Sirák fiának könyve 50

¹ Simon, Oniás fia, a főpap, élete folyamán rendbehozta Isten házát, és napjai során megerősítette a templomot.

² Ő építette ki a templom magasságát, a kettős épületet és a templom oromzatát.

³ Napjaiban a kutak vízben bővelkedtek, és megteltek módfelett, mint a tenger.

⁴ Gondját viselte népének, és megmentette a pusztítástól,

⁵ a várost erős kézzel nagyobbította. Dicsőséget nyert, amikor a nép előtt járt-kelt, kibővítette a templom és az udvar bejáratát.

⁶ Olyan volt ő, mint a hajnalcsillag a felhők között, miként a telihold, mikor világít a maga idején,

⁷ mint a ragyogó nap, úgy tündökölt ő Isten templomában,

⁸ mint a fölséges felhők közt pompázó szivárvány, mint a rózsa a tavasz napjain, és mint a liliom a folyóvíz mellett, mint a Libanon virágai a nyár napjain,

⁹ mint a lobogó tűz, mint a tűzben égő tömjén,

¹⁰ mint az edény színaranyból, amely mindenféle drágakővel ékes,

¹¹ mint a viruló olajfa s a magasba törő ciprus. Ilyen volt ő, amikor magára vette a díszruhát és teljes pompába öltözött,

¹² amikor felment a szent oltárhoz, s a szent ruhában ékeskedett.

¹³ Amikor átvette a papok kezéből a hússzeleteket, s az oltár mellé állt, körülvette őt a testvérek koszorúja, mint a cédruscsemeték Libanon hegyén,

¹⁴ és körülötte álltak, mint a pálmalevelek, Áron összes fiai díszükben,

¹⁵ az Úr áldozataival kezükben Izrael egész közössége előtt, amíg be nem végezte az oltárszolgálatot, és el nem rendezte a Magasságbeli Király áldozatát.

¹⁶ Majd kinyújtotta kezét italáldozatra, és áldozott a szőlőfürt véréből,

¹⁷ kiöntötte az oltár aljára, fölséges illatul a magasságbeli Fejedelemnek.

¹⁸ Ekkor Áron fiai felkiáltottak, vert harsonákba fújtak, és hatalmas harsogást hallattak emlékeztetőül Isten előtt.

¹⁹ Az egész nép együttvéve pedig sietve arcra borult a földön, hogy imádják az Urat, Istenüket, és könyörögjenek a mindenható, fölséges Istenhez.

²⁰ Majd az énekesek hallatták hangjukat, s a nagy templom betelt a felhangzó kellemes énekkel.

²¹ Imával könyörgött a nép a felséges Úrhoz, amíg véget nem ért az Úr szolgálata, és be nem fejezték a teendőket.

²² Akkor leszállt és kiterjesztette kezét Izrael fiainak egész közösségére, hogy Isten áldását vegye ajkára, s az ő nevével dicsekedjen.

²³ Ekkor leborultak másodízben, hogy fogadják áldását.

²⁴ Most pedig kérjétek a mindenség Istenét, aki nagy dolgokat vitt véghez az egész földön, aki megsokasította napjainkat anyánk méhétől fogva, és irgalma szerint cselekedett velünk:

²⁵ adja meg nekünk a szív vidámságát, s hogy béke legyen napjainkban Izraelben, örök időkre,

²⁶ hogy Izrael elhiggye: Velünk van Isten irgalma, és megment minket napjaiban!

²⁷ Két népet utál a lelkem, a harmadik pedig nem is nép, hogy gyűlölhetném:

²⁸ akik Szeír hegyén laknak, s a filiszteusok, meg a balga nép, amely Szíchemben lakik.

²⁹ A bölcsesség és fegyelem tanítását ebbe a könyvbe írta Jézus, Sírák fia Jeruzsálemből, aki szívéből újra kiárasztotta a bölcsességet. Boldog, aki ezekben a javakban foglalatoskodik! Aki megszívleli őket, bölcs lesz mindenkor, mert ha ezeket cselekszi, ereje lesz mindenre, mert Isten világosságának nyomában jár.