Psalms 41

CATHOLIC PUBLIC DOMAIN	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Unto the end. The understanding of the sons of Korah.	1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára.
2 As the deer longs for fountains of water, so my soul longs for you, O God.	2 Boldog, aki a szegénynek gondját viseli! A nyomorúság napján megmenti őt az Úr.
3 My soul has thirsted for the strong living God. When will I draw close and appear before the face of God?	3 Az Úr megtartja őt és élteti, boldoggá teszi a földön, és nem adja át ellenségei dühének.
4 My tears have been my bread, day and night. Meanwhile, it is said to me daily: “Where is your God?”	4 Az Úr megsegíti őt fájdalmainak ágyán; Enyhülést adsz neki, valahányszor betegen fekszik.
5 These things I have remembered; and my soul within me, I have poured out. For I will cross into the place of the wonderful tabernacle, all the way to the house of God, with a voice of exultation and confession, the sound of feasting.	5 Így szóltam: »Uram, kegyelmezz nekem, gyógyíts meg, bár vétettem ellened!«
6 Why are you sad, my soul? And why do you disquiet me? Hope in God, for I will still confess to him: the salvation of my countenance,	6 Ellenségeim rosszat mondanak rólam: »Mikor hal meg, hogy neve is kivesszen?«,
7 and my God. My soul has been troubled within myself. Because of this, I will remember you from the land of the Jordan and from Hermon, from the little mountain.	7 s ha eljön valaki, hogy meglátogasson, hiábavalóságot beszél; Szíve megszedi magát gonoszsággal, kimegy az utcára és kibeszéli.
8 Abyss calls upon abyss, with the voice of your floodgate. All your heights and your waves have passed over me.	8 Suttog ellenem minden ellenségem, rosszat terveznek ellenem.
9 In the daylight, the Lord has ordered his mercy; and in the night, a canticle to him. With me is a prayer to the God of my life.	9 »Átok borult rá, ha lefekszik, nem kel föl többé.«
10 I will say to God, “You are my supporter. Why have you forgotten me? And why do I walk in mourning, while my adversary afflicts me?”	10 Még jó barátom is, akiben reméltem, aki kenyeremet ette, felemelte sarkát ellenem.
11 While my bones are being broken, my enemies, who trouble me, have reproached me. Meanwhile, they say to me every single day, “Where is your God?”	11 Te azonban, Uram, légy hozzám irgalmas, állíts talpra engem, hadd fizessek meg nekik!
12 My soul, why are you saddened? And why do you disquiet me? Hope in God, for I will still confess to him: the salvation of my countenance and my God.	12 Abból tudom majd meg, hogy bennem kedved leled, hogy ellenségem nem örvendezik fölöttem.
	13 Felkarolsz engem ártatlanságomért, és színed elé állítasz mindörökké.
	14 Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktől fogva mindörökké. Ámen! Ámen!