִׁים וּבְמֹסָרָם יַחְתֹּם | 16 megnyitja akkor az emberek fülét és megintve fegyelemre tanítja őket, |
17 לְהָסִיר אָדָם מַעֲשֶׂה וְגֵוָה מִגֶּבֶר יְכַסֶּה | 17 hogy eltérítse az embert tetteitől, és megszabadítsa a kevélységtől, |
18 יַחְשֹׂךְ נַפְשֹׁו מִנִּי־שָׁחַת וְחַיָּתֹו מֵעֲבֹר בַּשָּׁלַח | 18 hogy visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét, hogy ne rohanjon kardba. |
19 וְהוּכַח בְּמַכְאֹוב עַל־מִשְׁכָּבֹו [וְרִיב כ] (וְרֹוב ק) עֲצָמָיו אֵתָן | 19 Meg is feddi őt még fájdalommal az ágyban, és megfonnyasztja minden csontját, |
20 וְזִהֲמַתּוּ חַיָּתֹו לָחֶם וְנַפְשֹׁו מַאֲכַל תַּאֲוָה | 20 úgy, hogy megutálja élete a kenyeret, és lelke a régi kedvelt ételt; |
21 יִכֶל בְּשָׂרֹו מֵרֹאִי [וּשְׁפִי כ] (וְשֻׁפּוּ ק) עַצְמֹותָיו לֹא רֻאּוּ | 21 húsa elsorvad, csontjai pedig, amelyek be voltak borítva, előtűnnek. |
22 וַתִּקְרַב לַשַּׁחַת נַפְשֹׁו וְחַיָּתֹו לַמְמִתִים | 22 Lelke a sírveremhez közeledik, és élete a halálthozókhoz. |
23 אִם־יֵשׁ עָלָיו ׀ מַלְאָךְ מֵלִיץ אֶחָד מִנִּי־אָלֶף לְהַגִּיד לְאָדָם יָשְׁרֹו | 23 De ha közbenjár érte egy angyal, csak egy az ezer közül, hogy hírül adja az embernek kötelességét, |
24 וַיְחֻנֶּנּוּ וַיֹּאמֶר פְּדָעֵהוּ מֵרֶדֶת שָׁחַת מָצָאתִי כֹפֶר | 24 megkönyörül majd rajta és mondja: ‘Engedd őt szabadon, hogy ne szálljon a sírverembe, megtaláltam már, amiért neki kegyelmezzek.’ |
25 רֻטֲפַשׁ בְּשָׂרֹו מִנֹּעַר יָשׁוּב לִימֵי עֲלוּמָיו | 25 Ha el is sorvadt teste a büntetésektől, újra kezdi ifjúsága napjait. |
26 יֶעְתַּר אֶל־אֱלֹוהַּ ׀ וַיִּרְצֵהוּ וַיַּרְא פָּנָיו בִּתְרוּעָה וַיָּשֶׁב לֶאֱנֹושׁ צִדְקָתֹו | 26 Könyörög Istenhez, és ő kegyébe fogadja, hogy ujjongva láthassa arcát, és visszaadja az embernek igazságát. |
27 יָשֹׁר ׀ עַל־אֲנָשִׁים וַיֹּאמֶר חָטָאתִי וְיָשָׁר הֶעֱוֵיתִי וְלֹא־שָׁוָה לִי | 27 Körültekint az emberek között és mondja: ‘Vétkeztem és valóban helytelenül cselekedtem, de nem bűnhődtem, amint méltó voltam: |
28 פָּדָה [נַפְשִׁי כ] (נַפְשֹׁו ק) מֵעֲבֹר בַּשָּׁחַת [וְחַיָּתִי כ] (וְחַיָּתֹו ק) בָּאֹור תִּרְאֶה | 28 megváltotta lelkemet, hogy ne szálljon a sírverembe, hanem éljek és lássam a napvilágot!’ |
29 הֶן־כָּל־אֵלֶּה יִפְעַל־אֵל פַּעֲמַיִם שָׁלֹושׁ עִם־גָּבֶר | 29 Íme, mindezeket cselekszi Isten, kétszer is, akár háromszor is az emberrel, |
30 לְהָשִׁיב נַפְשֹׁו מִנִּי־שָׁחַת לֵאֹור בְּאֹור הַחַיִּים | 30 hogy visszarántsa lelkét az enyészettől, hogy megvilágítsa az élők napfényével. |
31 הַקְשֵׁב אִיֹּוב שְׁמַע־לִי הַחֲרֵשׁ וְאָנֹכִי אֲדַבֵּר | 31 Figyelmezz, Jób, és hallgass rám! Légy csendben, hadd beszéljek én! |
32 אִם־יֵשׁ־מִלִּין הֲשִׁיבֵנִי דַּבֵּר כִּי־חָפַצְתִּי צַדְּקֶךָּ | 32 Ha van mondanivalód, felelj meg nekem, beszélj, mert szívesen adnék neked igazat. |
33 אִם־אַיִן אַתָּה שְׁמַע־לִי הַחֲרֵשׁ וַאֲאַלֶּפְךָ חָכְמָה׃ ס | 33 Ha pedig nincs mit mondanod, hallgass engem, légy csendben, majd bölcsességre tanítalak!« |