Első levél a tesszalonikieknek 2
12345
Ter
Kiv
Lev
Szám
MTörv
Józs
Bír
Rút
1Sám
2Sám
1Kir
2Kir
1Krón
2Krón
Ezdr
Neh
Tób
Judit
Eszt
1Makk
2Makk
Jób
Zsolt
Péld
Préd
Én
Bölcs
Sir
Iz
Jer
Siralm
Bár
Ez
Dán
Óz
Jo
Ám
Abd
Jón
Mik
Náh
Hab
Szof
Agg
Zak
Mal
Mt
Mk
Lk
Jn
Csel
Róm
1Kor
2Kor
Gal
Ef
Fil
Kol
1Tessz
2Tessz
1Tim
2Tim
Tit
Filem
Zsid
Jak
1Pét
2Pét
1Ján
2Ján
3Ján
Júd
Jel
Confronta con un'altra Bibbia
Cambia Bibbia
KÁLDI-NEOVULGÁTA | STUTTGARTENSIA-DELITZSCH |
---|---|
1 Magatok is tudjátok, testvérek, hogy hozzátok való érkezésünk nem volt hiábavaló. | 1 כִּי אַתֶּם אַחַי הִנְּכֶם יֹדְעִים אֶת־מְבוֹאֵנוּ אֲלֵיכֶם כִּי לֹא־הָיָה לָרִיק |
2 Ellenkezőleg, noha előbb, mint tudjátok, szenvedések és bántalmak értek minket Filippiben, mégis, Istenben bízva, a nagy gondok között is hirdettük nektek Isten evangéliumát. | 2 אַךְ אַחֲרֵי אֲשֶׁר עֻנִּינוּ וְלַחֲרָפוֹת הָיִינוּ בְּפִילִפִּי כַּאֲשֶׁר יְדַעְתֶּם הִתְחַזַּקְנוּ בֵאלֹהֵינוּ לְהַגִּיד גַּם־לָכֶם אֶת־הַבְּשׂוֹרָה בְּנַפְתּוּלִים רַבִּים |
3 Mert a mi igehirdetésünk nem tévedésből fakad, sem tisztátalanságból, és nem történik álnoksággal, | 3 כִּי תוֹכַחְתֵּנוּ אֵינֶנָּה מִתּוֹךְ טָעוּת וְגַם־לֹא מִתּוֹךְ טֻמְאָה וְלֹא בִּרְמִיָּה |
4 hanem úgy beszélünk, mint akiket Isten megpróbált és igazolt, hogy ránk bízza az evangéliumot. Nem mint olyanok, akik az emberek tetszését keresik, hanem Istenét, aki vizsgálja szívünket . | 4 כִּי אִם־כַּאֲשֶׁר נֶחְשַׁבְנוּ נֶאֱמָנִים לֵאלֹהִים לְהַפְקִיד בְּיָדֵנוּ אֶת־הַבְּשׂוֹרָה כֵּן נְדַבֵּר וְלֹא כַּחֲפֵצִים לִהְיוֹת רְצוּיִם לִבְנֵי אָדָם כִּי אִם־לֵאלֹהִים הַבֹּחֵן לִבּוֹתֵינוּ |
5 Egyáltalán nem szokásunk a hízelgő beszéd, amint tudjátok, sem a kapzsiság alkalmának keresése – Isten a tanúnk erre. | 5 כִּי מֵעוֹלָם לֹא דִבַּרְנוּ בִּשְׂפַת חֲלָקוֹת כַּאֲשֶׁר יְדַעְתֶּם וְגַם־לֹא לְמַעַן בְּצֹעַ בָּצַע הָאֱלֹהִים עֵד |
6 Az emberek elismerését sem kerestük, sem a tiéteket, sem másokét. | 6 גַּם לֹא־בִקַּשְׁנוּ מִן־הָאָדָם כָּבוֹד לֹא מִכֶּם וְלֹא מֵאֲחֵרִים אַף כִּי־הָיָה לָנוּ מָקוֹם לְהִתְכַּבֵּד כִּשְׁלִיחֵי הַמָּשִׁיחַ |
7 Bár rátok támaszkodhattunk volna, mint Krisztus apostolai, mégis úgy voltunk köztetek, mint kicsinyek, úgy, ahogyan a dajka gondozza a gyermekeit. | 7 אֲבָל הָלַכְנוּ לְאַט בְּתוֹכְכֶם כְּאֹמֶנֶת מְפַנֶּקֶת אֶת־בָּנֶיהָ |
8 Ragaszkodtunk hozzátok, és szívesen nektek adtuk volna nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is, mert nagyon megkedveltünk titeket. | 8 וּבְחַבְּבֵנוּ כָכָה אֶתְכֶם חָפַצְנוּ לָתֵת לָכֶם לֹא לְבַד אֶת־בְּשׂוֹרַת הָאֱלֹהִים כִּי־גַם אֶת־נַפְשֹׁתֵינוּ יַעַן כִּי־הֱיִיתֶם חֲבִיבִים עָלֵינוּ |
9 Emlékeztek ugyanis, testvérek, munkánkra és fáradozásunkra. Éjjel-nappal dolgoztunk, és úgy hirdettük nálatok Isten evangéliumát, hogy ne legyünk közületek senkinek sem a terhére. | 9 הֲלֹא תִזְכְּרוּ אַחַי אֶת־יְגִיעָתֵנוּ וְאֶת־תְּלָאָתֵנוּ אֲשֶׁר הָיִינוּ עֲמֵלִים לַיְלָה וְיוֹמָם לְבִלְתִּי הֱיוֹת לְמַשָּׂא לְאִישׁ בְּבַשְּׂרֵנוּ בְקִרְבְּכֶם אֶת־בְּשׂוֹרַת הָאֱלֹהִים |
10 Ti tanúi vagytok ennek, és Isten is, hogy milyen szent, igaz és feddhetetlen módon éltünk értetek, akik hívők lettetek. | 10 עֵדִים אַתֶּם וְעֵד הָאֱלֹהִים כִּי בְקֹדֶשׁ וּבְצֶדֶק וּבְתָמִים הָיִינוּ עִמָּכֶם הַמַּאֲמִינִים |
11 Hasonlóképpen azt is tudjátok, hogy amint az apa inti a gyermekeit, mindegyikteket | 11 וְאַתֶּם יְדַעְתֶּם כִּי־כְאָב אֶת־בָּנָיו הִזְהַרְנוּ אֶת־כָּל־אֶחָד מִכֶּם וְדִבַּרְנוּ עַל־לִבּוֹ |
12 úgy intettünk és vigasztaltunk, s kérve-kértünk, hogy viselkedjetek méltóan ahhoz az Istenhez, aki országába és dicsőségére hív titeket. | 12 וַנָּעַד בָּכֶם לָלֶכֶת כָּרָאוּי לִפְנֵי הָאֱלֹהִים הַקּוֹרֵא אֶתְכֶם לְמַלְכוּתוֹ וְלִכְבוֹדוֹ |
13 Szüntelenül hálát adunk tehát Istennek, hogy ti, akik Isten igéjének hirdetését tőlünk hallottátok, azt nem úgy fogadtátok, mint emberek szavát, hanem mint ami az valójában: mint Isten igéjét, amely munkálkodik is bennetek, akik hisztek. | 13 בַּעֲבוּר זֹאת גַּם־נוֹדֶה תָמִיד לֵאלֹהִים כִּי אַתֶּם בְּקַבֶּלְכֶם מֵאִתָּנוּ דְּבַר שְׁמוּעַת הָאֱלֹהִים לֹא־קִבַּלְתֶּם אוֹתוֹ כִּדְבַר בְּנֵי־אָדָם כִּי אִם־כְּמוֹ־שֶׁהוּא בֶאֱמֶת כִּדְבַר הָאֱלֹהִים אֲשֶׁר הוּא גַּם־פֹּעֵל בָּכֶם הַמַּאֲמִינִים |
14 Mert ti, testvéreim, hasonló sorsra jutottatok, mint Isten egyházai, amelyek Júdeában vannak Krisztus Jézusban, mert ti ugyanazt szenvedtétek el fajtestvéreitektől, amit ők is a zsidóktól, | 14 כִּי־אַתֶּם אַחַי הֲלַכְתֶּם בְּעִקְּבֵי קְהִלּוֹת הָאֱלֹהִים אֲשֶׁר־בְּאֶרֶץ יְהוּדָה בַּמָּשִׁיחַ יֵשׁוּעַ כִּי סְבַלְתֶּם גַּם־אַתֶּם כָּאֵלֶּה עַל־יְדֵי בְנֵי־שִׁבְטְכֶם כַּאֲשֶׁר סָבְלוּ גַם־הֵמָּה עַל־יְדֵי הַיְּהוּדִים |
15 akik megölték az Úr Jézust és a prófétákat, s minket is üldöztek. Istennek nem telik kedve bennük. Ők ellenséges érzületűek minden ember iránt, | 15 אֲשֶׁר אַף־הֵמִיתוּ אֶת־הָאָדוֹן יֵשׁוּעַ וְאֶת־נְבִיאֵיהֶם וְאוֹתָנוּ רָדָפוּ וְאֵינָם טוֹבִים בְּעֵינֵי אֱלֹהִים וְאֹיְבִים לְכָל־אָדָם |
16 és megtiltják nekünk, hogy a pogányokhoz beszéljünk, nehogy üdvözüljenek. Így mindenkor betöltik bűneik mértékét , és Isten haragja utol is érte őket mindvégig. | 16 הַמֹּנְעִים אֹתָנוּ מִדַּבֵּר אֶל־הַגּוֹיִם כִּי יִוָּשֵׁעוּ לְמַעַן אֲשֶׁר־יְמַלְאוּ אֶת־חַטֹּאתֵיהֶם בְּכָל־עֵת וַיַּשִּׂיגֵם הֶחָרוֹן עַד־לְכַלֵּה |
17 Testvérek, mi rövid időre elszakadtunk ugyan tőletek és egymás látásától, de nem a szívünkkel! Ezért nagy vágyódásunkban annál jobban igyekeztünk arra, hogy színről színre lássunk titeket. | 17 וַאֲנַחְנוּ אַחַי אַחֲרֵי אֲשֶׁר־שָׁכֹלְנוּ אֶתְכֶם לִזְמַן מְעַט בְּפָנִים וְלֹא בְלֵב הִשְׁתַּדַּלְנוּ בְיוֹתֵר לִרְאוֹת פְּנֵיכֶם בִּכְמִיהָה רַבָּה |
18 El akartunk ugyanis menni hozzátok, kiváltképpen én, Pál, egyszer is, másszor is, de a sátán megakadályozott. | 18 וְעַל־כֵּן חָפַצְנוּ לָבוֹא אֲלֵיכֶם אֲנִי פוֹלוֹס פַּעַם וּשְׁתָּיִם וְהַשָּׂטָן עֲצָרָנוּ |
19 Mert ki a mi reménységünk, örömünk, vagy dicsőségünk koszorúja? Nem ti, a mi Urunk Jézus előtt, amikor eljön? | 19 כִּי מִי תִקְוָתֵנוּ וּמִי שִׂמְחָתֵנוּ וַעֲטֶרֶת תִּפְאַרְתֵּנוּ הֲלֹא גַם־אַתֶּם לִפְנֵי אֲדֹנֵינוּ יֵשׁוּעַ הַמָּשִׁיחַ בְּבוֹאוֹ |
20 Igen, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk! | 20 אָמְנָם אַתֶּם כְּבוֹדֵנוּ וְשִׂמְחָתֵנוּ |
21 אַבְרָהָם אָבִינוּ הֲלֹא בְּמַעֲשָׂיו נִצְדָּק בְּהַעֲלֹתוֹ אֶת־יִצְחָק בְּנוֹ עַל־הַמִּזְבֵּחַ | |
22 הִנְּךָ רֹאֶה כִּי־הָיְתָה הָאֱמוּנָה עֹזֶרֶת לְמַעֲשָׂיו וּמִתּוֹךְ הַמַּעֲשִׂים הָשְׁלְמָה הָאֱמוּנָה | |
23 וַיִּמָּלֵא הַכָּתוּב הָאֹמֵר וְהֶאֱמִן אַבְרָהָם בַּיהוָֹה וַתֵּחָשֵׁב־לוֹ לִצְדָקָה וַיִּקָּרֵא אֹהֵב יְהוָֹה | |
24 הִנְּכֶם רֹאִים כִּי בְּמַעֲשִׂים יִצְדַּק הָאִישׁ וְלֹא בֶאֱמוּנָה לְבַדָּהּ | |
25 וְכֵן גַּם־רָחָב הַזּוֹנָה הֲלֹא נִצְדְּקָה בְּמַעֲשִׂים בְּאָסְפָהּ אֶת־הַמַּלְאָכִים אֶל־בֵּיתָהּ וַתְּשַׁלְּחֵם בְּדֶרֶךְ אַחֵר | |
26 כִּי כַּאֲשֶׁר הַגּוּף בְּלִי נְשָׁמָה מֵת הוּא כֵּן גַּם־הָאֱמוּנָה בְלִי־מַעֲשִׂים מֵתָה הִיא |