Számok könyve 14

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW AMERICAN BIBLE
1 Jajveszékelve sírt emiatt az egész sokaság azon az éjszakán	1 At this, the whole community broke out with loud cries, and even in the night the people wailed.
2 és Izrael valamennyi fia zúgolódott Mózes és Áron ellen:	2 All the Israelites grumbled against Moses and Aaron, the whole community saying to them, "Would that we had died in the land of Egypt, or that here in the desert we were dead!
3 »Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, s bárcsak elpusztulnánk ebben a kietlen pusztában, s ne vinne be minket az Úr arra a földre, hogy magunk kardélre ne hulljunk, feleségeink és gyermekeink pedig fogságba ne jussanak! Nem jobb-e visszatérnünk Egyiptomba?«	3 Why is the LORD bringing us into this land only to have us fall by the sword? Our wives and little ones will be taken as booty. Would it not be better for us to return to Egypt?"
4 Majd azt mondták egymásnak: »Állítsunk magunk fölé vezért és térjünk vissza Egyiptomba.«	4 So they said to one another, "Let us appoint a leader and go back to Egypt."
5 Amikor ezt Mózes és Áron meghallották, arcukkal a földre borultak Izrael fiainak egész közössége előtt.	5 But Moses and Aaron fell prostrate before the whole assembled community of the Israelites;
6 Józsue, Nún fia pedig, meg Káleb, Jefóne fia, akik szintén bejárták azt a földet, megszaggatták ruháikat,	6 while Joshua, son of Nun, and Caleb, son of Jephunneh, who had been in the party that scouted the land, tore their garments
7 s szóltak Izrael fiainak egész közösségéhez: »A föld, amelyet bejártunk, felette jó.	7 and said to the whole community of the Israelites, "The country which we went through and explored is a fine, rich land.
8 Ha az Úr kegyelmes lesz, bevisz minket rá, s ideadja azt a tejjel s mézzel folyó földet.	8 If the LORD is pleased with us, he will bring us in and give us that land, a land flowing with milk and honey.
9 Ne lázongjatok az Úr ellen, s ne féljetek annak a földnek a lakóitól, mert úgy megehetjük őket, mint a kenyeret. Eltávozott tőlük minden oltalmuk: az Úr velünk van, ne féljetek!«	9 But do not rebel against the LORD! You need not be afraid of the people of that land; they are but food for us! Their defense has left them, but the LORD is with us. Therefore, do not be afraid of them."
10 Amikor erre az egész közösség felkiáltott, és meg akarta kövezni őket, megjelent az Úr dicsősége a szövetség sátra felett, Izrael minden fia előtt.	10 In answer, the whole community threatened to stone them. But then the glory of the LORD appeared at the meeting tent to all the Israelites.
11 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Meddig gyaláz engem ez a nép, meddig nem hisz nekem, mindazon jelek ellenére, amelyeket véghezvittem előttük?	11 And the LORD said to Moses, "How long will this people spurn me? How long will they refuse to believe in me, despite all the signs I have performed among them?
12 Megverem tehát döghalállal, s elpusztítom, téged pedig nagy és ennél erősebb nemzet fejedelmévé teszlek.«	12 I will strike them with pestilence and wipe them out. Then I will make of you a nation greater and mightier than they."
13 Azt mondta erre Mózes az Úrnak: »Hogy meghallják az egyiptomiak, akik közül kihoztad ezt a népet,	13 But Moses said to the LORD: "Are the Egyptians to hear of this? For by your power you brought out this people from among them.
14 meg ennek a földnek a lakói – akik azt hallották, hogy te, Uram, e nép között vagy és színről színre engeded látni magad, s felhőd védi őket, s felhőoszlopban jársz előttük nappal, s tűzoszlopban éjszaka –,	14 And are they to tell of it to the inhabitants of this land? It has been heard that you, O LORD, are in the midst of this people; you, LORD, who plainly reveal yourself! Your cloud stands over them, and you go before them by day in a column of cloud and by night in a column of fire.
