A zsoltárok könyve 90

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te lettél a mi menedékünk nemzedékről nemzedékre.	1 Laus cantici David. Qui habitat in adjutorio Altissimi, in protectione Dei cæli commorabitur.
2 Mielőtt a hegyek lettek, a föld és a világ születtek, te öröktől fogva és mindörökké vagy, Isten!	2 Dicet Domino : Susceptor meus es tu, et refugium meum ; Deus meus, sperabo in eum.
3 Te visszatéríted az embert a porba, azt mondod: »Térjetek oda vissza, emberek fiai.«	3 Quoniam ipse liberavit me de laqueo venantium, et a verbo aspero.
4 Hiszen szemed előtt ezer esztendő olyan, mint az eltűnt tegnapi nap, vagy mint egy őrváltásnyi idő éjszaka.	4 Scapulis suis obumbrabit tibi, et sub pennis ejus sperabis.
5 Elragadod őket, olyanok mint az álom,	5 Scuto circumdabit te veritas ejus : non timebis a timore nocturno ;
6 mint a reggel kiviruló fű: reggel kihajt és virágzik, estére lehull és elszárad.	6 a sagitta volante in die, a negotio perambulante in tenebris, ab incursu, et dæmonio meridiano.
7 Elenyészünk ugyanis neheztelésed miatt, rettegjük haragod.	7 Cadent a latere tuo mille, et decem millia a dextris tuis ; ad te autem non appropinquabit.
8 Magad elé állítod gonoszságainkat, titkainkat arcod világossága elé.	8 Verumtamen oculis tuis considerabis, et retributionem peccatorum videbis.
9 Napjaink mind elmúlnak haragodban, éveinket, mint egy sóhajtást, bevégezzük.	9 Quoniam tu es, Domine, spes mea ; Altissimum posuisti refugium tuum.
10 Éveink száma a hetven esztendőt ha eléri, vagy az erőseké a nyolcvanat, és azok nagyrésze is munka és fájdalom, gyorsan elmúlnak és mi elmegyünk.	10 Non accedet ad te malum, et flagellum non appropinquabit tabernaculo tuo.
11 Ki ismeri haragod erejét és félelmetes felindulásodat?	11 Quoniam angelis suis mandavit de te, ut custodiant te in omnibus viis tuis.
12 Taníts meg számba venni napjainkat úgy, hogy bölcsességgel telítsük szívünket.	12 In manibus portabunt te, ne forte offendas ad lapidem pedem tuum.
13 Fordulj meg, Uram, végre valahára, légy irgalmas szolgáidhoz.	13 Super aspidem et basiliscum ambulabis, et conculcabis leonem et draconem.
14 Tölts el minket kora reggel irgalmaddal, hogy ujjongjunk és vigadjunk egész életünkben.	14 Quoniam in me speravit, liberabo eum ; protegam eum, quoniam cognovit nomen meum.
15 Örvendeztess minket annyi napig, mint amennyin megaláztál minket, s annyi évig, mint amennyin nyomorúságot láttunk.	15 Clamabit ad me, et ego exaudiam eum ; cum ipso sum in tribulatione : eripiam eum, et glorificabo eum.
16 Nyilvánuljon meg műved szolgáidon és dicsőséged az ő fiaikon.	16 Longitudine dierum replebo eum, et ostendam illi salutare meum.
17 Derüljön ránk a mi Urunk, Istenünk fényessége, kezünk munkáját erősítsd meg, és áldd meg kezünk munkáját!