Bírák könyve 19

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Azokban a napokban nem volt király Izraelben. Volt egy levita ember, aki Efraim hegységének oldalán lakott. Ez mellékfeleséget vett Júda Betleheméből,	1 En ce temps-là, il n’y avait pas de roi en Israël. Un Lévite qui résidait à l’extrémité de la montagne d’Éphraïm, prit comme concubine une femme de Bethléem en Juda.
2 de az elhagyta őt, s visszatért apja házába, Betlehembe, s annál maradt négy hónapig.	2 Sa concubine lui fut infidèle et le quitta pour retourner dans la maison de son père, à Bethléem en Juda, où elle resta environ quatre mois.
3 Ekkor férje utána ment, hogy újra megnyerje, visszaédesgesse, és visszavigye magával. Legényt és két szamarat is vitt magával. Az asszony szívesen fogadta, s bevezette apja házába. Amikor apósa a dolgot meghallotta, s őt meglátta, örvendezve eléje ment,	3 Son mari se mit en route pour aller la rejoindre, pour parler à son cœur et la ramener avec lui; il avait avec lui son serviteur et deux ânes. Elle le fit entrer dans la maison de son père et, dès que le père de la jeune femme l’aperçut, il vint tout heureux à sa rencontre.
4 s megölelte az embert. A vő ott is maradt három napig apósa házában, evett és ivott vele barátságosan.	4 Son beau-père, père de la jeune femme, le retint et il resta là trois jours avec lui. Ils mangèrent, ils burent et passèrent la nuit en ce lieu.
5 A negyedik napon aztán kora reggel felkelt, és el akart menni. Ám apósa tartóztatta, s azt mondta neki: »Egyél előbb egy kis kenyeret, s erősítsd meg gyomrodat, és úgy menj.«	5 Le quatrième jour, ils se levèrent de bonne heure et le Lévite se prépara pour partir. Mais le père de la jeune femme dit à son gendre: “Prends des forces, mange un morceau de pain; ensuite vous partirez.”
6 Le is ültek egymással és ettek és ittak. Majd azt mondta a nő apja a vejének: »Kérlek, maradj ma itt, s vigadjunk egymással.«	6 Ils s’assirent donc, ils mangèrent et burent tous les deux. Alors le père de la jeune femme dit à son mari: “Passe encore une nuit, prends un peu de bon temps!”
7 Ám az felkelt, s indulni akart, apósa azonban igen tartóztatta, és magánál is tartotta.	7 L’homme allait se lever pour partir, mais son beau-père insista tellement qu’il revint et passa encore la nuit en cet endroit.
8 Amikor aztán megvirradt, felkészült a levita az útra. Ám apósa ismét azt mondta neki: »Kérlek, végy egy kis eledelt magadhoz, s szerezz erőt, amíg a nap megnövekszik, aztán menj.« Ettek tehát együtt,	8 Le cinquième jour, quand il se leva de bon matin pour se mettre en route, le père de la jeune femme lui dit: “Reprends donc des forces, attends la tombée du jour.” Ils mangèrent tous les deux.
9 majd felkelt az ifjú, hogy elmenjen feleségével s legényével. Ám apósa ismét azt mondta neki: »Gondold meg, hogy a nap már hanyatlóban van, s estére hajlik: maradj ma is nálam, töltsd vígan a napot, holnap aztán indulj el, hogy házadba térj.«	9 Comme le mari se levait pour partir avec sa concubine et son serviteur, son beau-père, le père de la jeune femme lui dit: “Regarde! Le jour baisse, le soir ne tardera pas, passez donc ici la nuit. Prends un peu de bon temps; demain vous vous lèverez de bonne heure et vous vous mettrez en route pour rejoindre ta tente.”
10 Veje nem akart engedni a szavának, hanem legott elindult, s el is jutott Jebuz elé, amelyet más néven Jeruzsálemnek neveznek, magával vitte két megterhelt szamarát s mellékfeleségét.	10 Mais le mari ne voulut pas passer une nuit de plus. Il se mit en route avec ses deux ânes chargés et sa concubine en direction de Jébus (c’est Jérusalem).
11 Éppen Jebuz mellett voltak, amikor a nappal éjszakára fordult. Azt mondta tehát gazdájának a legény: »Jöjj, kérlek, térjünk be a jebuziták városába és szálljunk ott meg.«	11 Lorsqu’ils furent près de Jébus, le jour avait beaucoup baissé et le serviteur dit à son maître: “Tu devrais quitter la route et entrer dans cette ville des Jébusites, nous y passerons la nuit.”
12 A gazda azt felelte: »Nem térek be ez idegen, nem Izrael fiai közül való nemzet városába, hanem tovább megyek Gibeáig,	12 Mais son maître lui répondit: “Nous n’entrerons pas dans une ville étrangère: ces gens-là ne sont pas des Israélites. Allons plutôt jusqu’à Guibéa.”
13 s ha odaérek, megszállunk ott, vagy pedig Ráma városában.«	13 Il ajouta: “Dépêchons-nous d’atteindre l’une de ces villes, Guibéa ou Rama, pour y passer la nuit.”
14 Elhaladtak tehát Jebuz mellett, s folytatták a megkezdett utat. A Benjamin törzséhez tartozó Gibea mellett aztán leszállt a nap felettük.	14 Ils passèrent donc, continuèrent leur route et arrivèrent près de Guibéa de Benjamin lorsque le soleil se couchait.
15 Lekanyarodtak tehát oda, hogy ott megszálljanak. Amikor beértek, leültek a város utcájára, azonban senki sem akarta befogadni őket szállásra.	15 Quittant la route, ils entrèrent dans Guibéa pour y passer la nuit. Le Lévite alla s’asseoir sur la place, mais personne ne les invita à passer la nuit dans sa maison.
16 De, íme, feltűnt egy öreg ember, aki éppen a mezőről, munkájából tért vissza az estidőben; ő is Efraim hegységéről való volt, s csak jövevényként tartózkodott Gibeában, amíg azon vidék emberei a benjaminiták voltak.	16 Un homme âgé rentrait en fin de journée de son travail aux champs. Cet homme était de la montagne d’Éphraïm, il résidait à Guibéa où les habitants étaient de la tribu de Benjamin.
17 Amikor az öreg felemelte szemét, meglátta holmijával a város utcáján ülő embert és megkérdezte tőle: »Honnan jössz és hová mész?«	17 Levant les yeux, il aperçut l’homme de passage assis sur la place de la ville. Le vieillard dit au Lévite: “Où vas-tu et d’où viens-tu?”
18 Ő így felelt neki: »Júda Betleheméből jövünk, s a lakóhelyünkre megyünk, amely Efraim hegységének oldalán van; onnan mentünk Betlehembe. Most az Úr házához megyünk, de senki sem akar befogadni minket hajlékába.	18 Il répondit: “Nous venons de Bethléem en Juda et nous allons vers les confins de la montagne d’Éphraïm, car je suis de là-bas. J’étais allé jusqu’à Bethléem en Juda et je retourne chez moi, mais personne ne m’a reçu dans sa maison.
19 Pedig van szalmánk és szamaraink élelmére való szénánk, valamint kenyerünk és borunk a magam, a szolgálód és a velem levő legény számára. Semmire sincs szükségünk, csak szállásra.«	19 J’ai pourtant de la paille et du fourrage pour nos ânes, du pain et du vin pour moi, pour ma femme et pour mon serviteur. Nous n’avons besoin de rien.”
20 Azt felelte neki az öreg: »Béke veled, én mindent adok, amire szükséged van, csak kérlek, ne maradj az utcán.«	20 L’homme âgé lui dit alors: “Ne t’inquiète pas, je te donnerai ce dont tu as besoin, mais ne passe pas la nuit sur la place.”
21 Bevitte tehát házába, enni adott a szamaraknak, őket pedig, miután megmosták lábukat, megvendégelte.	21 Il le fit entrer dans sa maison et donna du fourrage aux ânes pendant que les voyageurs se lavaient les pieds. Ils mangèrent et burent.
22 Mialatt lakomáztak, s az út fáradalma után testüket étellel s itallal üdítgették, eljöttek a város férfiai, Béliálnak (azaz az Igátlannak) fiai, körülvették az öregnek a házát, s dörömbölni kezdtek az ajtón, s bekiáltottak a ház gazdájának és azt mondták: »Hozd ki azt az embert, aki betért házadba, hadd éljünk vissza vele.«	22 Tout semblait aller bien lorsque les hommes de la ville, de vrais voyous, entourèrent la maison et frappèrent à la porte. Ils dirent au vieillard, au maître de maison: “Fais sortir cet homme qui est venu chez toi, pour que nous abusions de lui.”