15 hogy megöltél egy ekkora sokaságot, mint egy embert, s azt mondják:	15 If now you slay this whole people, the nations who have heard such reports of you will say,
16 ‘Nem tudta bevinni a népet arra a földre, amely felől megesküdött, azért ölte meg őket a pusztában!’	16 'The LORD was not able to bring this people into the land he swore to give them; that is why he slaughtered them in the desert.'
17 Bizonyuljon tehát nagynak az Úr ereje és tégy úgy, amint megesküdtél, mondván:	17 Now then, let the power of my Lord be displayed in its greatness, even as you have said,
18 ‘Hosszan tűrő s nagyirgalmú az Úr, megbocsát gonoszságot és vétket, de büntetlenül nem hagy senkit, megbünteted az atyák vétkeit fiaikon, harmadik és negyedik nemzedékükön.’	18 'The LORD is slow to anger and rich in kindness, forgiving wickedness and crime; yet not declaring the guilty guiltless, but punishing children to the third and fourth generation for their fathers' wickedness.'
19 Bocsásd meg, kérlek, ennek a népnek a bűnét irgalmasságod nagysága szerint, mint ahogy megbocsátottál nekik Egyiptomból való kijövetelüktől kezdve eddig a helyig.«	19 Pardon, then, the wickedness of this people in keeping with your great kindness, even as you have forgiven them from Egypt until now."
20 Azt mondta erre az Úr: »Megbocsátom szavad szerint.	20 The LORD answered: "I pardon them as you have asked.
21 De amilyen igaz, hogy én élek, s az egész föld tele van az Úr dicsőségével,	21 Yet, by my life and the LORD'S glory that fills the whole earth,
22 olyan igaz, hogy mindazok a férfiak, akik látták dicsőségemet s a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában műveltem, s mégis próbára tettek már vagy tízszer, s nem engedelmeskedtek szavamnak,	22 of all the men who have seen my glory and the signs I worked in Egypt and in the desert, and who nevertheless have put me to the test ten times already and have failed to heed my voice,
23 nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem atyáiknak; azok közül, akik gyaláztak engem, senki sem látja meg!	23 not one shall see the land which I promised on oath to their fathers. None of these who have spurned me shall see it.
24 Szolgámat, Kálebet, aki más lélekkel telten követett engem, beviszem majd arra a földre, amelyet bejárt, s utóda bírni fogja azt.	24 But because my servant Caleb has a different spirit and follows me unreservedly, I will bring him into the land where he has just been, and his descendants shall possess it.
25 Mivel az amalekiták s a kánaániak laknak a völgyben, holnap indítsátok el a tábort és térjetek vissza a pusztába, a Vörös-tenger felé vivő úton.«	25 But now, since the Amalekites and Canaanites are living in the valleys, turn away tomorrow and set out in the desert on the Red Sea road."
26 Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz:	26 The LORD also said to Moses and Aaron:
27 »Meddig fog még zúgolódni ellenem ez a felette gonosz közösség? Hallottam Izrael fiainak zúgolódását!	27 "How long will this wicked community grumble against me? I have heard the grumblings of the Israelites against me.
28 Mondd meg tehát nekik: Amilyen igaz, hogy én élek – ezt üzeni az Úr –, olyan igaz, hogy amint szólni hallottalak benneteket, úgy fogok tenni veletek.	28 Tell them: By my life, says the LORD, I will do to you just what I have heard you say.
29 Ebben a pusztában fog heverni holttestetek. Senki, akit megszámláltak a húszesztendősök s az idősebbek közül, aki zúgolódott ellenem,	29 Here in the desert shall your dead bodies fall. Of all your men of twenty years or more, registered in the census, who grumbled against me,
30 be nem megy arra a földre, amely felől esküre emeltem kezem, hogy lakóivá teszlek titeket, kivéve Kálebet, Jefóne fiát és Józsuét, Nún fiát.	30 not one shall enter the land where I solemnly swore to settle you, except Caleb, son of Jephunneh, and Joshua, son of Nun.
