Jeremiás könyve 45

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Az ige, amelyet Jeremiás próféta mondott Báruknak, Néria fiának, amikor az leírta egy könyvbe ezeket az igéket Jeremiás diktálása után, Joakimnak, Jozija fiának, Júda királyának negyedik esztendejében:	1 Verbum quod locutus est Jeremias propheta ad Baruch filium Neriæ, cum scripsisset verba hæc in libro ex ore Jeremiæ, anno quarto Joakim filii Josiæ regis Juda, dicens :
2 »Így szól az Úr, Izrael Istene, rólad, Báruk:	2 Hæc dicit Dominus Deus Israël ad te, Baruch :
3 Azt mondtad: ‘Jaj nekem, mert az Úr bánattal tetézte fájdalmamat! Elfáradtam sóhajtozásomban, és nyugalmat nem találok!’	3 Dixisti : Væ misero mihi ! quoniam addidit Dominus dolorem dolori meo : laboravi in gemitu meo, et requiem non inveni.
4 Ezt mondd neki: Így szól az Úr: Íme, amit felépítettem, lerombolom, és amit elültettem, kigyomlálom; az egész földre vonatkozik ez.	4 Hæc dicit Dominus : Sic dices ad eum : Ecce quos ædificavi, ego destruo, et quos plantavi, ego evello, et universam terram hanc :
5 Te mégis nagy dolgokat kérsz magadnak? Ne kérj! Mert íme, én bajt hozok minden testre – mondja az Úr –, neked azonban zsákmányul adom életedet mindazokon a helyeken, ahová csak mégy.«	5 et tu quæris tibi grandia ? noli quærere, quia ecce ego adducam malum super omnem carnem, ait Dominus, et dabo tibi animam tuam in salutem in omnibus locis ad quæcumque perrexeris.