Sámuel első könyve 25

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Ekkor meghalt Sámuel és összegyűlt egész Izrael és elsiratták és eltemették házában, Ramátában. Dávid aztán felkerekedett, s lement Párán pusztájába.	1 En ce temps-là mourut Samuel. Tout Israël se rassembla et fit une lamentation sur lui; on l’enterra dans sa maison à Rama. David descendit alors au désert de Maon.
2 Volt pedig egy ember Máon pusztájában, akinek a jószága Kármelben volt. Ez az ember igen gazdag volt, háromezer juha s ezer kecskéje volt; ekkor éppen a nyáját nyírták Kármelben.	2 Il y avait à Maon un homme dont l’exploitation se trouvait à Karmel. C’était un homme très important, il possédait 3 000 brebis et 1 000 chèvres; il était alors à Karmel pour la tonte de ses brebis.
3 Ennek az embernek a neve Nábál, feleségének a neve pedig Abigail volt; az asszony igen okos és szép volt, férje azonban durva és igen rossz és gonosz indulatú; Káleb nemzetségéből származott.	3 Cet homme s’appelait Nabal et sa femme, Abigayil. La femme avait du bon sens, elle était belle, mais l’homme était dur et méchant: il était du clan de Caleb.
4 Amikor Dávid a pusztában meghallotta, hogy Nábál a nyáját nyírja,	4 Alors qu’il était au désert, David apprit que Nabal faisait la tonte de ses brebis.
5 elküldött tíz legényt, s azt mondta nekik: »Menjetek fel Kármelbe, menjetek el Nábálhoz, és köszöntsétek őt a nevemben békességesen.	5 David envoya dix de ses hommes avec cette recommandation: “Montez à Karmel, entrez chez Nabal et vous le saluerez de ma part.
6 Azt mondjátok: Békesség testvéreimnek és neked, békesség házadnak, s békesség mindennek, amid van!	6 Vous lui parlerez ainsi: Frère, salut à toi, paix à ta maison, paix sur tout ce qui t’appartient!
7 Hallottam, hogy nyírnak pásztoraid. Azok velünk voltak a pusztában, sohasem bántottuk őket, sohasem hiányzott semmijük sem a nyájból azon egész idő alatt, amíg velünk voltak Kármelben.	7 J’apprends que les tondeurs sont aujourd’hui chez toi. Tu dois le savoir, lorsque tes bergers étaient avec nous, nous ne leur avons pas créé de problèmes, rien de ce qui était à eux n’a disparu tout le temps qu’ils étaient à Karmel.
8 Kérdezd csak meg legényeidet, s majd megmondják neked. Nos hát, találjanak ezek az ifjak kegyelmet szemedben: jó napon jöttünk, adj tehát szolgáidnak s fiadnak, Dávidnak valamit, amit kezed tud.«	8 Interroge tes serviteurs et ils te le diront. Fais donc aujourd’hui un geste pour mes gars, puisque nous arrivons en un jour de fête. Je t’en prie, donne à tes serviteurs et à ton fils David, ce que le cœur te dira.”
9 Amikor Dávid legényei odaértek, el is mondták Dávid nevében mindezeket a szavakat Nábálnak, s aztán várakoztak.	9 Les gars de David allèrent transmettre à Nabal le message de David, puis ils se reposèrent sur place.
10 Nábál azonban feleletül így szólt Dávid legényeinek: »Ki az a Dávid, s ki az az Izáj fia? Manapság sok olyan rabszolga van, aki megszökik urától.	10 Nabal donna alors cette réponse aux serviteurs de David: “Mais qui est David? Qui est le fils de Jessé? Il y a trop de serviteurs aujourd’hui qui s’échappent de chez leur maître!
11 Vegyem-e kenyereimet, vizemet s juhaim húsát, amelyeket nyíróim számára vágtam, és odaadjam-e olyan embereknek, akikről azt sem tudom, honnan valók?«	11 Et j’irais prendre mon pain, mon vin, la viande des bêtes que j’ai égorgées pour les tondeurs, et je la donnerais à des gens qui viennent de je ne sais où!”