31 Gyermekeiteket azonban, akikről azt mondtátok, hogy ellenség zsákmányává lesznek, beviszem: hadd lássák a földet, amely nektek nem tetszett.	31 Your little ones, however, who you said would be taken as booty, I will bring in, and they shall appreciate the land you spurned.
32 Ebben a pusztában fog heverni holttestetek,	32 But as for you, your bodies shall fall here in the desert,
33 fiaitok ebben a pusztában fognak kóborolni negyven esztendeig, s viselni fogják a ti paráznaságotok következményeit, amíg meg nem emésztődik atyáik holtteste a pusztában.	33 here where your children must wander for forty years, suffering for your faithlessness, till the last of you lies dead in the desert.
34 Annak a negyven napnak megfelelően, amely alatt szemügyre vettétek a földet, egy-egy esztendőt számítva minden napért, negyven esztendeig lakoltok gonoszságaitokért és ismeritek meg bosszúmat,	34 Forty days you spent in scouting the land; forty years shall you suffer for your crimes: one year for each day. Thus you will realize what it means to oppose me.
35 mert amint mondtam, úgy teszek ezzel a felette gonosz sokasággal, amely felkelt ellenem: elpusztul és meghal ebben a pusztában.«	35 I, the LORD, have sworn to do this to all this wicked community that conspired against me: here in the desert they shall die to the last man."
36 Ekkor mindazokat a férfiakat, akiket elküldött Mózes, hogy szemléljék meg a földet, s akik visszatértük után fellázították ellene az egész sokaságot, gyalázva a földet, hogy rossz,	36 And so it happened to the men whom Moses had sent to reconnoiter the land and who on returning had set the whole community grumbling against him by spreading discouraging reports about the land;
37 halál sújtotta az Úr színe előtt.	37 these men who had given out the bad report about the land were struck down by the LORD and died.
38 Csak Józsue, Nún fia és Káleb, Jefóne fia maradt életben mindazok közül, akik elmentek, hogy szemügyre vegyék a földet.	38 Of all the men who had gone to reconnoiter the land, only Joshua, son of Nun, and Caleb, son of Jephunneh, survived.
39 Amikor Mózes elmondta mindezeket Izrael valamennyi fiának, igen elszomorodott a nép.	39 When Moses repeated these words to all the Israelites, the people felt great remorse.
40 Kora reggel aztán felkeltek, s fel akartak menni a hegytetőre és azt mondták: »Készek vagyunk felmenni arra a helyre, amelyet az Úr mondott, mert vétkeztünk.«	40 Early the next morning they started up into the foothills, saying, "Here we are, ready to go up to the place that the LORD spoke of: for we were indeed doing wrong."
41 Azt mondta nekik Mózes: »Miért szegitek meg az Úr parancsát? Nem fog az javatokra válni!	41 But Moses said, "Why are you again disobeying the LORD'S orders? This cannot succeed.
42 Minthogy az Úr nincsen közöttetek, ne menjetek fel, hogy el ne hulljatok ellenségeitek előtt.	42 Do not go up, because the LORD is not in your midst; if you go, you will be beaten down before your enemies.
43 Az amalekiták s a kánaániak ott vannak előttetek, s kardjuk által elhullotok: mivel nem akartatok engedelmeskedni az Úrnak, az Úr sem lesz veletek.«	43 For there the Amalekites and Canaanites face you, and you will fall by the sword. You have turned back from following the LORD; therefore the LORD will not be with you."
44 Azok mégis elindultak elvakultan a hegytetőre, de az Úr bizonyságának ládája és Mózes nem mozdultak a táborból.	44 Yet they dared to go up into the foothills, even though neither the ark of the covenant of the LORD nor Moses left the camp.
45 Ekkor lerohantak az amalekiták és a kánaániak, akik a hegyen laktak és verve-vágva kergették őket egészen Hormáig.	45 And the Amalekites and Canaanites who dwelt in that hill country came down and defeated them, beating them back as far as Hormah.