Giuditta 10

LA SACRA BIBBIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Quando Giuditta cessò d'invocare il Dio d'Israele, pronunciate tutte queste parole,	1 Amikor megszűnt kiáltani Izrael Istenéhez és befejezte ezen szavait,
2 si alzò da terra, chiamò la sua ancella e discese nell'appartamento in cui soleva passare i giorni dei sabati e le sue feste.	2 fölkelt a földről, hívta szolgálóját és lement házába, ahol a szombatokat és ünnepeket szokta tölteni,
3 Si tolse di dosso il sacco di cui era rivestita, depose le sue vesti vedovili, lavò con acqua il proprio corpo ungendosi con uno spesso unguento e spartì i capelli del capo imponendosi un diadema. Indossò gli abiti da festa che usava quando suo marito Manasse era ancora in vita.	3 levetette a szőrruhát, amelyet viselt, letette özvegyi öltözetét, vízzel megmosta testét, bekente illatos olajjal, elrendezte fején haját, felrakta fejdíszét, felöltötte az öröm ruháját, amelyet férje, Manassze életében viselt.
4 Si mise i sandali ai piedi, cinse i braccialetti, le collane, gli anelli, gli orecchini e ogni altro ornamento, rendendosi molto avvenente, tanto da sedurre gli sguardi degli uomini che l'avrebbero vista.	4 Felcsatolta saruját lábára, föltette nyakláncait, karpereceit, gyűrűit, fülönfüggőit és minden ékszerét és olyan szép lett, hogy minden férfi tekintetét magára vonta, aki csak látta.
5 Poi porse alla sua ancella un otre di vino e un orciolo d'olio, riempì una bisaccia di grano tostato, di fichi secchi e di pani puri e, fatto un involto di tutti questi recipienti, glieli affidò.	5 Szolgálójára bízott egy tömlő bort, egy korsó olajat, egy árpaliszttel, száraz gyümölccsel, kenyérrel és sajttal töltött tarisznyát, mindezeket összekészítette és átadta neki.
6 Allora uscirono verso la porta della città di Betulia e trovarono lì presenti Ozia e gli anziani della città, Cabri e Carmi.	6 Kimentek Betúlia városának kapujához és ott találták Oziját és a város elöljáróit Kabrit és Karmit, akik ott várakoztak.
7 Questi, come la videro cambiata nell'aspetto e con gli abiti mutati, rimasero estremamente ammirati della sua bellezza e le dissero:	7 Amikor meglátták őt – arca megváltozott és ruháját is jól választotta meg – nagyon megcsodálták szépségét és így szóltak hozzá:
8 "Il Dio dei nostri padri ti conceda grazia e ti dia di compiere i tuoi disegni a glorificazione dei figli d'Israele e ad esaltazione di Gerusalemme".	8 »Atyáink Istene fogadjon kegyelmébe és valósítsa meg szándékaidat Izrael fiainak dicsőségére és Jeruzsálem felmagasztalására.«
9 Dopo aver adorato Dio, essa disse loro: "Ordinate che mi si apra la porta della città e io uscirò per dar compimento alle parole augurali che mi avete rivolto". Quelli diedero ordine ai giovani di guardia di aprirle come aveva chiesto.	9 Ő arcra borulva imádta Istent és így szólt hozzájuk: »Parancsoljátok meg, hogy nyissák ki a város kapuját, hogy kimehessek és véghez vigyem azt, amit beszéltetek velem.« Erre megparancsolták a fiatal őröknek, hogy nyissák ki neki a kaput, amint kérte.
10 Così fecero e Giuditta uscì insieme alla propria ancella. Gli uomini della città continuarono ad osservarla mentre discendeva il monte finché, attraversata la vallata, non poterono più scorgerla.	10 Azok így is tettek, s kiment Judit és vele szolgálója. A város emberei követték őt tekintetükkel, amíg le nem ért a hegyről és át nem haladt a völgyön, s azután már nem látták őt.
11 Marciando diritte nella valle, si imbatterono nelle sentinelle avanzate degli Assiri,	11 Mentek egyenesen a völgyben és találkoztak az asszírok előőrseivel.
12 le quali la presero e la interrogarono: "Di che gente sei, da dove vieni e dove vai?". Essa rispose: "Sono figlia degli Ebrei e fuggo dal loro cospetto, perché stanno per essere consegnati a voi, per essere divorati.	12 Elfogták és megkérdezték: »Hova tartozol, honnan jössz és hova mész?« Így válaszolt: »A héberek egyik leánya vagyok, elmenekültem tőlük, mert azon a ponton vannak, hogy fölfaljátok őket.
13 Voglio recarmi alla presenza di Oloferne, comandante in capo del vostro esercito, per rivolgergli delle parole di verità; gli indicherò la via per la quale potrà passare e rendersi padrone di tutta la montagna, senza perdere neppure uno dei suoi uomini né un alito di vita".	13 Seregetek vezérének, Holofernésznek színe elé megyek, hogy igaz dolgokat adjak tudtára és megmutatom előtte az utat, amelyen előrenyomulhat és az egész hegyvidék urává lehet anélkül, hogy emberei közül csak egyetlen embert, egy élő lelket is elveszítene.«
14 Quando gli uomini ebbero udito le sue parole e osservato l'aspetto di lei, che appariva loro come un prodigio di bellezza, le dissero:	14 Amikor a férfiak meghallották szavait és látták arcát, számukra csodálatosan szépnek tűnt, így szóltak hozzá:
15 "Hai messo in salvo la tua vita, essendoti affrettata a venir giù al cospetto del nostro signore, e ora procedi verso la sua tenda; alcuni di noi ti accompagneranno, finché non ti avranno consegnato nelle sue mani.	15 »Életedet mentetted meg, hogy sietve lejöttél urunk színe elé. Most menj sátorához, közülünk néhányan majd elkísérnek és átadnak az ő kezébe.
16 Quando poi starai al suo cospetto, non temere nel tuo cuore, ma riferisci secondo quello che hai detto e ti tratterà bene".	16 Ha színe elé jutsz, ne remegjen szíved, hanem ismételd el szavaidat és jól fog bánni veled.«
17 Scelsero pertanto tra loro un centinaio di uomini che si affiancarono ad essa e alla sua ancella e le condussero alla tenda di Oloferne.	17 Kiválasztottak maguk közül száz férfit kíséretül melléje és szolgája mellé és elvezették őket Holofernész sátorához.
18 In tutto il campo ci fu un accorrere da ogni parte, perché la notizia del suo arrivo si era sparsa negli attendamenti. Coloro che erano accorsi le facevano cerchio, mentre essa stava fuori della tenda di Oloferne in attesa di essere a lui annunciata.	18 Az egész tábor összeszaladt, mert elterjedt jövetelének híre a sátrakban. Odajöttek és körülállták, amikor Holofernész sátoránál várakozott, amíg bejelentették neki jövetelét.
19 Erano ammirati della sua bellezza e a motivo di lei ammiravano gl'Israeliti, dicendosi a vicenda: "Chi potrebbe disprezzare questo popolo che possiede tali donne? Non è bene lasciar sopravvivere neppure uno di loro, giacché liberi, sarebbero capaci di abbindolare tutto il mondo".	19 Megcsodálták szépségét és szavait és dicsérték miatta Izrael fiait is. Ezt mondogatták egymásnak: »Ki vetné meg ezt a népet, amelynek ilyen asszonyai vannak? Nem lenne jó meghagyni közülük egyetlen férfit sem, mert akik életben maradnak képesek elcsábítani az egész földet.«
20 Allora uscirono le guardie del corpo di Oloferne e tutti i suoi aiutanti e la introdussero nella tenda.	20 Akkor kijött Holofernész egész házanépe és minden szolgája és bevezették Juditot a sátorba.
21 Oloferne si riposava nel suo letto sotto le cortine, che erano di porpora, d'oro, di smeraldo e di pietre preziose intessute.	21 Holofernész ágyán pihent, amely bíborból, aranyból volt szőve és smaragddal meg drágakövekkel díszítve.
22 Gli annunciarono la presenza di lei ed egli uscì verso l'entrata della tenda preceduto da fiaccole d'argento.	22 Bejelentették neki és ő kijött sátra előterébe. Nagyon sok ezüst lámpát tartottak előtte.
23 Quando Giuditta si trovò alla presenza di lui e dei suoi aiutanti, tutti rimasero stupiti della bellezza del suo volto. Ella si prostrò con la faccia a terra per adorarlo, ma i servi di lui la fecero alzare.	23 Amikor Judit eléje és szolgái elé lépett, mindnyájan megcsodálták arcának szépségét, ő pedig arcra borulva hódolt előtte, de a szolgák felemelték őt.