12 Erre Dávid legényei visszafordultak útjukra. Visszatértek, elmentek, és jelentették neki mindazokat a szavakat, amelyeket mondott.	12 Les gars de David refirent le chemin; ils revinrent et rapportèrent à David toutes ces paroles.
13 Ekkor Dávid azt mondta legényeinek: »Kösse fel mindenki a kardját.« Erre mindenki felkötötte kardját, s Dávid is felkötötte kardját, s mintegy négyszáz ember elindult Dávid után, míg kétszáz ottmaradt a holminál.	13 David leur dit: “Que chacun de vous prenne son épée.” Chacun d’eux prit donc son épée et David prit la sienne. Ils étaient 400 qui montèrent derrière David, tandis que 200 gardaient les bagages.
14 Ám Abigailnak, Nábál feleségének hírül vitte egyik legénye: »Íme, Dávid követeket küldött a pusztából, hogy köszöntsék urunkat, de ő elutasította őket.	14 Abigayil, la femme de Nabal, fut mise au courant par un de ses garçons; il lui dit: “David avait envoyé, du désert, des messagers pour saluer notre maître, mais celui-ci les a renvoyés comme des malpropres.
15 Pedig azok az emberek igen jók voltak hozzánk, nem bántottak minket, s semmink sem veszett el sohasem azon egész idő alatt, amíg velük voltunk a pusztában:	15 Pourtant ces hommes ont été très corrects avec nous, ils ne nous ont pas fait de mal durant tout le temps que nous avons passé dans la campagne, et nous n’avons rien perdu quand nous étions au milieu d’eux.
16 védőfalul szolgáltak nekünk éjjel is, nappal is, azon egész idő alatt, amíg náluk legeltettük a nyájakat.	16 Ils ont été pour nous comme un rempart, aussi bien la nuit que le jour, aussi longtemps que nous avons eu nos troupeaux au milieu d’eux.
17 Éppen azért vedd fontolóra és gondold meg, mit teszel: mert kész a baj férjed és egész házad ellen, ő azonban Béliál fia, úgyhogy senki sem beszélhet vele.«	17 Maintenant penses-y et vois ce que tu dois faire, car le sort de notre maître et de toute sa maison est déjà décidé, et lui est trop mauvais pour qu’on puisse lui parler.”
18 Erre Abigail sietve kétszáz kenyeret, két tömlő bort, öt megfőzött kost, öt véka árpadarát, száz köteg aszú szőlőt és kétszáz csomó fügét vett, s azt szamárra rakta	18 Rapidement, Abigayil ramassa 200 pains, deux outres de vin, cinq brebis déjà préparées, cinq mesures de grains grillés, 100 grappes de raisins secs et deux gâteaux de figues; elle mit le tout sur des ânes.
19 és azt mondta legényeinek: »Menjetek előttem, íme, én mögöttetek megyek.« Férjének, Nábálnak azonban nem mondta meg a dolgot.	19 Puis elle dit aux garçons: “Passez devant moi, je vous suis.” Mais elle ne dit rien à son mari Nabal.
20 Amikor aztán felszállott a szamárra, s lefelé tartott a hegy tövéhez, Dávid és emberei is éppen jöttek lefelé vele szemben, úgyhogy találkozott velük.	20 Montée sur un âne, elle descendit à l’abri de la montagne pendant que David et ses hommes descendaient dans le sens inverse.
21 Dávid éppen azt mondta: »Bizony hiába őriztem mindazt, ami az övé volt a pusztában, úgyhogy semmi sem veszett el mindabból, ami az övé volt – rosszal fizetett nekem a jóért.	21 David se disait: “C’est vraiment pour rien que j’ai protégé tout ce que cet homme avait dans le désert, et que rien de ce qui lui appartenait n’a disparu. Aujourd’hui, il me rend le mal pour le bien.
22 Segítse Isten Dávid ellenségeit most és mindenkor, ha akár csak egy férfit is meghagyok reggelig mindabból, ami az övé.«	22 Que Dieu maudisse David et le maudisse encore, si d’ici demain matin je laisse en vie un seul de ses hommes.”
23 Amikor Abigail Dávidot meglátta, sietve leszállt a szamárról, arcra esett Dávid előtt, földig hajtotta magát,	23 En apercevant David, Abigayil sauta de son âne, elle tomba la face contre terre devant David et se prosterna.
