Jónás jövendölése 1

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Az Úr szózatot intézett Jónáshoz, Amáti fiához, mondván:	1 Une parole de Yahvé fut adressée à Jonas, fils d’Amittaï:
2 »Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd benne, hogy gonoszsága felhatolt elém.«	2 “Lève-toi, pars à Ninive, la Grande Ville, pour lui lancer des menaces, car leur méchanceté est montée jusqu’à moi.”
3 Felkelt erre Jónás, de azért, hogy Tarzisba meneküljön az Úr színe elől, és lement Joppéba. Ott talált is egy Tarzisba induló hajót, megfizette az útiköltséget, és beszállt, hogy Tarzisba menjen velük az Úr színe elől.	3 Jonas partit, mais ce fut pour s’enfuir à Tarsis, loin de Yahvé. Il descendit à Jaffa où il trouva un bateau en partance pour Tarsis, il paya son billet et s’embarqua avec eux pour gagner Tarsis, loin de Yahvé.
4 De az Úr nagy szelet bocsátott a tengerre, és nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót az a veszedelem fenyegette, hogy összetörik.	4 Mais Yahvé déchaîna sur la mer un grand vent et la tempête était si violente que le bateau menaçait de se briser.
5 Megrémültek erre a hajósok, és mindenki a saját istenéhez kiáltott, és a tengerbe vetették a hajón levő tárgyakat, hogy könnyítsenek velük rajta. Ezalatt Jónás, aki a hajó aljába ment le, mélyen aludt.	5 Les marins avaient peur et chacun invoquait son dieu; on jeta la cargaison à la mer afin d’alléger le bateau. Jonas cependant était descendu au fond du bateau pour s’y étendre et il dormait profondément.
6 A hajóskapitány ekkor odament hozzá, és azt mondta neki: »Miért alszol olyan mélyen? Kelj fel, hívd segítségül Istenedet! Hátha gondol ránk az az Isten, és nem veszünk el!«	6 Le commandant du bateau s’approcha de lui et lui dit: “Pourquoi dors-tu? Lève-toi et crie vers ton dieu! Peut-être Dieu se souviendra-t-il de nous et ne nous laissera pas périr.”
7 Majd így szóltak egymáshoz: »Gyertek, vessünk sorsot, hadd tudjuk meg, ki miatt ért minket ez a veszedelem!« Sorsot vetettek tehát, és a sors Jónásra esett.	7 Ils se dirent alors entre eux: “Jetons les sorts pour savoir qui nous a attiré ce malheur.” On tira donc au sort et le sort tomba sur Jonas.
8 Erre azt mondták neki: »Mondd el nekünk, miért jött ránk ez a veszedelem? Mi a foglalkozásod, melyik a hazád, hová mégy, és milyen nemzetből való vagy?«	8 Les autres lui demandèrent: “Ce malheur est bien dû à quelqu’un, dis-nous quel est ton métier et d’où tu viens. Quel est ton pays, à quel peuple appartiens-tu?”
9 Ő azt felelte nekik: »Héber vagyok én, és az Urat, az ég Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta.«	9 Et Jonas commença à leur raconter: “Je suis un Hébreu et je vénère Yahvé, le Dieu du ciel, celui qui a fait la mer et les continents…”
10 Igen megrémültek erre azok az emberek, és azt mondták neki: »Miért cselekedted ezt?« Megtudták ugyanis a férfiak, hogy az Úr színe elől menekült, mivel elmondta nekik.	10 Les autres furent remplis de crainte et lui dirent: “Qu’as-tu fait là?” Car maintenant ces hommes savaient qu’il fuyait loin de Yahvé: Jonas le leur avait dit.
11 Majd azt mondták neki: »Mit csináljunk veled, hogy megszűnjék a tenger háborgása ellenünk?« A tenger ugyanis egyre jobban háborgott.	11 Ils lui dirent: “Que devons-nous te faire pour que la mer se calme?” Car la mer se soulevait de plus en plus.
12 Erre ő azt mondta nekik: »Fogjatok meg engem és dobjatok a tengerbe, és megszűnik a tenger háborgása ellenetek, mert tudom, hogy miattam jött rátok ez a nagy vihar.«	12 Jonas leur dit: “Prenez-moi et jetez-moi à la mer, et la mer se calmera, car je sais que c’est à cause de moi que cette grande tempête s’est levée.”
13 Erre a férfiak eveztek, hogy a szárazra visszajussanak, de nem sikerült nekik, mert a tenger egyre jobban háborgott ellenük.	13 Les hommes avaient beau ramer de toutes leurs forces pour regagner la côte, ils étaient impuissants, car la mer se soulevait de plus en plus contre eux.
14 Erre az Úrhoz kiáltottak és mondták: »Kérünk, Urunk, ne vesszünk el ez ember élete miatt, és ne háríts ránk ártatlan vért, mert te, Urunk, úgy cselekedtél, amint akartad!«	14 Ils lancèrent donc cet appel à Yahvé: “Ô Yahvé, ne nous fais pas périr à cause de cet homme et ne nous rends pas responsables de sa mort; c’est toi, Yahvé, qui as agi comme tu le voulais.”
15 Azzal megfogták Jónást és a tengerbe dobták, és megszűnt a tenger háborgása.	15 Cela dit, ils prirent Jonas et le jetèrent à la mer et la mer se calma.
16 Erre azok az emberek nagy félelemmel teltek el az Úr iránt, és áldozatokat mutattak be az Úrnak, és fogadalmakat tettek.	16 Ces hommes furent remplis d’un profond respect pour Yahvé; ils lui offrirent un sacrifice et lui firent des promesses.