A zsoltárok könyve 74

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KING JAMES BIBLE
1 Maszkíl Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, teljesen, miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen?	1 O God, why hast thou cast us off for ever? why doth thine anger smoke against the sheep of thy pasture?
2 Emlékezzél meg gyülekezetedről, amelyet kezdettől fogva birtokodba vettél! Örökségedet, a törzset megváltottad, a Sion hegyét, amelyen laktál.	2 Remember thy congregation, which thou hast purchased of old; the rod of thine inheritance, which thou hast redeemed; this mount Zion, wherein thou hast dwelt.
3 Menj fel az ősi romokra: a szentélyben mindent feldúlt az ellenség!	3 Lift up thy feet unto the perpetual desolations; even all that the enemy hath done wickedly in the sanctuary.
4 Azok ordítoznak gyülekezeted helyén, akik gyűlölnek téged, jelvényeiket kitűzték győzelmük jeléül.	4 Thine enemies roar in the midst of thy congregations; they set up their ensigns for signs.
5 Olyanok, mint aki magasra emelt fejszéjét lengeti a sűrű erdőben.	5 A man was famous according as he had lifted up axes upon the thick trees.
6 Minden ajtaját kidöntötték, baltával és bárddal rombolták.	6 But now they break down the carved work thereof at once with axes and hammers.
7 Lángba borították szentélyedet, neved hajlékát földig meggyalázták.	7 They have cast fire into thy sanctuary, they have defiled by casting down the dwelling place of thy name to the ground.
8 Azt mondták szívükben: »Rohanjuk le őket együtt!« Fölperzselték Isten minden szentélyét az országban.	8 They said in their hearts, Let us destroy them together: they have burned up all the synagogues of God in the land.
9 Jeleinket nem látjuk, nincs többé prófétánk, és nincs már köztünk, aki látna.	9 We see not our signs: there is no more any prophet: neither is there among us any that knoweth how long.
10 Isten, meddig szidalmaz még az ellenség téged, örökké gyalázza az ellenség nevedet?	10 O God, how long shall the adversary reproach? shall the enemy blaspheme thy name for ever?
11 Miért vonod vissza kezed és tartod öledben jobbodat?	11 Why withdrawest thou thy hand, even thy right hand? pluck it out of thy bosom.
12 Hiszen Isten a mi királyunk ősidőktől fogva, aki szabadulást szerzett a föld közepén.	12 For God is my King of old, working salvation in the midst of the earth.
13 Hatalmaddal a tengert kettéhasítottad, a sárkányok fejét a vizekben összetörted.	13 Thou didst divide the sea by thy strength: thou brakest the heads of the dragons in the waters.
14 A Leviatán fejeit összezúztad, eledelül adtad a tengeri szörnyeknek.	14 Thou brakest the heads of leviathan in pieces, and gavest him to be meat to the people inhabiting the wilderness.
15 Te fakasztottál forrásokat, patakokat, te szárítottad ki az állandó folyókat.	15 Thou didst cleave the fountain and the flood: thou driedst up mighty rivers.
16 Tied a nappal és tied az éjszaka, te hoztad létre a napot és a csillagokat.	16 The day is thine, the night also is thine: thou hast prepared the light and the sun.
17 Te szabtad meg a föld minden határát, te teremtetted a nyarat és a telet.	17 Thou hast set all the borders of the earth: thou hast made summer and winter.
18 Emlékezz meg arról, hogy az Urat ellenség szidalmazza, s egy oktalan nép gyalázza nevedet.	18 Remember this, that the enemy hath reproached, O LORD, and that the foolish people have blasphemed thy name.
19 A benned bízó lelkeket ne engedd át a vadállatoknak, ne felejtsd el végképp a szegényeidet!	19 O deliver not the soul of thy turtledove unto the multitude of the wicked: forget not the congregation of thy poor for ever.
20 Tekints szövetségedre, mert tele van az ország minden zuga a gonoszság sátraival.	20 Have respect unto the covenant: for the dark places of the earth are full of the habitations of cruelty.
21 Ne távozzék tőled szégyennel a megalázott, hadd áldja nevedet a szegény és a szűkölködő!	21 O let not the oppressed return ashamed: let the poor and needy praise thy name.
22 Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet! Emlékezz meg a gyalázatról, amellyel egész nap illet téged az esztelen!	22 Arise, O God, plead thine own cause: remember how the foolish man reproacheth thee daily.
23 Ne feledd el ellenségeid lármáját; Szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása!	23 Forget not the voice of thine enemies: the tumult of those that rise up against thee increaseth continually.