Szofoniás jövendölése 2

¹ Szálljatok magatokba, térjetek magatokba, ti szeretetre nem méltó nép,

² mielőtt bekövetkezik a rendelés, és szétszóródtok, mint a tovaszálló pelyva, mielőtt rátok jönne az Úr izzó haragja, mielőtt rátok jönne az Úr haragjának napja!

³ Keressétek az Urat valamennyien, ti alázatosai a földnek, akik az ő törvénye szerint cselekszetek; törekedjetek az igazságra, törekedjetek az alázatosságra, hátha így rejtekhelyet találtok az Úr haragjának napján!

⁴ Mert rommá lesz Gáza, és pusztasággá Askalon; fényes nappal elűzik Asdódot, és kiirtják Akkaront.

⁵ Jaj nektek, tengerpart lakói, krétaiak nemzetsége! Az Úr igéje így szól rólad, Kánaán, filiszteusok földje: »Bizony, elpusztítalak, úgyhogy lakosod nem marad!«

⁶ És a tengerpart pásztorok pihenőhelyévé lesz, és juhok aklaivá;

⁷ és vidéke Júda házának maradékára száll, ők legeltetnek majd rajta, és Askalon házaiban térnek este nyugovóra, mert meglátogatja őket az Úr, az ő Istenük, és jóra fordítja sorsukat.

⁸ »Hallottam Moáb gyalázkodását, és Ammon fiainak káromlásait, melyekkel népemet gyalázták, és hetvenkedtek területével szemben.

⁹ Ezért életemre mondom, én – mondja a Seregek Ura, Izrael Istene –, hogy Moáb olyanná lesz mint Szodoma, és Ammon fiai olyanokká, mint Gomorra: tövises sivataggá, sóhalmazzá, és pusztasággá mindörökké. Népem maradéka rabolja ki majd őket, és nemzetemnek megmaradottjai veszik majd birtokukba őket.«

¹⁰ Ez történik majd velük kevélységükért, mert káromolták a Seregek Urának népét, és hetvenkedtek vele szemben.

¹¹ Félelmetesnek bizonyul az Úr velük szemben, mert ő megsemmisíti a föld minden istenét, és őt imádja majd mindenki a maga lakóhelyén, a nemzetek valamennyi szigete.

¹² »Titeket is, etiópok, megöl majd az én kardom!«

¹³ Kiterjeszti kezét észak felé is, és elveszti Asszúrt, és pusztasággá teszi Ninivét, kietlen sivataggá.

¹⁴ Nyájak heverésznek majd benne, az állatok mindenféle fajtája: pelikán és sündisznó alszik majd oszlopai között; éneklő madár szól ablakain, és holló tanyázik szemöldökfáin, mert lehullott a cédrusburkolat.

¹⁵ Ilyenné lesz a dicső város, mely oly nyugodtan lakott, mely azt gondolta magában: »Csak én! És rajtam kívül nincs több ilyen!« Hogy is lett ily pusztasággá, vadállatok tanyájává? Mindenki, aki átmegy rajta, fütyül, és a kezével legyint.