A zsoltárok könyve 55

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 1974
1 A karvezetőnek. Lantra. Maszkíl Dávidtól.	1 'Al maestro del coro. Per strumenti a corda. Maskil.' 'Di Davide.'
2 Hallgasd meg, Isten, könyörgésemet, ne rejtőzz el esdeklésem elől;	2 Porgi l'orecchio, Dio, alla mia preghiera, non respingere la mia supplica;
3 Figyelj rám és hallgass meg engem. Elcsüggedtem küzdelmemben, meggyötört	3 dammi ascolto e rispondimi, mi agito nel mio lamento e sono sconvolto
4 az ellenség kiáltozása, a bűnösök szorongatása. Hiszen veszedelmet zúdítanak rám, haragjukban ellenségeskednek velem.	4 al grido del nemico, al clamore dell'empio. Contro di me riversano sventura, mi perseguitano con furore.
5 Szívem remeg bennem, halálos félelem szállt meg engem.	5 Dentro di me freme il mio cuore, piombano su di me terrori di morte.
6 Elfogott a reszketés és a félelem, és sötétség borított el engem.	6 Timore e spavento mi invadono e lo sgomento mi opprime.
7 Így szóltam: »Bár szárnyam volna, mint a galambnak, hogy elszállhatnék s megpihenhetnék!	7 Dico: "Chi mi darà ali come di colomba, per volare e trovare riposo?
8 Bizony messzire menekülnék, s a pusztában ütném fel lakóhelyemet!	8 Ecco, errando, fuggirei lontano, abiterei nel deserto.
9 Ott várnám azt, aki megszabadít a szélvésztől és a vihartól.«	9 Riposerei in un luogo di riparo dalla furia del vento e dell'uragano".
10 Sújts le, Uram! Zavard össze nyelvüket, mert gonoszságot és viszályt látok a városban.	10 Disperdili, Signore, confondi le loro lingue: ho visto nella città violenza e contese.
11 Éjjel-nappal körüljárnak falain,	11 Giorno e notte si aggirano sulle sue mura,
12 Benne pedig jogtalanság, nyomorúság és álnokság, és utcáin nem szűnik meg a csalás és a rászedés.	12 all'interno iniquità, travaglio e insidie e non cessano nelle sue piazze sopruso e inganno.
13 Mert ha ellenségem szórna rám átkokat, azt elviselném könnyedén; És ha gyűlölőm sértegetne, előle talán elrejtőznék.	13 Se mi avesse insultato un nemico, l'avrei sopportato; se fosse insorto contro di me un avversario, da lui mi sarei nascosto.
14 Hanem te teszed, aki velem egyet akartál, jó ismerősöm és bizalmas barátom voltál,	14 Ma sei tu, mio compagno, mio amico e confidente;
15 aki velem együtt etted az édes étkeket: akivel együtt jártunk az Isten házába.	15 ci legava una dolce amicizia, verso la casa di Dio camminavamo in festa.
16 Érje el az ilyeneket a halál, elevenen szálljanak az alvilágba, mert gonoszság lakik hajlékukban és szívükben.	16 Piombi su di loro la morte, scendano vivi negli inferi; perché il male è nelle loro case, e nel loro cuore.
17 Én azonban Istenhez kiáltok, s az Úr megszabadít engem.	17 Io invoco Dio e il Signore mi salva.
18 Este, reggel, délben panaszkodom, sóhajtok, s ő meghallja szavamat.	18 Di sera, al mattino, a mezzogiorno mi lamento e sospiro ed egli ascolta la mia voce;
19 Békességben megszabadítja lelkemet azoktól, akik rámtámadnak.	19 mi salva, mi dà pace da coloro che mi combattono: sono tanti i miei avversari.
20 Isten, aki öröktől fogva létezik, meghallgat és megalázza őket, mert az ilyenek meg nem változnak, nem félik Istent.	20 Dio mi ascolta e li umilia, egli che domina da sempre. Per essi non c'è conversione e non temono Dio.
21 Társaira emelte kezét, szövetségét meggyalázta.	21 Ognuno ha steso la mano contro i suoi amici, ha violato la sua alleanza.
22 Ajkai a vajnál lágyabbak, de szíve háborúsággal teli. Szavai simábbak az olajnál, ugyanakkor azonban kivont kardok.	22 Più untuosa del burro è la sua bocca, ma nel cuore ha la guerra; più fluide dell'olio le sue parole, ma sono spade sguainate.
23 Vesd az Úrra gondodat, s ő majd gondoskodik rólad; Nem engedi soha, hogy ingadozzék az igaz.	23 Getta sul Signore il tuo affanno ed egli ti darà sostegno, mai permetterà che il giusto vacilli.
24 Isten, te letaszítod őket a pusztulás vermébe. A vérengző és álnok emberek életük felét sem érik el; Ezért bízom én, Uram, tebenned!	24 Tu, Dio, li sprofonderai nella tomba gli uomini sanguinari e fraudolenti: essi non giungeranno alla metà dei loro giorni. Ma io, Signore, in te confido.