A zsoltárok könyve 114

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 ALLELUJA! Amikor Izrael kivonult Egyiptomból, Jákob házanépe az idegen nép közül,	1 QUANDO Israele uscì di Egitto, E la casa di Giacobbe d’infra il popolo barbaro;
2 Júda lett az ő szentélye, Izrael a birodalma.	2 Giuda fu consacrato al Signore, Israele divenne suo dominio.
3 Látta a tenger és elfutott, a Jordán visszafelé tartott.	3 Il mare lo vide, e fuggì; Il Giordano si rivolse a ritroso.
4 Ugrándoztak a hegyek, mint a kosok, és a halmok mint juhok bárányai.	4 I monti saltarono come montoni, I colli come agnelli.
5 Mi lelt téged, tenger, hogy elfutottál, és téged, Jordán, hogy visszafordultál?	5 Che avesti, o mare, che tu fuggisti? E tu, Giordano, che ti rivolgesti a ritroso?
6 Hegyek, miért ugrándoztatok, mint a kosok, és mint a juhok bárányai, ti halmok?	6 E voi, monti, che saltaste come montoni; E voi, colli, come agnelli?
7 Rendülj meg föld az Úr színe előtt, Jákob Istenének arca előtt,	7 Trema, o terra, per la presenza del Signore; Per la presenza dell’Iddio di Giacobbe;
8 aki a kősziklát vizek tavává változtatta, s a szirtet vizek forrásává.	8 Il quale mutò la roccia in guazzo d’acqua, Il macigno in fonte d’acqua