ΙΩΒ - Giobbe - Job 31

GREEK BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Εκαμον συνθηκην μετα των οφθαλμων μου? και πως να εχω τον στοχασμον μου επι παρθενον;	1 Szerződést kötöttem szememmel, hogy szűzre nem tekintek.
2 και τι το μεριδιον παρα Θεου ανωθεν; και η κληρονομια του Παντοδυναμου εκ των υψηλων;	2 És mi a jutalmam Istentől felülről, s örökrészem a Mindenhatótól a magasságból?
3 Ουχι αφανισμος δια τον ασεβη; και ταλαιπωρια δια τους εργατας της ανομιας;	3 Nemde a romlás a bűnös számára van, s a balsors a gonosztevő részére!
4 δεν βλεπει αυτος τας οδους μου και απαριθμει παντα τα βηματα μου;	4 Nem látja-e ő útjaimat és nem számlálja-e minden lépésemet?
5 Εαν περιεπατησα με ψευδος, η ο πους μου εσπευσεν εις δολον,	5 Vajon hamisságban jártam-e, és csalárdságra sietett-e lábam?
6 ας με ζυγιση δια της σταθμης της δικαιοσυνης και ας γνωριση ο Θεος την ακεραιοτητα μου?	6 Vessen engem igaz mérlegre és győződjék meg Isten az ártatlanságomról!
7 αν το βημα μου εξετραπη απο της οδου και η καρδια μου επηκολουθησε τους οφθαλμους μου, και αν κηλις προσεκολληθη εις τας χειρας μου?	7 Vajon letért-e lépésem az útról, és szemem után járt-e szívem? Tapad-e kezemhez szenny?
8 να σπειρω, και αλλος να φαγη? και να εκριζωθωσιν οι εκγονοι μου.	8 Akkor vessek én, de más fogyassza, és tépjék ki tövestül termésemet!
9 Αν η καρδια μου ηπατηθη υπο γυναικος, η παρεμονευσα εις την θυραν του πλησιον μου,	9 Vajon bomlott-e szívem asszony után? És leselkedtem-e barátom ajtajánál?
10 η γυνη μου να αλεση δι' αλλον, και αλλοι να πεσωσιν επ' αυτην.	10 Akkor feleségem más cédája legyen, és mások hajoljanak föléje!
11 Διοτι μιαρον ανομημα τουτο και αμαρτημα καταδικον?	11 Mert ez gyalázat lett volna, és igen nagy gonoszság,
12 διοτι ειναι πυρ κατατρωγον μεχρις αφανισμου, και ηθελεν εκριζωσει παντα τα γεννηματα μου.	12 tűz, amely pusztít az enyészetig, és kiirt minden termést.
13 Αν κατεφρονησα την κρισιν του δουλου μου η της δουλης μου, οτε διεφεροντο προς εμε,	13 Semmibe vettem-e szolgám igazát, vagy szolgálómét, amikor velem pereskedtek?
14 τι θελω καμει τοτε, οταν εγερθη ο Θεος; και οταν επισκεφθη, τι θελω αποκριθη προς αυτον;	14 Mitévő lennék, ha Isten felkelne ítéletre? És ha számon kérne, mit felelnék neki?
15 Ο ποιησας εμε εν τη κοιλια, δεν εποιησε και εκεινον; και δεν εμορφωσεν ημας ο αυτος εν τη μητρα;	15 Nem az teremtett-e engem a méhben, aki azt is alkotta? És nem ugyanő formált-e engem az anya testében?
16 Αν ηρνηθην την επιθυμιαν των πτωχων, η εμαρανα τους οφθαλμους της χηρας,	16 Megtagadtam-e a szegényektől, amit kívántak? Epedni hagytam-e az özvegy szemét?
17 η εφαγον μονος τον αρτον μου, και ο ορφανος δεν εφαγεν εξ αυτου?	17 Egyedül fogyasztottam-e falatomat, és nem kapott-e belőle az árva is?
18 διοτι ο μεν εκ νεοτητος μου ετρεφετο μετ' εμου, ως μετα πατρος, την δε εκ κοιλιας της μητρος μου ωδηγησα?	18 – Hiszen ifjúkorom óta növekedett velem a részvét és anyám méhéből jött ki velem! –
19 αν ειδον τινα απολλυμενον δι' ελλειψιν ενδυματος η πτωχον χωρις σκεπασματος,	19 Láttam-e veszni indulót úgy, hogy nem volt ruhája, és szegényt úgy, hogy nem volt takarója,
20 αν οι νεφροι αυτου δεν με ευλογησαν και δεν εθερμανθη με το μαλλιον των προβατων μου,	20 és nem áldottak-e engem akkor az ő oldalai, és nem melegedett-e juhaim gyapjában?
21 αν εσηκωσα την χειρα μου κατα του ορφανου, βλεπων οτι υπερισχυον εν τη πυλη,	21 Vajon fölemeltem-e kezemet az árva ellen, mert erősebbnek láttam magamat a kapuban?
