Psalmi 49

Biblija Hrvatski	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Zborovođi. Sinova Korahovih. Psalam.	1 A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára.
2 Poslušajte ovo, svi narodi, čujte, svi stanovnici zemlje,	2 Halljátok meg ezt, nemzetek, mindnyájan, vegyétek fületekbe, földkerekség lakói, mindannyian:
3 vi, djeco puka, i vi, odličnici, bogati i siromašni zajedno!	3 mind alacsonysorsúak és nemesek, gazdagok, szegények egyaránt!
4 Moja će usta zboriti mudrost, i moje srce misli razumne.	4 Bölcsességet mond a szám, okosságot a szívem elmélkedése.
5 K poučnoj izreci priklonit ću uho, uz harfu ću izložit’ svoju zagonetku.	5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval tárom föl rejtélyemet.
6 Što da se bojim u danima nesreće kad me opkoli zloba izdajica	6 Miért félnék a balszerencse napján, ha körülvesz a gáncsoskodók gonoszsága?
7 koji se u blago svoje uzdaju i silnim se hvale bogatstvom?	7 Ők saját erejükben bíznak, vagyonuk nagyságával kérkednek.
8 Ta nitko sebe ne može otkupit’ ni za se dati Bogu otkupninu:	8 Pedig az ember nem válthatja meg magát, senki sem adhat Istennek váltságdíjat magáért.
9 životu je cijena previsoka, i nikada je neće platiti	9 Igen drága lelkének váltsága: soha meg nem fizetheti,
10 tko želi živjeti dovijeka i ne vidjeti jamu grobnu.	10 hogy örökké éljen és ne jusson az enyészetre.
11 Jer, i mudri umiru, pogiba i luđak i bezumnik: bogatstvo svoje ostavlja drugima.	11 Hisz láthatja, meghalnak a bölcsek; Ugyanúgy elvesznek, mint a balgák és az esztelenek, és másokra hagyják gazdagságukat.
12 Grobovi im kuće zasvagda,stanovi njihovi od koljena do koljena, sve ako se zemlje nazivale imenima njihovim.	12 Sírjuk lesz lakóhelyük mindörökre; Hajlékuk nemzedékről nemzedékre, noha nevet szereztek maguknak földjükön.
13 Čovjek koji nerazumno živi sličan je stoci koja ugiba.	13 Az ember, övezze bár tisztelet, nem marad meg; Olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik, bizony hasonló hozzá.
14 Takav je put onih koji se ludo uzdaju, to je konac onih koji uživaju u sreći:	14 Ez az útja azoknak, akik önmagukban bíznak, és azoknak a vége, akik saját beszédükben gyönyörködnek.
15 Poput stada redaju se u podzemlju, smrt im je pastir, a dobri njima vladaju. Njihova će lika brzo nestati, podzemlje će im biti postojbina.	15 Mint a juh, úgy terelődnek az alvilágba, a halál legelteti őket. Leszállnak a sírba sietve, alakjuk megsemmisül, az alvilág lesz lakásuk.
16 A moju će dušu Bog ugrabiti podzemlju iz pandža i milostivo me primiti.	16 De az én lelkemet Isten megváltja, az alvilág hatalmából kiragad engem.
17 Ne boj se ako se tko obogati i ako se poveća blago doma njegova:	17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megnövekszik háza dicsősége,
18 kad umre, ništa neće ponijeti sa sobom, i blago njegovo neće s njime sići.	18 mert ha meghal, semmit sem visz magával, és dicsősége nem száll le utána.
19 Ako se u životu držao sretnim – »Govorit će se da ti je dobro bilo!« –	19 Mondja bár áldottnak magát életében: »Dicsérni fognak téged, amiért magadnak tetted a jót«,
20 i on će doći u skup otaca svojih, gdje svjetlosti više vidjeti neće.	20 mégis csak elmegy atyái nemzetségéhez, amely soha többé nem látja a világosságot.
21 Čovjek koji nerazumno živi sličan je stoci koja ugiba.	21 Az ember, övezze bár tisztelet, okosságot nem tanúsít; olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik – bizony hasonló hozzá.