A zsoltárok könyve 74

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 Maszkíl Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, teljesen, miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen?	1 In fine, non corrompere (ovver non disperdere), salmo del cantico di Asaf.
2 Emlékezzél meg gyülekezetedről, amelyet kezdettől fogva birtokodba vettél! Örökségedet, a törzset megváltottad, a Sion hegyét, amelyen laktál.	2 A te confesseremo, Iddio; confesseremo, e invocheremo il tuo nome.
3 Menj fel az ősi romokra: a szentélyben mindent feldúlt az ellenség!	3 Racconteremo le tue maraviglie; quando riceverò tempo, io giudicherò le giustizie.
4 Azok ordítoznak gyülekezeted helyén, akik gyűlölnek téged, jelvényeiket kitűzték győzelmük jeléül.	4 Squagliata è la terra, e tutti loro abitanti; io confermai le colonne sue.
5 Olyanok, mint aki magasra emelt fejszéjét lengeti a sűrű erdőben.	5 Dissi alli iniqui: non vogliate operare iniquamente; e alli peccanti: non vogliate alzare il corno.
6 Minden ajtaját kidöntötték, baltával és bárddal rombolták.	6 Non vogliate alzare in alto il corno vostro; non vogliate parlare contra Iddio la iniquità.
7 Lángba borították szentélyedet, neved hajlékát földig meggyalázták.	7 E questo non si facci da oriente, nè da occidente, nè dalli monti deserti; per che Iddio è giudice.
8 Azt mondták szívükben: »Rohanjuk le őket együtt!« Fölperzselték Isten minden szentélyét az országban.	8 Questo umilia, e questo esalta; perche nella mano del Signore è il calice pieno di puro vino.
9 Jeleinket nem látjuk, nincs többé prófétánk, és nincs már köztünk, aki látna.	9 E vuotò di questo in quello; niente meno la sua feccia non è venuta meno; beveranno tutti li peccatori della terra.
10 Isten, meddig szidalmaz még az ellenség téged, örökké gyalázza az ellenség nevedet?	10 Ma io racconterò sempre; e canterò al Dio di Iacob.
11 Miért vonod vissza kezed és tartod öledben jobbodat?	11 E spezzerò tutti li corni de' peccatori; ed esalteransi gli corni de' giusti.
12 Hiszen Isten a mi királyunk ősidőktől fogva, aki szabadulást szerzett a föld közepén.
13 Hatalmaddal a tengert kettéhasítottad, a sárkányok fejét a vizekben összetörted.
14 A Leviatán fejeit összezúztad, eledelül adtad a tengeri szörnyeknek.
15 Te fakasztottál forrásokat, patakokat, te szárítottad ki az állandó folyókat.
16 Tied a nappal és tied az éjszaka, te hoztad létre a napot és a csillagokat.
17 Te szabtad meg a föld minden határát, te teremtetted a nyarat és a telet.
18 Emlékezz meg arról, hogy az Urat ellenség szidalmazza, s egy oktalan nép gyalázza nevedet.
19 A benned bízó lelkeket ne engedd át a vadállatoknak, ne felejtsd el végképp a szegényeidet!
20 Tekints szövetségedre, mert tele van az ország minden zuga a gonoszság sátraival.
21 Ne távozzék tőled szégyennel a megalázott, hadd áldja nevedet a szegény és a szűkölködő!
22 Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet! Emlékezz meg a gyalázatról, amellyel egész nap illet téged az esztelen!
23 Ne feledd el ellenségeid lármáját; Szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása!