Az apostolok cselekedetei 7

¹ A főpap erre megkérdezte tőle: »Csakugyan így áll a dolog?«

² Ő pedig azt felelte: »Férfiak, testvérek és atyák, halljátok! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, midőn Mezopotámiában tartózkodott, és mielőtt Háránba költözött.

³ Így szólt hozzá: ‘Menj ki földedről és rokonságodból, s jöjj arra a földre, amelyet mutatok neked’ .

⁴ Erre elhagyta a káldeaiak országát, és Háránba költözött. Innen pedig atyja halála után áthozta őt erre a földre, amelyen ti laktok most.

⁵ Nem adott ugyan belőle neki talpalatnyi örökséget sem, de megígérte, hogy birtokul adja neki és utódainak őutána , bár nem volt még fia.

⁶ Isten ezt mondta neki: ‘Az ő utóda hontalanként fog lakni idegen földön, szolgaságba hajtják és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.

⁷ De én – mondja az Úr – megítélem a nemzetet, amelynek szolgái lesznek, azután majd kivonulnak és szolgálni fognak nekem ezen a helyen’ .

⁸ Egyben megkötötte vele a körülmetélés szövetségét. Ábrahámnak így lett a fia Izsák, akit körülmetélt a nyolcadik napon, Izsáké pedig Jákob, Jákobé meg a tizenkét pátriárka.

⁹ A pátriárkák irigységből eladták Józsefet Egyiptomba, de Isten vele volt ,

¹⁰ s kiragadta őt minden viszontagságából. Kegyelmet s bölcsességet adott neki a fáraónak, Egyiptom királyának a színe előtt, úgyhogy az megtette őt kormányzónak Egyiptom fölé és a tulajdon egész háza fölé .

¹¹ Akkoriban éhínség és nagy nyomorúság sújtotta egész Egyiptomot és Kánaánt, s atyáink nem találtak élelmet.

¹² Mikor azonban Jákob meghallotta, hogy Egyiptomban van gabona, elküldte atyáinkat első ízben;

¹³ a második alkalommal a testvérei megismerték Józsefet, és a fáraó előtt kitudódott a származása.

¹⁴ József erre érte küldött és elhivatta atyját, Jákobot és egész rokonságát, hetvenöt lelket.

¹⁵ Jákob tehát lement Egyiptomba, s aztán ő és atyáink meghaltak.

¹⁶ Átvitték őket Szíchembe, és eltemették a sírba, amelyet Ábrahám vett meg ezüstpénzen a szichemi Hámor fiaitól .

¹⁷ Mikor azonban elközelgett az ígéret ideje, amelyet Isten Ábrahámnak adott, a nép gyarapodott és sokasodott Egyiptomban,

¹⁸ amíg másik király nem támadt Egyiptomban, aki nem ismerte Józsefet.

¹⁹ Ez álnok módon bánt a népünkkel. Azzal sújtotta atyáinkat, hogy ki kellett tenniük csecsemőiket, hogy életben ne maradjanak.

²⁰ Abban az időben született Mózes, akit Isten kedvelt. Három hónapig apja házában táplálták.

²¹ Mikor azután kitették, a fáraó lánya felvette, és felnevelte saját fia gyanánt.

²² Mózes így oktatást kapott az egyiptomiak minden bölcsességében, és hatalmas lett szavaiban és tetteiben.

²³ Mikor pedig betöltötte negyvenedik évét, feltette szívében, hogy meglátogatja a testvéreit, Izrael fiait.

²⁴ Amikor meglátta, hogy egyikük méltatlanságot szenved, a védelmére kelt, és bosszút állt az igazságtalanságot szenvedőért azzal, hogy megölte az egyiptomit.

²⁵ Azt hitte ugyanis, hogy testvérei megértik, hogy Isten az ő keze által ad nekik szabadulást, ám azok nem értették meg.

²⁶ Másnap megjelent köztük, amikor éppen perlekedtek, és békítgette őket: ‘Férfiak, ti testvérek vagytok, miért bántjátok egymást?’

²⁷ De az, aki bántalmazta felebarátját, eltaszította őt, és így szólt: ‘Ki tett téged följebbvalóvá és bíróvá fölénk?

²⁸ Csak nem akarsz megölni, ahogy megölted tegnap az egyiptomit?’

²⁹ Mikor Mózes meghallotta ezt a beszédet, elmenekült, és jövevény lett Midián földjén, ahol két fia született .

³⁰ Negyven esztendő eltelte után Sína hegyének pusztájában angyal jelent meg neki a csipkebokor lángoló tüzében .

³¹ Mózes látta, és csodálkozott a látványon. Amint azonban odament, hogy megnézze, az Úr szólt hozzá:

³² ‘Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene’ . Mózes erre megrettent, és nem merte megnézni.

³³ Az Úr pedig azt mondta neki: ‘Oldd le lábad saruját, mert a hely, amelyen állsz, szent föld.

³⁴ Jól láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát, hallottam sóhajtozásukat, azért szálltam le, hogy megszabadítsam őket. Jöjj tehát, elküldlek Egyiptomba’ .

³⁵ Ezt a Mózest, akit megtagadtak, amikor azt mondták: ‘Ki rendelt téged följebbvalóvá és bíróvá?’ , Isten vezérül és szabadítóul küldte az angyal által, aki megjelent neki a csipkebokorban.

³⁶ Ő hozta ki őket, közben csodákat és jeleket művelt Egyiptom földjén, majd a Vörös-tengernél és a pusztában negyven éven át.

³⁷ Ez az a Mózes, aki megmondta Izrael fiainak: ‘Prófétát támaszt nektek Isten testvéreitek közül, hozzám hasonlót’ .

³⁸ Ő volt az, aki a pusztai közösségből kapcsolatban állt az angyallal, aki Sína hegyén szólt hozzá és atyáinkhoz; ő vette át az élet igéit, hogy nekünk adja.

³⁹ Ám atyáink nem akartak engedelmeskedni neki, hanem eltaszították, és szívük visszavágyott Egyiptomba.

⁴⁰ Azért azt mondták Áronnak: ‘Készíts nekünk isteneket, vezessenek bennünket ők, mert nem tudjuk, mi történt ezzel a Mózessel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről!’

⁴¹ És borjúképmást készítettek azokban a napokban, áldozatot mutattak be a bálványnak, és örömük telt önkezük alkotásaiban.

⁴² Ezért Isten elfordult tőlük, és hagyta őket, hogy szolgáljanak az ég seregeinek, amint meg van írva a próféták könyvében: ‘Vajon mutattatok-e be nekem áldozati állatokat és áldozatokat negyven éven át a pusztában, Izrael háza?

⁴³ Inkább befogadtátok Molok sátrát és isteneteknek, Refánnak csillagát, a bálványképeket, amelyeket készítettetek, hogy imádjátok őket. Ezért Babilonon túlra viszlek majd el titeket’.

⁴⁴ A szövetség sátra atyáinkkal volt a pusztában, amint Isten elrendelte nekik, aki Mózeshez szólt, hogy készítse el azt a látott minta szerint.

⁴⁵ Ezt atyáink átvették, s be is vitték Józsuéval a pogányok birodalmába, akiket Isten kiűzött atyáink elől, Dávid napjaiig.

⁴⁶ Ő kegyelmet talált Istennél, és könyörgött, hogy hajlékot emelhessen Jákob Istenének.

⁴⁷ Végül csak Salamon épített neki házat.

⁴⁸ Ámde a Magasságbeli nem lakik kezek alkotásaiban, amint a próféta mondja:

⁴⁹ ‘Az ég az én trónusom, a föld pedig lábaim zsámolya. Miféle házat építenétek nekem – mondja az Úr –, vagy hol lenne az én nyugodalmam helye?

⁵⁰ Nem az én kezem alkotta-e mindezeket?’

⁵¹ Ti keménynyakúak, körülmetéletlen szívűek és fülűek! Ti mindenkor ellenálltok a Szentléleknek: amint atyáitok, úgy ti is.

⁵² Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Igen, megölték őket, akik annak az Igaznak eljöveteléről jövendöltek, akinek ti most árulói és gyilkosai lettetek,

⁵³ ti, akik angyalok szolgálata által kaptátok a törvényt, de meg nem tartottátok.«

⁵⁴ Amikor ezeket hallották, megdühödtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene.

⁵⁵ Ő azonban Szentlélekkel telve föltekintett az égre, látta Isten dicsőségét, és Jézust Isten jobbja felől állni.

⁵⁶ Megszólalt: »Íme, nyitva látom az egeket, és az Emberfiát állni Isten jobbja felől.«

⁵⁷ Erre ők fennhangon kiáltva befogták fülüket, és egy akarattal rárohantak.

⁵⁸ Azután kihurcolták őt a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig letették ruháikat egy ifjú lábához, akit Saulnak hívtak.

⁵⁹ Amikor megkövezték Istvánt, az így könyörögött: »Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!«

⁶⁰ Amikor pedig térdre esett, fennhangon azt kiáltotta: »Uram, ne tulajdonítsd ezt nekik bűnül!« Amint ezt kimondta, elszenderült az Úrban.