A zsoltárok könyve 78

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA RICCIOTTI
1 Maszkíl Ászáftól. Figyelj, népem, tanításomra, hallgassatok szám szavára.	1 - Salmo di Asaf. O Dio, hanno invaso le genti la tua eredità, han contaminato il tuo santo tempio, han ridotto Gerusalemme a un mucchio di rovine!
2 Bölcs mondásra nyitom számat, elmondom a régi idők titkait.	2 Han buttato i cadaveri de' tuoi serviin pasto agli uccelli del cielo, le carni de' tuoi santi alle fiere della terra.
3 Amiket hallottunk és megismertünk, s atyáink elbeszéltek nekünk,	3 Han versato il loro sangue com'acqua, intorno a Gerusalemme, e non v'era chi seppellisse.
4 nem titkoljuk fiaik elől, elbeszéljük a jövendő nemzedéknek. Hirdetjük az Úr dicséretét, hatalmát, és csodáit, amelyeket végbevitt.	4 Siam diventati un obbrobrio per i nostri vicini, beffa e scherno per quei che ci stanno all'intorno.
5 Bizonyságot állított Jákobnak, törvényt adott Izraelnek; Megparancsolta atyáinknak, tanítsák meg rá fiaikat,	5 Sino a quando, o Signore, sarai sempre adirato? arderà come fuoco il tuo sdegno?
6 hogy megtanulja a következő nemzedék, a születendő gyermekek. Keljenek fel, és hirdessék fiaiknak,	6 Riversa l'ira tua sulle genti che non ti conosconoe sui regni che il tuo nome non invocano!
7 hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne feledjék el az Isten műveit, és parancsait teljesítsék!	7 Perchè han divorato Giacobbe e la sua dimora han devastato.
8 Ne legyenek olyanok, mint atyáik, az a pártütő és lázongó nemzedék; A nemzedék, amelynek szíve nem volt kitartó, és lelke nem volt hű Isten iránt.	8 Non ti ricordare delle iniquità nostre antiche, [ma] presto ci prevengano le tue misericordie, perchè miseri noi siamo oltre modo!
9 Efraim fiai felajzották és kilőtték íjukat, de a harc napján hátat fordítottak.	9 Aiutaci, o Dio salvatore nostro, e per la gloria del nome tuo, o Signore, liberaci, e sii propizio a' nostri peccati a motivo del tuo nome.
10 Nem tartották meg Isten szövetségét, és törvényét nem akarták követni.	10 Perchè non si dica tra le Genti: «Dov'è il loro Dio?». Nota sia tra le Genti, davanti ai nostri occhi, la vendetta del sangue sparso de' tuoi servi.
11 Elfelejtették tetteit, a csodáit, amelyeket megmutatott nekik.	11 Penetri al tuo cospetto il gemito de' prigionieri: con la potenza del tuo braccio salvai figli della morte.
12 Atyáik előtt csodákat művelt, Egyiptom földjén, Tánisz mezején.	12 E rendi a' nostri vicini, sette volte tanto nel loro seno, l'oltraggio con cui t'hanno oltraggiato, o Signore!
13 Széthasította a tengert és átvezette őket, a vizeket szinte tömlőbe fogta.	13 E noi, tuo popolo e pecorelle del tuo pascolo, [ti] celebreremo in eterno, di generazione in generazione proclameremo la tua lode!
14 Nappal a felhőben vezette őket, s egész éjjel a tűz fényében.
15 Kősziklát hasított fel a pusztában és bőséges áradattal itatta őket.
16 Patakokat fakasztott a kősziklából és folyamként ömlesztette a vizet.
17 Mégis egyre csak vétkeztek ellene, haragra ingerelték a Fölségest a pusztában.
18 Megkísértették szívükben Istent, amikor kedvük szerint ennivalót kértek,
19 s így beszéltek Isten ellen: »Tud-e Isten – mondták – asztalt teríteni a pusztában?«
20 Íme megütötte a kősziklát és vizek folytak, patakok áradtak. »De vajon tud-e kenyeret is adni, és húst szerezni népének?«
21 Amikor ezt az Úr meghallotta, haragra gerjedt: Tűz gyulladt fel Jákob ellen, és harag szállt Izraelre,
22 mert nem hittek Istenben, és segítségében nem reméltek.
23 Ekkor ő parancsot adott fenn a fellegeknek, és megnyitotta az egek ajtóit.
24 Ennivalóként mannát hullatott nekik, és a mennyből adott nekik kenyeret:
25 angyalok kenyerét ette az ember; Bőségesen küldött nekik ennivalót.
