Jó 32

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Omiserunt autem tres viri isti respondere Iob, eo quod iustus sibivideretur.	1 Ama három férfi pedig felhagyott azzal, hogy Jóbnak válaszoljon, mivel igaznak tartotta magát.
2 Et iratus indignatusque est Eliu filius Barachel Buzites decognatione Ram; iratus est autem adversum Iob, eo quod iustum se esse diceretcoram Deo.	2 Ekkor haragra gyúlt és fölbosszankodott a búzi Eliú, Barákel fia, Rám nemzetségéből; azért gerjedt haragra Jób ellen, mert magát Istennel szemben igaznak hirdette.
3 Porro adversum amicos eius indignatus est, eo quod non invenissentresponsionem, sed tantummodo condemnassent Iob.	3 De a barátai ellen is haragra lobbant, mivel nem találtak okos feleletet és Jóbot csak kárhoztatták.
4 Igitur Eliu exspectavit Iobloquentem, eo quod seniores essent, qui loquebantur;	4 Eliú azonban várakozott, ameddig Jóbbal beszéltek, mivel azok, akik a szót vitték, öregebbek voltak.
5 cum autem vidisset Eliuquod tres respondere non potuissent, iratus est vehementer.	5 De amikor látta, hogy a három férfi már kifogyott a válaszból, nagy haragra lobbant.
6 Respondensque Eliufilius Barachel Buzites dixit: “ Iunior sum tempore, vos autem antiquiores; idcirco veritus sum et timui vobis indicare meam sententiam.	6 Megszólalt tehát a búzi Eliú, Barákel fia, és ezt mondta: »Ifjabb vagyok korra, ti pedig öregebbek, ezért lehajtottam fejemet, és nem mertem közölni veletek nézetemet.
7 Dixi: Aetas loquetur, et annorum multitudo docebit sapientiam.	7 Gondoltam: Hadd szóljon az öregkor, és hirdesse a bölcsességet az évek sokasága.
8 Sed, ut video, spiritus est in hominibus, et inspiratio Omnipotentis dat intellegentiam.	8 De úgy látom, az emberben a szellem s a Mindenható lehelete az, ami okossá tesz.
9 Non sunt longaevi sapientes, nec senes intellegunt iudicium.	9 Nem azok a bölcsek, akiknek hosszú az életük, és nem a vének tudják, mi az igazság.
10 Ideo dicam: Audite me, ostendam vobis etiam ego meam sapientiam.	10 Azért mondom: Hallgassatok rám, hadd mutassam meg én is bölcsességemet!
11 Exspectavi enim sermones vestros, intendi aurem in prudentiam vestram, donec investigaretis,	11 Megvártam tehát szavaitokat, és lestem bölcsességteket; mialatt a beszédeket megvitattátok,
12 et ut vos intellegerem nitebar. Sed, ut video, non est qui possit arguere Iob et respondere ex vobis sermonibus eius.	12 odafigyeltem, mert azt hittem, hogy mondotok valamit, de úgy látom, nem akadt, aki Jóbot megcáfolja, aki megfelelne közületek szavaira.
13 Ne forte dicatis: “Invenimus sapientiam; Deus proiecit eum, non homo”.	13 Ne mondjátok: ‘Mi megtaláltuk a bölcsességet: Isten terítette le őt, nem ember!’
14 Non parabo mihi verba, et ego non secundum sermones vestros respondebo illi.	14 Semmit sem szólt ő ellenem, én sem válaszolok neki a ti szavaitokkal.
15 Extimuerunt nec responderunt ultra; abstuleruntque a se eloquia.	15 Visszariadtak, nem felelnek többé, kifogytak a szavakból.
16 Quoniam igitur exspectavi, et non sunt locuti, steterunt, nec ultra responderunt,	16 Mivel tehát vártam és nem szóltak, megálltak és nem feleltek többé,
17 respondebo et ego partem meam et ostendam scientiam meam.	17 én is elmondom részemet, én is feltárom tudományomat!
18 Plenus sum enim sermonibus, et coarctat me spiritus pectoris mei;	18 Mert tele vagyok beszéddel, és unszol a szellem testemben;
19 en venter meus quasi mustum absque spiraculo, quod lagunculas novas disrumpit.	19 A bensőm, íme! Olyan, mint a must, amely nem jut levegőhöz, s az új tömlőt is szétveti.
20 Loquar et respirabo paululum, aperiam labia mea et respondebo.	20 Beszélek, hogy levegőhöz jussak, kinyitom ajkamat, hogy válaszoljak.
21 Non accipiam personam viri et nulli homini blandiar.	21 Nem fogom pártját senkinek sem, s egy embernek sem akarok én hízelegni,
22 Nescio enim blandiri, quia in brevi tolleret me Factor meus.	22 mert nem értek a hízelgéshez, hisz egyhamar elszólítana engem a Teremtőm!