Jeremiás könyve 30

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Az ige, amely elhangzott Jeremiáshoz az Úrtól:	1 Verbum, quod factum est ad Ieremiam a Domino dicens:
2 »Így szól az Úr, Izrael Istene: Írd le magadnak egy könyvbe mindazokat az igéket, amelyeket szóltam hozzád!	2 “ Haec dicitDominus, Deus Israel, dicens: Scribe tibi omnia verba, quae locutus sum ad te,in libro;
3 Mert íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor jóra fordítom népemnek, Izraelnek és Júdának a sorsát – mondja az Úr –, és visszahozom őket arra a földre, melyet atyáiknak adtam, hogy birtokba vegyék.«	3 ecce enim dies veniunt, dicit Dominus, et convertam sortem populimei Israel et Iudae, ait Dominus, et convertam eos ad terram, quam dedi patribuseorum, et possidebunt eam ”.
4 Ezek azok az igék, amelyeket szólt az Úr Izraelről és Júdáról:	4 Et haec verba, quae locutus est Dominus adIsrael et ad Iudam:
5 »Bizony, így szól az Úr: Rettegés hangját hallottuk, félelem van, és nincs békesség.	5 “ Quoniam haec dicit Dominus: Vocem terroris audivimus, formido et non est pax.
6 Kérdezzétek csak meg és lássátok: vajon szül-e a férfi? Miért látom minden férfi kezét a derekán, mint a szülő asszonyét? Miért vált sárgává minden arc?	6 Interrogate et videte, si generat masculus; quare ergo vidi omnis viri manum super lumbum suum quasi parturientis, et conversae sunt universae facies in auruginem?
7 Jaj! Mert nagy az a nap, és nincs hozzá hasonló! Szorongatás ideje az Jákob számára, de meg fog szabadulni belőle.	7 Vae, quia magna dies illa, nec est similis eius, tempusque tribulationis est Iacob, et ex ipso salvabitur.
8 Ez történik majd azon a napon – mondja a Seregek Ura –: összetöröm igáját, mely a nyakadon van, és kötelékeidet szétszakítom. Nem vetik szolgaságba őt többé idegenek,	8 Et erit: in die illa, ait Dominus exercituum, conteram iugum eius de collo tuoet vincula tua dirumpam; et non dominabuntur ei amplius alieni,
9 hanem az Urat, az ő Istenüket fogják szolgálni, és Dávidot, a királyukat, akit támasztok nekik.	9 sed servientDomino Deo suo et David regi suo, quem suscitabo eis.
10 Te azért ne félj, szolgám, Jákob – mondja az Úr –, és ne rettegj, Izrael! Mert íme, én megszabadítalak téged a távolból, és ivadékaidat fogságuk földjéről; visszatér Jákob, és nyugalmat talál, gondtalanul él, és nem rémíti senki.	10 Tu ergo ne timeas, serve meus Iacob, ait Dominus, neque paveas, Israel, quia ecce ego salvabo te de terra longinqua et semen tuum de terra captivitatis eorum; et revertetur Iacob et quiescet et securus erit, et non erit quem formidet;
11 Mert én veled vagyok – mondja az Úr –, hogy megszabadítsalak téged. Mert véget vetek minden nemzetnek, ahová szétszórtalak téged, neked azonban nem vetek véget; csak megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak egészen büntetés nélkül.	11 quoniam tecum ego sum, ait Dominus, ut salvem te. Faciam enim consummationem in cunctis gentibus, in quibus dispersi te; te autem non faciam in consummationem, sed castigabo te in iudicio nec quasi innocenti parcam tibi.
12 Mert így szól az Úr: Gyógyíthatatlan a zúzódásod, halálos a csapásod.	12 Quia haec dicit Dominus: Insanabilis fractura tua, pessima plaga tua;
13 Nincs, aki ítélne peredben sebedért, gyógyulás, hegedés nincs számodra.	13 non est qui iudicet iudicium tuum; sunt ulceri medicamina, tibi vero cicatrix non obducitur.
14 Szeretőid mind elfelejtettek téged, nem törődnek veled; mert ellenséges csapással sújtottalak, kegyetlen fenyítéssel, mivel sok a bűnöd, számosak vétkeid.	14 Omnes amatores tui obliti sunt tui, te non quaerunt; plaga enim inimici percussi te castigatione crudeli: propter multitudinem iniquitatis tuae dura facta sunt peccata tua.
15 Miért kiáltasz zúzódásod miatt, hogy gyógyíthatatlan a fájdalmad? Mivel sok a bűnöd, számosak vétkeid, azért tettem ezt veled.	15 Quid clamas super contritione tua? Insanabilis est dolor tuus. Propter multitudinem iniquitatis tuae et propter dura peccata tua feci haec tibi.
16 De a téged emésztőket mind elemésztik, és ellenségeid mind fogságba mennek. Kizsákmányolóid zsákmánnyá lesznek, és minden prédálódat prédául adom.	16 Propterea omnes, qui comedunt te, devorabuntur, et universi hostes tui in captivitatem ducentur, et, qui te vastant, vastabuntur, cunctosque praedatores tuos dabo in praedam.
17 Mert behegesztem sebedet, és csapásaidból meggyógyítalak – mondja az Úr. – Mert eltaszítottnak neveztek téged: Sion az, akivel senki sem törődik.	17 Obducam enim cicatricem tibi et a vulneribus tuis sanabo te, dicit Dominus, quia Eiectam vocaverunt te, Sion haec, quae non habebat requirentem.
18 Így szól az Úr: Íme, én jóra fordítom sorsát Jákob sátrainak, és hajlékain megkönyörülök; felépül a város a romjain, és a palota a jogos helyén fog állni.	18 Haec dicit Dominus: Ecce ego convertam sortem tabernaculorum Iacob et tectis eius miserebor, et aedificabitur civitas in ruinis suis, et arx in loco suo fundabitur;
19 Háladal hallatszik ki belőlük, és játszadozók hangja. Megsokasítom őket, és nem fogyatkoznak meg, megbecsültekké teszem őket, és nem kisebbednek.	19 et egredietur de eis laus voxque ludentium. Et multiplicabo eos, et non imminuentur, et glorificabo eos, et non attenuabuntur.
20 Fiai olyanok lesznek, mint hajdan, és gyülekezete színem előtt szilárdan áll; de meglátogatom minden sanyargatóját.	20 Et erunt filii eius sicut a principio, et coetus eius coram me permanebit, et visitabo adversum omnes, qui tribulant eum.
21 Belőle támad fejedelme, uralkodója az ő bensejéből származik; közel engedem, és ő közeledik hozzám. Mert ki az, aki kockára tenné az életét, hogy közeledjék hozzám? – mondja az Úr. –	21 Et erit dux eius ex eo, et princeps de medio eius procedet; et applicabo eum, et accedet ad me. Quis enim iste est, qui pignori dabit cor suum, ut appropinquet mihi?, ait Dominus.
22 Az én népem lesztek, én pedig a ti Istenetek leszek.	22 Et eritis mihi in populum, et ego ero vobis in Deum.
23 Íme, az Úr vihara, mint harag tör ki, kavargó szélvész ront az istentelenek fejére.	23 Ecce turbo Domini, furor egrediens, procella ruens; in capite impiorum conquiescet.
24 Nem fordul vissza az Úr izzó haragja, míg meg nem cselekszi és valóra nem váltja szívének szándékait; a végső napokban majd megértitek ezt.«	24 Non cessabit ab ira indignationis Dominus, donec faciat et compleat cogitationes cordis sui; in novissimo dierum intellegetis ea.