Job 29

KING JAMES BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Moreover Job continued his parable, and said,	1 Jób ismét folytatta mondását és így szólt:
2 Oh that I were as in months past, as in the days when God preserved me;	2 »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem,
3 When his candle shined upon my head, and when by his light I walked through darkness;	3 amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam;
4 As I was in the days of my youth, when the secret of God was upon my tabernacle;	4 úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott,
5 When the Almighty was yet with me, when my children were about me;	5 amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak;
6 When I washed my steps with butter, and the rock poured me out rivers of oil;	6 amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott.
7 When I went out to the gate through the city, when I prepared my seat in the street!	7 Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek,
8 The young men saw me, and hid themselves: and the aged arose, and stood up.	8 az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak,
9 The princes refrained talking, and laid their hand on their mouth.	9 az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették,
10 The nobles held their peace, and their tongue cleaved to the roof of their mouth.	10 a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt.
11 When the ear heard me, then it blessed me; and when the eye saw me, it gave witness to me:	11 A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem,
12 Because I delivered the poor that cried, and the fatherless, and him that had none to help him.	12 azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola,
13 The blessing of him that was ready to perish came upon me: and I caused the widow's heart to sing for joy.	13 a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam,
14 I put on righteousness, and it clothed me: my judgment was as a robe and a diadem.	14 az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem.
15 I was eyes to the blind, and feet was I to the lame.	15 Szeme voltam a vaknak, lába a sántának.
16 I was a father to the poor: and the cause which I knew not I searched out.	16 Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam.
17 And I brake the jaws of the wicked, and plucked the spoil out of his teeth.	17 Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát.
18 Then I said, I shall die in my nest, and I shall multiply my days as the sand.	18 Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma;
19 My root was spread out by the waters, and the dew lay all night upon my branch.	19 gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra,
20 My glory was fresh in me, and my bow was renewed in my hand.	20 hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben.
21 Unto me men gave ear, and waited, and kept silence at my counsel.	21 Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra;
22 After my words they spake not again; and my speech dropped upon them.	22 szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei,
23 And they waited for me as for the rain; and they opened their mouth wide as for the latter rain.	23 áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra.
24 If I laughed on them, they believed it not; and the light of my countenance they cast not down.	24 Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül.
25 I chose out their way, and sat chief, and dwelt as a king in the army, as one that comforteth the mourners.	25 Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam.