A zsoltárok könyve 114

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 ALLELUJA! Amikor Izrael kivonult Egyiptomból, Jákob házanépe az idegen nép közül,	1 αλληλουια ηγαπησα οτι εισακουσεται κυριος της φωνης της δεησεως μου
2 Júda lett az ő szentélye, Izrael a birodalma.	2 οτι εκλινεν το ους αυτου εμοι και εν ταις ημεραις μου επικαλεσομαι
3 Látta a tenger és elfutott, a Jordán visszafelé tartott.	3 περιεσχον με ωδινες θανατου κινδυνοι αδου ευροσαν με θλιψιν και οδυνην ευρον
4 Ugrándoztak a hegyek, mint a kosok, és a halmok mint juhok bárányai.	4 και το ονομα κυριου επεκαλεσαμην ω κυριε ρυσαι την ψυχην μου
5 Mi lelt téged, tenger, hogy elfutottál, és téged, Jordán, hogy visszafordultál?	5 ελεημων ο κυριος και δικαιος και ο θεος ημων ελεα
6 Hegyek, miért ugrándoztatok, mint a kosok, és mint a juhok bárányai, ti halmok?	6 φυλασσων τα νηπια ο κυριος εταπεινωθην και εσωσεν με
7 Rendülj meg föld az Úr színe előtt, Jákob Istenének arca előtt,	7 επιστρεψον η ψυχη μου εις την αναπαυσιν σου οτι κυριος ευηργετησεν σε
8 aki a kősziklát vizek tavává változtatta, s a szirtet vizek forrásává.	8 οτι εξειλατο την ψυχην μου εκ θανατου τους οφθαλμους μου απο δακρυων και τους ποδας μου απο ολισθηματος
	9 ευαρεστησω εναντιον κυριου εν χωρα ζωντων