24 lába elé borult és azt mondta: »Rajtam legyen, uram, az a vétek, de kérlek, hadd szólhasson szolgálód füled előtt, s hallgasd meg szolgálód szavait.	24 Ainsi prosternée à ses pieds, elle lui dit: “Mon seigneur, pardonne mon audace. Permets à ta servante de dire un mot, écoute les paroles de ta servante.
25 Ne törődjön, kérlek, uram-királyom szíve azzal a gonosz emberrel, Nábállal, hiszen ő nevének megfelelően bolond, s bolondság van benne. Én pedig, szolgálód, nem láttam, uram, legényeidet, akiket küldtél.	25 Que mon seigneur ne tienne pas compte de cette brute de Nabal: son nom veut dire Le Fou, et c’est bien la folie qui le mène. Et moi, ta servante, je n’ai pas pu voir les garçons que mon seigneur a envoyés.
26 Nos tehát, uram, az Úr életére s a te életedre mondom: Ő tartott vissza téged attól, hogy vérbűnbe ne essél, s ő mentette meg kezedet! Váljanak hát most olyanná, mint Nábál, azok, akik ellenségeid s akik rosszat akarnak uramnak.	26 Par la vie de Yahvé et par ta propre vie, que tes ennemis et que tous ceux qui veulent du mal à mon seigneur, connaissent aujourd’hui le sort de Nabal! Mais regarde: Yahvé t’a empêché d’en venir au sang pour te faire justice toi-même.
27 Fogadd el tehát ezt az áldomást, amelyet szolgálód neked, uramnak hozott, s add a legényeknek, akik követnek téged, uramat.	27 Que l’on remette aux jeunes gens qui accompagnent mon seigneur, les cadeaux que lui apporte aujourd’hui sa servante.
28 Bocsásd meg szolgálód vétkét, hiszen neked, uramnak maradandó házat épít majd az Úr, hiszen te, uram, az Úr harcait harcolod: ne akadjon tehát benned gonoszság soha életedben.	28 “Pardonne, je t’en prie, la faute de ta servante. Certainement Yahvé rendra inébranlable la maison de mon seigneur, car tu es le combattant des guerres de Yahvé et, de toute ta vie, on ne te prendra pas en faute.
29 Hiszen ha fel is kel valaha valaki ellened, hogy üldözzön és életedre törjön: uram élete megmarad az élők tarsolyában az Úrnál, a te Istenednél, ellenségeid élete azonban úgy elhajítódik, mintha sebesen forgó parittya hajítaná el.	29 Si un homme veut te poursuivre et s’en prend à ta vie, l’âme de mon seigneur sera en sûreté auprès de Yahvé. Yahvé te protégera, alors qu’il lancera loin de lui, comme avec une fronde, l’âme de tes ennemis.
30 Amikor tehát majd az Úr megadja neked, uramnak mindazt a jót, amelyet rólad mondott, s Izrael fejedelmévé rendel téged:	30 Ainsi, lorsque Yahvé aura accompli à ton égard toutes les promesses qu’il t’a faites, lorsqu’il t’aura établi comme chef sur Israël,
31 ne okozzon az zokogást és szívbéli szemrehányást uramnak, hogy ártatlan vért ontottál, vagy az, hogy magad álltál bosszút magadért. Ha majd jót tesz az Úr veled, az én urammal, meg fogsz emlékezni szolgálódról!«	31 tu ne pourras pas te reprocher d’avoir répandu le sang sans raison et de t’être fait justice toi-même. Lorsque Yahvé aura comblé mon seigneur, qu’il se souvienne de sa servante!”
32 Azt mondta erre Dávid Abigailnak: »Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki ma elém küldött téged, s áldott legyen ékesszólásod,	32 David répondit à Abigayil: “Béni soit Yahvé, le Dieu d’Israël, qui t’a envoyée à ma rencontre aujourd’hui!
33 s áldott te magad, aki ma megakadályoztál abban, hogy vérbűnbe keveredjem és a magam kezével álljak bosszút magamért.	33 Sois bénie pour ta prudence, sois bénie parce qu’aujourd’hui tu m’as empêché d’en venir au sang et de me faire justice moi-même.
