A zsoltárok könyve 55

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA TINTORI
1 A karvezetőnek. Lantra. Maszkíl Dávidtól.	1 (Per la fine. Per il popolo allontanato dai Santi. Di David, a iscrizione di colonna, quando gli stranieri lo presero in Get).
2 Hallgasd meg, Isten, könyörgésemet, ne rejtőzz el esdeklésem elől;	2 Abbi pietà di me, o Dio; perchè l'uomo mi calpesta, continuamente mi assale e mi tormenta.
3 Figyelj rám és hallgass meg engem. Elcsüggedtem küzdelmemben, meggyötört	3 Tutto il giorno i miei nemici mi calpestano, perchè son molti a far guerra contro di me.
4 az ellenség kiáltozása, a bűnösök szorongatása. Hiszen veszedelmet zúdítanak rám, haragjukban ellenségeskednek velem.	4 Anche in pieno giorno avrei da temere; ma io spero in te.
5 Szívem remeg bennem, halálos félelem szállt meg engem.	5 In Dio loderò le mie parole, in Dio ho sperato: non temerò quel che possa farmi la carne.
6 Elfogott a reszketés és a félelem, és sötétség borított el engem.	6 Continuamente torcono in mal senso le mie parole, a mio danno son rivolti tutti i loro pensieri.
7 Így szóltam: »Bár szárnyam volna, mint a galambnak, hogy elszállhatnék s megpihenhetnék!	7 Si raccolgono insieme, si nascondono, spiano i miei passi. Siccome attentano alla mia vita.
8 Bizony messzire menekülnék, s a pusztában ütném fel lakóhelyemet!	8 Non li salvare in nessuna maniera, stritola i popoli nel tuo furore.
9 Ott várnám azt, aki megszabadít a szélvésztől és a vihartól.«	9 O Dio t'ho esposto qual sia la mia vita: le mie lacrime le hai raccolte sotto i tuoi occhi, secondo le tue promesse.
10 Sújts le, Uram! Zavard össze nyelvüket, mert gonoszságot és viszályt látok a városban.	10 Allora saran messi in fuga i miei nemici. In qualunque giorno t'invochi, ecco, riconosco che tu sei il mio Dio.
11 Éjjel-nappal körüljárnak falain,	11 In Dio loderò la parola, in Dio loderò il discorso; in Dio ho sperato: non temerò quel che possa farmi l'uomo.
12 Benne pedig jogtalanság, nyomorúság és álnokság, és utcáin nem szűnik meg a csalás és a rászedés.	12 Mi stanno a cuore i voti che t'ho fatto, o Dio, li soddisferò con inni di lode;
13 Mert ha ellenségem szórna rám átkokat, azt elviselném könnyedén; És ha gyűlölőm sértegetne, előle talán elrejtőznék.	13 Perchè hai liberata l'anima mia dalla morte, i miei piedi dalla caduta, affinchè io mi renda accetto a Dio nella luce dei viventi.
14 Hanem te teszed, aki velem egyet akartál, jó ismerősöm és bizalmas barátom voltál,
15 aki velem együtt etted az édes étkeket: akivel együtt jártunk az Isten házába.
16 Érje el az ilyeneket a halál, elevenen szálljanak az alvilágba, mert gonoszság lakik hajlékukban és szívükben.
17 Én azonban Istenhez kiáltok, s az Úr megszabadít engem.
18 Este, reggel, délben panaszkodom, sóhajtok, s ő meghallja szavamat.
19 Békességben megszabadítja lelkemet azoktól, akik rámtámadnak.
20 Isten, aki öröktől fogva létezik, meghallgat és megalázza őket, mert az ilyenek meg nem változnak, nem félik Istent.
21 Társaira emelte kezét, szövetségét meggyalázta.
22 Ajkai a vajnál lágyabbak, de szíve háborúsággal teli. Szavai simábbak az olajnál, ugyanakkor azonban kivont kardok.
23 Vesd az Úrra gondodat, s ő majd gondoskodik rólad; Nem engedi soha, hogy ingadozzék az igaz.
24 Isten, te letaszítod őket a pusztulás vermébe. A vérengző és álnok emberek életük felét sem érik el; Ezért bízom én, Uram, tebenned!