A zsoltárok könyve 90

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te lettél a mi menedékünk nemzedékről nemzedékre.	1 Precatio. Moysis viri Dei. Domine, refugium factus es nobis a generatione in generationem.
2 Mielőtt a hegyek lettek, a föld és a világ születtek, te öröktől fogva és mindörökké vagy, Isten!	2 Priusquam montes nascerentur, aut gigneretur terra et orbis, a saeculo et usque in saeculum tu es Deus.
3 Te visszatéríted az embert a porba, azt mondod: »Térjetek oda vissza, emberek fiai.«	3 Reducis hominem in pulverem; et dixisti: “ Revertimini, filii hominum ”.
4 Hiszen szemed előtt ezer esztendő olyan, mint az eltűnt tegnapi nap, vagy mint egy őrváltásnyi idő éjszaka.	4 Quoniam mille anni ante oculos tuos tamquam dies hesterna, quae praeteriit, et custodia in nocte.
5 Elragadod őket, olyanok mint az álom,	5 Auferes eos, somnium erunt:
6 mint a reggel kiviruló fű: reggel kihajt és virágzik, estére lehull és elszárad.	6 mane sicut herba succrescens, mane floret et crescit, vespere decidit et arescit.
7 Elenyészünk ugyanis neheztelésed miatt, rettegjük haragod.	7 Quia defecimus in ira tua et in furore tuo turbati sumus.
8 Magad elé állítod gonoszságainkat, titkainkat arcod világossága elé.	8 Posuisti iniquitates nostras in conspectu tuo, occulta nostra in illuminatione vultus tui.
9 Napjaink mind elmúlnak haragodban, éveinket, mint egy sóhajtást, bevégezzük.	9 Quoniam omnes dies nostri evanuerunt in ira tua, consumpsimus ut suspirium annos nostros.
10 Éveink száma a hetven esztendőt ha eléri, vagy az erőseké a nyolcvanat, és azok nagyrésze is munka és fájdalom, gyorsan elmúlnak és mi elmegyünk.	10 Dies annorum nostrorum sunt septuaginta anni aut in valentibus octoginta anni, et maior pars eorum labor et dolor, quoniam cito transeunt, et avolamus.
11 Ki ismeri haragod erejét és félelmetes felindulásodat?	11 Quis novit potestatem irae tuae et secundum timorem tuum indignationem tuam?
12 Taníts meg számba venni napjainkat úgy, hogy bölcsességgel telítsük szívünket.	12 Dinumerare dies nostros sic doce nos, ut inducamus cor ad sapientiam.
13 Fordulj meg, Uram, végre valahára, légy irgalmas szolgáidhoz.	13 Convertere, Domine, usquequo? Et deprecabilis esto super servos tuos.
14 Tölts el minket kora reggel irgalmaddal, hogy ujjongjunk és vigadjunk egész életünkben.	14 Reple nos mane misericordia tua, et exsultabimus et delectabimur omnibus diebus nostris.
15 Örvendeztess minket annyi napig, mint amennyin megaláztál minket, s annyi évig, mint amennyin nyomorúságot láttunk.	15 Laetifica nos pro diebus, quibus nos humiliasti, pro annis, quibus vidimus mala.
16 Nyilvánuljon meg műved szolgáidon és dicsőséged az ő fiaikon.	16 Appareat servis tuis opus tuum, et decor tuus filiis eorum.
17 Derüljön ránk a mi Urunk, Istenünk fényessége, kezünk munkáját erősítsd meg, és áldd meg kezünk munkáját!	17 Et sit splendor Domini Dei nostri super nos, et opera manuum nostrarum confirma super nos et opus manuum nostrarum confirma.