34 Különben – az Úrnak, Izrael Istenének életére mondom, aki ma visszatartott attól, hogy gonoszul bánjak veled – ha nem siettél volna elém, virradatra nem maradt volna egy férfia sem Nábálnak.«	34 Car je te le jure par la vie de Yahvé, le Dieu d’Israël qui m’a empêché de te faire du mal, si tu n’étais venue aussi vite à ma rencontre, avant même le lever du soleil il ne serait pas resté à Nabal un seul homme en vie.”
35 Aztán Dávid átvette az asszony kezéből mindazt, amit hozott neki, és azt mondta neki: »Eredj békével házadba, íme, meghallgattam szavadat, s tekintetbe vettem személyedet.«	35 David prit de sa main ce qu’elle lui avait apporté, puis il dit: “Retourne en paix chez toi, je t’ai écoutée et je t’ai fait grâce.”
36 Amikor aztán Abigail visszatért Nábálhoz, íme, fejedelmi lakoma volt házában, s Nábál szíve vigadozott, mert nagyon részeg volt. Erre ő nem mondott el neki egyáltalában semmit, egészen reggelig.	36 Lorsque Abigayil rentra, Nabal était attablé chez lui pour un festin royal. Nabal était tout joyeux, complètement ivre, et elle ne lui raconta rien jusqu’au lendemain matin.
37 Reggel aztán, amikor Nábál a bort már megemésztette, felesége elmondta neki ezeket a dolgokat. Erre megszűnt a szíve dobogni, s ő olyan lett, mint a kő.	37 Mais le lendemain, lorsque Nabal eut cuvé son vin, sa femme lui raconta ce qui s’était passé. Il en eut une attaque et il devint comme une pierre.
38 Tíz nap múlva aztán az Úr halállal sújtotta Nábált.	38 Environ dix jours plus tard, Yahvé frappa Nabal et il mourut.
39 Amikor Dávid meghallotta, hogy Nábál meghalt, azt mondta: »Áldott legyen az Úr, aki megtorolta gyalázatomat Nábálon, s visszatartotta szolgáját a gonosztól! Így fordította vissza az Úr Nábál gonoszságát az ő fejére.« Dávid aztán elküldött és megüzente Abigailnak, hogy elvenné feleségül.	39 Lorsque David apprit que Nabal était mort, il dit: “Béni soit Yahvé! Il a fait payer Nabal qui m’avait insulté, et il m’a épargné une mauvaise action. Yahvé a fait retomber sur la tête de Nabal sa propre méchanceté.” Alors David envoya dire à Abigayil qu’il la prendrait pour femme.
40 El is mentek Dávid legényei Abigailhoz Kármelbe, s szóltak neki: »Dávid küldött minket hozzád, hogy feleségül vegyen téged.«	40 Les serviteurs de David arrivèrent donc chez Abigayil, à Karmel, et ils lui dirent ceci: “David nous a envoyés vers toi, il veut te prendre pour épouse.”
41 Erre az felkelt, arccal a földre borult és azt mondta: »Íme, szolgálód rabszolganőd lesz, hogy moshassa uram szolgáinak lábát.«	41 Elle se leva, se prosterna à terre et dit: “Ta servante sera pour toi comme une esclave, pour laver les pieds des serviteurs de mon seigneur.”
42 Aztán Abigail sietve felkelt, szamárra ült – kíséretül öt leányzója is vele ment –, s követte Dávid küldötteit, s felesége lett.	42 Abigayil se décida aussitôt, elle monta sur son âne et cinq jeunes servantes la suivirent; elle partit derrière les envoyés de David et devint ainsi sa femme.
43 A Jezreelből való Ahinoámot is elvette Dávid, s mind a kettő a felesége lett neki.	43 David avait épousé également Ahinoam de Yizréel: toutes deux devinrent femmes de David.
44 Saul pedig Míkolt, a lányát, Dávid feleségét, a Gallimból való Faltinak, Lais fiának adta feleségül.	44 Pendant ce temps Saül avait donné sa fille Mikal, femme de David, à Pâti, fils d’In de Gallim.