22 να πεση ο βραχιων μου εκ του ωμου, και η χειρ μου να συντριφθη εκ του αγκωνος.	22 Akkor szakadjon le vállam a lapockájáról, és törjék le karom a csontjáról!
23 Διοτι ο παρα του Θεου ολεθρος ητο εις εμε φρικη και δια την μεγαλειοτητα αυτου δεν ηθελον δυνηθη να ανθεξω.	23 Hisz mindig féltem volna Istentől, akár a rám szakadó ártól, s el sem tudtam volna viselni a terhét.
24 Αν εθεσα εις το χρυσιον την ελπιδα μου, η ειπα προς το καθαρον χρυσιον, Συ εισαι το θαρρος μου,	24 Vajon az aranyat tartottam-e erősségemnek, és mondtam-e a színaranynak: Te vagy bizodalmam!
25 αν ευφρανθην διοτι ο πλουτος μου ητο μεγας και διοτι η χειρ μου ευρηκεν αφθονιαν,	25 Örültem-e annak, hogy bőven volt vagyonom, és hogy sokat szerzett kezem?
26 αν εθεωρουν τον ηλιον αναλαμποντα η την σεληνην περιπατουσαν εν τη λαμπροτητι αυτης,	26 Néztem-e a napot, amint ragyogott, s a holdat, amint szépen úszott?
27 και η καρδια μου εθελχθη κρυφιως, η με το στομα μου εφιλησα την χειρα μου,	27 És közben engedett-e szívem titokban a csábításnak, és csókra emeltem-e kezemet a számhoz?
28 και τουτο ηθελεν εισθαι ανομημα καταδικον? διοτι ηθελον αρνηθη τον Θεον τον Υψιστον.	28 Igen nagy gonoszság lett volna ez is. Tagadása a fölséges Istennek!
29 Αν εχαρην εις τον αφανισμον του μισουντος με, η επεχαρην οτε ευρηκεν αυτον κακον?	29 Örültem-e annak romlásán, aki gyűlölt engem és ujjongtam-e, ha baleset érte?
30 διοτι ουδε αφηκα το στομα μου να αμαρτηση, ευχομενος καταραν εις την ψυχην αυτου?	30 Hiszen nem engedtem, hogy torkom vétkezzék, hogy átokkal kihívjam halálát.
31 αν οι ανθρωποι της σκηνης μου δεν ειπον, τις θελει δειξει ανθρωπον μη χορτασθεντα απο των κρεατων αυτου;	31 Nem mondták-e sátram lakói: ‘Ne lakjunk-e jól pecsenyéjéből?’
32 Ο ξενος δεν διενυκτερευεν εξω? ηνοιγον την θυραν μου εις τον οδοιπορον?	32 – Nem hált a jövevény az utcán, nyitva állt ajtóm a vándornak! –
33 αν εσκεπασα την παραβασιν μου ως ο Αδαμ, κρυπτων την ανομιαν μου εν τω κολπω μου?	33 Palástoltam-e bűnömet emberi módon, s elrejtettem-e vétkemet keblemben?
34 διοτι μηπως εφοβουμην μεγα πληθος, η με ετρομαζεν η καταφρονησις των οικογενειων, ωστε να σιωπησω και να μη εκβω εκ της θυρας;	34 Féltem-e nagy sokaságtól, és visszariasztott-e a rokonság lenézése, úgy, hogy inkább hallgattam, ki sem mozdultam az ajtón?
35 Ω να ητο τις να με ηκουεν. Ιδου, η επιθυμια μου ειναι να απεκρινετο ο Παντοδυναμος εις εμε, και ο αντιδικος μου να εγραφε βιβλιον.	35 Bár lenne, aki meghallana engem, és meghallgatná óhajomat a Mindenható, s az írná meg a vádiratot, aki meg is ítél,
36 Βεβαιως ηθελον βαστασει αυτο επι του ωμου μου, ηθελον περιδεσει αυτο στεφανον επ' εμε?	36 hogy a vállamon hordozzam, és ékességként felköthessem fejemre!
37 ηθελον φανερωσει προς αυτον τον αριθμον των βηματων μου? ως αρχων ηθελον πλησιασει εις αυτον.	37 Minden lépésemnél hírül adnám és bemutatnám neki, mint fejedelemnek!
38 Αν ο αγρος μου καταβοα εναντιον μου και κλαιωσιν ομου οι αυλακες αυτου,	38 Bosszúért kiált-e ellenem szántóföldem, és sírnak-e vele barázdái?
39 αν εφαγον τον καρπον αυτον χωρις μισθον, η εκαμον να εκβη η ψυχη των γεωργων αυτου,	39 Megettem-e termését fizetés nélkül, keserítettem-e szántói lelkét?
40 Ας φυτρωσωσι τριβολοι αντι σιτου και ζιζανια αντι κριθης. Ετελειωσαν οι λογοι του Ιωβ.	40 Akkor búza helyett tövist és árpa helyett gazt teremjen nekem!« Véget értek Jób szavai.