23 Kiment erre hozzájuk az öreg és azt mondta: »Ne, testvéreim, ne műveljetek ilyen gonoszságot, hiszen vendégségbe jött hozzám az az ember! Hagyjatok fel ezzel az őrültséggel!	23 Le maître de maison sortit pour leur parler; il leur dit: “Non, mes frères, je vous en prie! Ne faites pas de mal. Vous voyez que cet homme est maintenant sous mon toit, ne commettez pas une chose pareille.
24 Van egy szűz lányom, ennek az embernek pedig van egy mellékfelesége; kihozom őket hozzátok, alázzátok meg azokat, töltsétek ki rajtuk kedveteket, csak kérlek, ne kövessétek el ezt a vétket ezen az emberen.«	24 J’ai une fille qui est encore vierge, et il y a aussi sa concubine. Je vous les amènerai dehors, vous pourrez les violer et les traiter comme bon vous semblera, mais ne commettez pas une chose aussi ignoble envers cet homme.”
25 Ám azok nem akartak engedni beszédének. Amikor ezt látta az az ember, fogta és kivitte hozzájuk mellékfeleségét. Azok egész éjszaka visszaéltek vele és kedvüket töltötték rajta, reggel pedig elbocsátották.	25 Les autres refusèrent de l’écouter. Alors le Lévite prit sa concubine et la leur amena dehors. Ils la violèrent et abusèrent d’elle toute la nuit jusqu’au petit matin; à l’aube ils la laissèrent aller.
26 Amikor a sötétség oszladozott, az asszony odaért annak a háznak az ajtajához, ahol ura megszállt, s ott összeesett.	26 La femme revint au petit matin et s’écroula devant la porte de la maison où logeait son mari. Elle resta là jusqu’au lever du jour.
27 Amikor aztán reggel lett, felkelt az az ember, s kinyitotta az ajtót, hogy befejezze megkezdett útját: s íme, mellékfelesége ott feküdt az ajtó előtt, küszöbre vetett kézzel.	27 Alors son mari se leva, ouvrit la porte de la maison et sortit pour reprendre sa route. Sa concubine était étendue devant la porte de la maison, les mains sur le seuil.
28 Azt hitte, hogy pihen, s azt mondta neki: »Kelj fel, menjünk.« Amikor az semmit sem felelt, megértette, hogy halott. Erre felszedte és feltette a szamárra, s visszatért házába.	28 Il lui dit: “Lève-toi et partons.” Mais il n’y eut pas de réponse. L’homme alors la chargea sur son âne et se mit en route pour retourner chez lui.
29 Amikor hazaért, előrántotta a kardot, s felesége holttestét csontostul tizenkét részre és darabra vágta és elküldte Izrael minden határába.	29 Rentré chez lui, il prit un couteau, saisit le corps de sa concubine et la découpa, os par os, en douze morceaux qu’il envoya à travers tout le territoire d’Israël. Il avait donné cet ordre aux hommes qu’il envoyait: “Vous demanderez partout en Israël: A-t-on jamais vu cela depuis que les Israélites sont montés du pays d’Égypte jusqu’à ce jour? Réfléchissez, tenez conseil et donnez votre avis.”
30 Mindenki, aki meglátta, felkiáltott: »Sohasem történt ilyen dolog Izraelben, attól a naptól kezdve, hogy atyáink feljöttek Egyiptomból, mind a mai napig!« Parancsot adott ugyanis a férfiaknak, akiket elküldött, ezekkel a szavakkal: »Így szóljatok minden izraelita férfihoz: ‘Vajon történt-e valaha ilyen dolog Izraelben, attól a naptól kezdve, hogy atyáink eljöttek Egyiptomból, egészen a mai napig? Gondoljatok erre, tanácskozzátok meg, és döntsétek el, mi a tennivaló.’«	30 Tous ceux qui voyaient cela disaient: “On n’a jamais vu une chose pareille depuis que les fils d’Israël sont montés du pays d’Égypte jusqu’à ce jour.”