Jeremiás könyve 16

¹ Így hangzott az Úr igéje hozzám:

² »Ne végy magadnak feleséget, és ne legyenek fiaid és leányaid ezen a helyen!

³ Mert így szól az Úr a fiakról és leányokról, akik ezen a helyen születnek, anyáikról, akik szülik őket, és atyáikról, akik nemzik őket ebben az országban:

⁴ Halálos betegségekben halnak majd meg, nem siratják és nem temetik el őket; trágyává lesznek a föld színén. Kard és éhínség által vesznek el, holttestük pedig eledele lesz az ég madarainak és a föld állatainak.«

⁵ Mert így szól az Úr: »Ne lépj be gyászoló házba, és ne menj siratni, részvétet se mutass irántuk! Mert elvettem békességemet ettől a néptől – mondja az Úr –, a kegyelmet és az irgalmat.

⁶ Meghalnak nagyok és kicsinyek ebben az országban, nem temetik el és nem siratják meg őket; nem vagdossák meg magukat, s hajukat sem nyírják le miattuk.

⁷ Nem törnek kenyeret a gyászolónak, hogy megvigasztalják a halottért, és nem itatják meg a vigasztalás kelyhével atyjáért és anyjáért.

⁸ Lakomázó házba se lépj be, hogy leülj velük enni és inni!

⁹ Mert így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én eltüntetem erről a helyről szemetek láttára és a ti napjaitokban az öröm hangját és a vidámság hangját, a vőlegény hangját és a menyasszony hangját.

¹⁰ Amikor majd hírül adod ennek a népnek mindezeket az igéket, azt mondják neked: ‘Miért mondta ki az Úr rólunk mindezt a nagy bajt? Mi a bűnünk, és mi a vétkünk, amellyel vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen?’

¹¹ Akkor mondd nekik: Mert atyáitok elhagytak engem – mondja az Úr –, és más istenek után mentek, azoknak szolgáltak, és előttük borultak le; engem pedig elhagytak, és törvényemet nem tartották meg.

¹² De ti még atyáitoknál is gonoszabbul cselekedtetek, mert íme, mindegyiktek a maga gonosz szívének megátalkodottsága után megy, nem hallgatva rám.

¹³ Ezért kihajítalak titeket ebből az országból abba az országba, melyet nem ismertetek, sem ti, sem atyáitok; ott majd szolgálhattok más isteneknek éjjel-nappal, mert nem adok kegyelmet nektek!

¹⁴ Azért íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor nem mondják többé: ‘Él az Úr, aki felhozta Izrael fiait Egyiptom földjéről!’,

¹⁵ hanem: ‘Él az Úr, aki felhozta Izrael fiait észak földjéről és mindazokból az országokból, ahová elűzte őket!’; mert visszaviszem őket földjükre, melyet atyáiknak adtam.

¹⁶ Íme, én sok halászt küldök – mondja az Úr –, hogy kihalásszák őket; azután pedig sok vadászt küldök, hogy felhajtsák őket minden hegyről, minden dombról és a kősziklák hasadékaiból.

¹⁷ Mert szemem ott van minden útjukon, nem rejtőzhetnek el színem elől; és nem marad rejtve bűnük szemem előtt.

¹⁸ Először kétszeresen megfizetek nekik bűnükért és vétkükért, mert megszentségtelenítették országomat; undok és utálatos bálványaik hulláival töltötték meg örökségemet.«

¹⁹ Uram, én erőm és erősségem, menedékem a szorongatás napján! Hozzád jönnek majd a nemzetek a föld végeiről, és ezt mondják: »Valóban, hazugság volt atyáink örökrésze, hiábavalóság, és semmi sem használ közülük.«

²⁰ Vajon csinálhat-e magának az ember isteneket? Hiszen azok nem istenek!

²¹ »Azért íme, én megismertetem velük, ezúttal megmutatom nekik kezemet és hatalmamat; és megtudják, hogy az én nevem: az Úr.«