26 Déli szelet támasztott az égen, és hatalmával elhozta a délnyugati szelet.
27 Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, s annyi szárnyast, mint a tenger fövenye:
28 hullottak táboruk közepére, körös-körül sátraik köré.
29 Ettek és nagyon jóllaktak, mert megadta nekik, amit kívántak.
30 De még fel sem hagytak torkosságukkal, még szájukban volt az étel,
31 amikor Isten haragja felgerjedt ellenük, agyonsújtotta kövéreiket, leterítette Izrael választottait.
32 Mindamellett ismét csak vétkeztek, és nem hittek csodatetteinek.
33 Ezért hiábavalóságban enyésztek el napjaik, és rettegésben esztendeik.
34 Ha pusztította őket, hozzá fordultak, megtértek és virradatkor hozzá folyamodtak.
35 Megemlékeztek arról, hogy Isten az oltalmazójuk, s a fölséges Isten a megváltójuk.
36 Szerették őt szájukkal, hazudtak neki nyelvükkel,
37 mert szívük nem volt egyenes hozzá, és nem voltak hűek szövetségéhez.
38 De ő irgalmasan megbocsátotta bűneiket, és nem pusztította el őket. Haragját gyakran elfordította és nem öntötte ki egész bosszúságát.
39 Megemlékezett arról, hogy nem egyebek testnél, olyanok, mint az elszálló s vissza nem térő lehelet.
40 Hányszor lázongtak ellene a pusztában, haragra ingerelték őt a sivatagban!
41 Újra meg újra kísértették Istent, és fellázadtak Izrael Szentje ellen.
42 Nem emlékeztek meg kezéről, arról a napról, amelyen megváltotta őket a szorongatásból.
43 Véghezvitte jeleit Egyiptomban és csodatetteit Tánisz mezején.
44 Vérré változtatta folyóikat, ihatatlanná tette patakjaikat.
45 Legyet bocsátott rájuk és emésztette őket, és békát, hogy romlást hozzon rájuk.
46 Odaadta termésüket a vándorsáskáknak, és munkájuk gyümölcsét a szöcskéknek.
47 Szőlőiket megverte jéggel, szederfáikat dérrel.
48 Odavetette állataikat a jégesőnek, jószágukat a tűznek.
49 Rájuk bocsátotta haragjának tüzét, bosszúját, haragját, szorongatását, gonosz angyalok csapását.
50 Szabad utat engedett haragjának, nem kímélte meg lelküket a haláltól, dögvésszel vetett véget életüknek.
51 Megölte Egyiptom földjének minden elsőszülöttjét, erejük zsengéjét Kám sátraiban.
52 Mint juhokat kihozta népét, mint nyájat vezette a pusztában.
53 Biztonságban vezette őket, nem féltek, de ellenségeiket tenger borította el.
54 Elvitte őket a szent helyre, a hegyre, amelyet jobbja szerzett.
55 Kiűzte előlük a nemzeteket, mérőzsinórjával nekik osztotta ki az országot, és letelepítette sátraikban Izrael törzseit.
56 Mégis megkísértették és bosszantották a fölséges Istent, és nem tartották meg rendeléseit.
57 Elpártoltak és hűtlenek lettek, akárcsak atyáik, visszavágtak, mint az álnok íj.
58 Haragították őt a magaslatokon, féltékenységre ingerelték faragott bálványaikkal.
59 Meghallotta ezt Isten, haragra lobbant és messze eltaszította Izraelt.
60 Elvetette silói hajlékát, sátrát, ahol az emberek közt lakott.
61 Fogságra adta erejét, és ékességét az ellenség kezére.
62 Kardélre vetette népét, és haragra gyúlt öröksége ellen.
63 Ifjaikat tűz emésztette meg, szűzeiket senki sem jegyezte el.
64 Papjaik kard által estek el, özvegyeiket senki sem siratta.
65 Felébredt ekkor az Úr, mint az alvó, mint a hős, aki mámoros a bortól.
66 Visszaverte ellenségeit, örök gyalázatot hozott rájuk.
67 Ám József sátrát elvetette, Efraim törzsét nem választotta ki,
68 hanem kiválasztotta Júda törzsét, Sion hegyét, amelyben kedvét lelte.
69 Felépítette szentélyét, mint az égboltot, mint a földet, amelyet örökre megszilárdított.
70 Kiválasztotta szolgáját, Dávidot, elhozta őt a juhnyájaktól,
71 elhozta őt a szoptatós juhok mögül, hogy legeltesse Jákob népét, s örökségét, Izraelt.
72 Ő tiszta lélekkel legeltette, bölcs kézzel vezette őket.