A zsoltárok könyve 74

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 Maszkíl Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, teljesen, miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen?	1 εις το τελος μη διαφθειρης ψαλμος τω ασαφ ωδης
2 Emlékezzél meg gyülekezetedről, amelyet kezdettől fogva birtokodba vettél! Örökségedet, a törzset megváltottad, a Sion hegyét, amelyen laktál.	2 εξομολογησομεθα σοι ο θεος εξομολογησομεθα και επικαλεσομεθα το ονομα σου
3 Menj fel az ősi romokra: a szentélyben mindent feldúlt az ellenség!	3 διηγησομαι παντα τα θαυμασια σου οταν λαβω καιρον εγω ευθυτητας κρινω
4 Azok ordítoznak gyülekezeted helyén, akik gyűlölnek téged, jelvényeiket kitűzték győzelmük jeléül.	4 ετακη η γη και παντες οι κατοικουντες εν αυτη εγω εστερεωσα τους στυλους αυτης διαψαλμα
5 Olyanok, mint aki magasra emelt fejszéjét lengeti a sűrű erdőben.	5 ειπα τοις παρανομουσιν μη παρανομειτε και τοις αμαρτανουσιν μη υψουτε κερας
6 Minden ajtaját kidöntötték, baltával és bárddal rombolták.	6 μη επαιρετε εις υψος το κερας υμων μη λαλειτε κατα του θεου αδικιαν
7 Lángba borították szentélyedet, neved hajlékát földig meggyalázták.	7 οτι ουτε απο εξοδων ουτε απο δυσμων ουτε απο ερημων ορεων
8 Azt mondták szívükben: »Rohanjuk le őket együtt!« Fölperzselték Isten minden szentélyét az országban.	8 οτι ο θεος κριτης εστιν τουτον ταπεινοι και τουτον υψοι
9 Jeleinket nem látjuk, nincs többé prófétánk, és nincs már köztünk, aki látna.	9 οτι ποτηριον εν χειρι κυριου οινου ακρατου πληρες κερασματος και εκλινεν εκ τουτου εις τουτο πλην ο τρυγιας αυτου ουκ εξεκενωθη πιονται παντες οι αμαρτωλοι της γης
10 Isten, meddig szidalmaz még az ellenség téged, örökké gyalázza az ellenség nevedet?	10 εγω δε αγαλλιασομαι εις τον αιωνα ψαλω τω θεω ιακωβ
11 Miért vonod vissza kezed és tartod öledben jobbodat?	11 και παντα τα κερατα των αμαρτωλων συγκλασω και υψωθησεται τα κερατα του δικαιου
12 Hiszen Isten a mi királyunk ősidőktől fogva, aki szabadulást szerzett a föld közepén.
13 Hatalmaddal a tengert kettéhasítottad, a sárkányok fejét a vizekben összetörted.
14 A Leviatán fejeit összezúztad, eledelül adtad a tengeri szörnyeknek.
15 Te fakasztottál forrásokat, patakokat, te szárítottad ki az állandó folyókat.
16 Tied a nappal és tied az éjszaka, te hoztad létre a napot és a csillagokat.
17 Te szabtad meg a föld minden határát, te teremtetted a nyarat és a telet.
18 Emlékezz meg arról, hogy az Urat ellenség szidalmazza, s egy oktalan nép gyalázza nevedet.
19 A benned bízó lelkeket ne engedd át a vadállatoknak, ne felejtsd el végképp a szegényeidet!
20 Tekints szövetségedre, mert tele van az ország minden zuga a gonoszság sátraival.
21 Ne távozzék tőled szégyennel a megalázott, hadd áldja nevedet a szegény és a szűkölködő!
22 Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet! Emlékezz meg a gyalázatról, amellyel egész nap illet téged az esztelen!
23 Ne feledd el ellenségeid lármáját; Szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása!