Evangélium Máté szerint 22

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Ezután Jézus újra beszélni kezdett, és ismét példabeszédekben szólt hozzájuk:	1 Et respondens Iesus dixit ite rum in parabolis eis dicens:
2 »Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített fiának.	2 “ Similefactum est regnum caelorum homini regi, qui fecit nuptias filio suo.
3 Elküldte szolgáit, hogy hívják el a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak eljönni.	3 Et misitservos suos vocare invitatos ad nuptias, et nolebant venire.
4 Ekkor más szolgákat küldött ezekkel a szavakkal: ‘Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre.’	4 Iterum misitalios servos dicens: “Dicite invitatis: Ecce prandium meum paravi, tauri meiet altilia occisa, et omnia parata; venite ad nuptias”.
5 De azok nem törődtek vele. Elmentek, egyik a földjére, a másik az üzlete után,	5 Illi autemneglexerunt et abierunt, alius in villam suam, alius vero ad negotiationem suam;
6 a többiek pedig megragadták a szolgáit, gyalázatokkal illették és megölték.	6 reliqui vero tenuerunt servos eius et contumelia affectos occiderunt.
7 Haragra gerjedt erre a király, s elküldte hadseregét. A gyilkosokat elpusztította, a városukat pedig felégette.	7 Rex autem iratus est et, missis exercitibus suis, perdidit homicidas illos etcivitatem illorum succendit.
8 Azután azt mondta a szolgáinak: ‘A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.	8 Tunc ait servis suis: “Nuptiae quidem parataesunt, sed qui invitati erant, non fuerunt digni;
9 Menjetek hát ki a bekötő utakra, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre.’	9 ite ergo ad exitus viarum, etquoscumque inveneritis, vocate ad nuptias”.
10 A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzős ház megtelt vendégekkel.	10 Et egressi servi illi in vias,congregaverunt omnes, quos invenerunt, malos et bonos; et impletae sunt nuptiaediscumbentium.
11 Amikor a király bement, hogy megnézze az asztalnál ülőket, észrevett ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve.	11 Intravit autem rex, ut videret discumbentes, et vidit ibihominem non vestitum veste nuptiali
12 Azt mondta neki: ‘Barátom, hogyan jöttél be ide menyegzős ruha nélkül?’ Az nem szólt semmit.	12 et ait illi: “Amice, quomodo hucintrasti, non habens vestem nuptialem?”. At ille obmutuit.
13 Erre a király azt mondta a felszolgálóknak: ‘Kötözzétek meg kezét-lábát és dobjátok ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!’	13 Tunc dixit rexministris: “Ligate pedes eius et manus et mittite eum in tenebras exteriores:ibi erit fletus et stridor dentium”.
14 Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.«	14 Multi enim sunt vocati, pauci veroelecti ”.
15 Ekkor a farizeusok elmentek és kitervelték, hogy hogyan csalják őt tőrbe szóval.	15 Tunc abeuntes pharisaei consilium inierunt, ut caperent eum in sermone.
16 Odaküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal és azt mondták neki: »Mester! Tudjuk, hogy igazmondó vagy és az Isten útját az igazság szerint tanítod, nem törődsz senkivel, mert nem nézed az emberek személyét.	16 Etmittunt ei discipulos suos cum herodianis dicentes: “ Magister, scimus quiaverax es et viam Dei in veritate doces, et non est tibi cura de aliquo; non enimrespicis personam hominum.
17 Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?«	17 Dic ergo nobis quid tibi videatur: Licet censumdare Caesari an non? ”.
18 Jézus azonban felismerte gonoszságukat és így szólt: »Miért kísértetek engem, ti képmutatók!	18 Cognita autem Iesus nequitia eorum, ait: “ Quidme tentatis, hypocritae?
19 Mutassátok meg nekem az adópénzt!« Azok odahoztak neki egy dénárt.	19 Ostendite mihi nomisma census ”. At illiobtulerunt ei denarium.
20 Ekkor megkérdezte tőlük: »Kié ez a kép és a felirat?«	20 Et ait illis: “ Cuius est imago haec etsuprascriptio? ”.
21 Azt felelték neki: »A császáré.« Erre azt mondta nekik: »Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.«	21 Dicunt ei: “ Caesaris ”. Tunc ait illis: “ Redditeergo, quae sunt Caesaris, Caesari et, quae sunt Dei, Deo ”.
22 Azok ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt és elmentek.	22 Et audientesmirati sunt et, relicto eo, abierunt.
23 Azon a napon odamentek hozzá a szaddúceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt:	23 In illo die accesserunt ad eum sadducaei, qui dicunt non esse resurrectionem,et interrogaverunt eum
24 »Mester! Mózes azt mondta: ‘Ha valaki meghal gyermekek nélkül, akkor a testvére vegye magához a feleségét, és támasszon utódot testvérének’ .	24 dicentes: “ Magister, Moyses dixit, si quis mortuusfuerit non habens filios, ut ducat frater eius uxorem illius et suscitet semenfratri suo.
25 Nos, volt nálunk hét testvér. Az első megnősült, de meghalt, és nem lévén utóda, ráhagyta a feleségét a testvérére.	25 Erant autem apud nos septem fratres: et primus, uxore ducta,defunctus est et non habens semen reliquit uxorem suam fratri suo;
26 Hasonlóan a második és a harmadik is, sőt, mind a hét.	26 similitersecundus et tertius usque ad septimum.
27 Mindnyájuk után pedig meghalt az asszony is.	27 Novissime autem omnium mulier defunctaest.
28 A feltámadáskor melyiknek lesz a felesége a hét közül? Hiszen mindegyiké volt.«	28 In resurrectione ergo cuius erit de septem uxor? Omnes enim habuerunteam ”.
29 Jézus így válaszolt nekik: »Tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát.	29 Respondens autem Iesus ait illis: “ Erratis nescientes Scripturasneque virtutem Dei;
30 A feltámadottak ugyanis nem nősülnek, és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.	30 in resurrectione enim neque nubent neque nubentur, sedsunt sicut angeli in caelo.
31 Nem olvastátok a halottak feltámadásáról, amit Isten mondott nektek:	31 De resurrectione autem mortuorum non legistis,quod dictum est vobis a Deo dicente:
32 ‘Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?’ Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké.«	32 “Ego sum Deus Abraham et Deus Isaac etDeus Iacob”? Non est Deus mortuorum sed viventium ”.
33 Mikor a tömeg ezt meghallotta, csodálkozott a tanításán.	33 Et audientes turbaemirabantur in doctrina eius.
34 Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szaddúceusokat elnémította, összegyűltek egy csoportba,	34 Pharisaei autem audientes quod silentium imposuisset sadducaeis, conveneruntin unum.
35 és az egyikük, egy törvénytudó, hogy próbára tegye, megkérdezte tőle:	35 Et interrogavit unus ex eis legis doctor tentans eum:
36 »Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben?«	36 “Magister, quod est mandatum magnum in Lege? ”.
37 Ő azt felelte neki: »‘Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből’ .	37 Ait autem illi: “ DiligesDominum Deum tuum in toto corde tuo et in tota anima tua et in tota mente tua:
38 Ez a legnagyobb, az első parancs.	38 hoc est magnum et primum mandatum.
39 A második hasonló ehhez: ‘Szeresd felebarátodat, mint önmagadat’ .	39 Secundum autem simile est huic: Diligesproximum tuum sicut teipsum.
40 Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták.«	40 In his duobus mandatis universa Lex pendet etProphetae ”.
41 Mivel a farizeusok együtt voltak, Jézus megkérdezte őket:	41 Congregatis autem pharisaeis, interrogavit eos Iesus
42 »Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia ő?« Azt felelték neki: »Dávidé.«	42 dicens: “ Quid vobis videtur de Christo? Cuius filius est? ”. Dicunt ei: “David ”.
43 Erre megkérdezte tőlük: »Akkor Dávid miért hívja őt a Lélek által Úrnak, amikor így szól:	43 Ait illis: “ Quomodo ergo David in Spiritu vocat eum Dominumdicens:
44 ‘Így szól az Úr az én Uramhoz: Jobbom felől foglalj helyet, míg lábaid alá vetem ellenségeidet’.	44 “Dixit Dominus Domino meo: Sede a dextris meis, donec ponam inimicos tuos sub pedibus tuis”?
45 Ha tehát Dávid Úrnak hívja őt, hogyan lehet az ő fia?«	45 Si ergo David vocat eum Dominum, quomodo filius eius est? ”.
46 Senki sem tudott válaszolni neki egy szót sem, és attól a naptól fogva senki nem merte őt többé kérdezni.	46 Et nemopoterat respondere ei verbum, neque ausus fuit quisquam ex illa die eum ampliusinterrogare.