Livre de Job 7

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 C’est une corvée, cette vie de l’homme sur terre, ses jours sont dignes d’un mercenaire.	1 Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai:
2 Il est l’esclave qui soupire après l’ombre, l’ouvrier qui attend son salaire.	2 kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos.
3 J’ai reçu en partage des mois de malheur, les nuits de souffrance ont été mon lot.	3 Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak.
4 Au lit je me dis: “À quand le jour?”; une fois levé je soupire: “Quand fera-t-il nuit?” et mon esprit s’agite jusqu’à la fin du jour.	4 Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal.
5 Mon corps est recouvert de vermine et de croûtes, ma peau est crevassée et suppure partout.	5 Rothadásba, por szennyébe öltözik a testem, bőröm elszárad és összezsugorodik.
6 Mes jours ont couru plus vite qu’une navette, et voici qu’ils s’achèvent sans espoir.	6 Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek.
7 Rappelle-toi que ma vie n’est qu’un souffle et que mes yeux ne reverront pas le bonheur!	7 Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot.
8 Les yeux qui m’ont connu ne me reverront plus: si tu cherches à me voir, je ne serai plus.	8 Nem lát engem többé ember szeme; mire rám veted szemedet, már nem vagyok.
9 Le nuage qui se défait ne reviendra pas, qui descend chez les morts n’en remontera pas.	9 Amint a felhő elenyészik, elmegy, úgy nem jön fel többé, aki alászállt az alvilágba;
10 Il ne reviendra pas à sa maison, les lieux qu’il fréquentait ne le reverront plus.	10 nem tér már vissza házába, és otthona nem látja többé viszont.
11 C’est pourquoi je ne veux pas me taire, je veux dire la détresse de mon esprit et faire entendre la peine de mon âme.	11 Ezért én sem türtőztetem számat, szólok lelkem gyötrelmében, panaszkodom lelkem keservében:
12 Ô Dieu, pourquoi m’as-tu mis entre des murs? suis-je l’Océan, ou le Monstre marin?	12 óceán vagyok-e vagy szörnyeteg, hogy börtönbe vetsz engem?
13 Si je me dis: “Le lit me soulagera, ma paillasse me prendra ma peine,”	13 Ha gondolom: Majd megvigasztal fekvőhelyem, könnyebbségem lesz, ha elmerengek ágyamon,
14 aussitôt tu m’effraies par des songes, et ce sont des visions d’épouvante.	14 akkor álmokkal rettegtetsz és rémlátással rémítesz,
15 J’aimerais mieux être étranglé, et mourir plutôt que souffrir ainsi.	15 úgyhogy inkább megfulladást áhít a lelkem, és halál után epednek csontjaim.
16 J’ai tout épuisé, jamais plus je ne vivrai; laisse-moi, mes jours ne sont plus qu’un souffle!	16 Undorodom! Nem kívánok tovább élni! Kímélj meg, hisz merő semmi az életem!
17 L’homme mérite-t-il une telle importance? Pourquoi lui donnes-tu ton attention,	17 Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törődni,
18 et viens-tu l’inspecter tous les matins, le contrôler à chaque instant?	18 minden reggel meglátogatod, és minduntalan próbára teszed?
19 Ne cesseras-tu pas de m’observer, me donneras-tu un répit pour avaler ma salive?	19 Még meddig tart, hogy nem kímélsz, és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat?
20 Si j’ai fauté, que t’ai-je fait à toi, surveillant des humains? Pourquoi m’as-tu pris pour cible? Suis-je devenu un fardeau pour toi?	20 Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak?
21 Ne peux-tu pas supporter ma faute et fermer les yeux sur mon péché? Voici que je vais me coucher dans la terre, tu me chercheras et je ne serai plus.	21 Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bűnömet? Lám – most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!«