Izajás könyve 8

¹ Szólt az Úr hozzám: »Végy magadnak egy nagy táblát, és írd rá emberi írással: Mahhér Sálál Hás Báz!«

² Megbízható tanúkat állítottam magamnak: Uriás papot és Zakariást, Barakja fiát.

³ Majd bementem a prófétaasszonyhoz, s az fogant, és fiat szült. Ekkor az Úr azt mondta nekem: »Add neki ezt a nevet: Mahhér Sálál Hás Báz!

⁴ Mielőtt ugyanis a gyermek kiáltani tudná: ‘Apám’ és ‘Anyám’, elviszik Damaszkusz gazdagságát és Szamaria zsákmányát Asszíria királya elé.«

⁵ Majd folytatta az Úr, s még ezt mondta nekem:

⁶ »Mivel ez a nép megvetette a Síloénak csöndesen folydogáló vizét, s elveszíti bátorságát Rászin és Remalja fia előtt,

⁷ azért, íme, az Úr rájuk hozza a Folyam hatalmas és nagy vizét: Asszíria királyát és annak minden dicsőségét; s az átlépi mindenütt medrét, és elárasztja egész partját;

⁸ áthömpölyög Júdán, árad és keresztülfolyik, egészen nyakig ér. Kiterjeszti szárnyát, mely betölti országod szélességét, ó, Emmánuel!«

⁹ Tomboljatok csak, népek, majd meg fogtok rettenni! Figyeljetek fületekkel valamennyien, ti messzi országok: övezzétek csak fel magatokat, majd meg fogtok rettenni, övezzétek csak fel magatokat, majd meg fogtok rettenni!

¹⁰ Szőjetek csak tervet, úgyis meghiúsul; szóljatok csak szót, úgysem valósul meg, mert velünk az Isten!

¹¹ Mert így szólt hozzám az Úr, amint keze megragadott engem, és arra intett, hogy ne járjak ennek a népnek útján:

¹² »Ne mondjatok összeesküvésnek semmit, amit ez a nép összeesküvésnek mond, és amitől fél, attól ne féljetek, ne is rettegjetek!«

¹³ A Seregek Urát tartsátok szentnek, tőle féljetek, és tőle rettegjetek!

¹⁴ Akkor ő szentély lesz, de botlás köve és botrány kősziklája Izrael két házának, háló és csapda Jeruzsálem lakóinak.

¹⁵ Közülük sokan megbotlanak, elesnek és összetörik magukat, hálóba kerülnek és fogságba jutnak.

¹⁶ Kösd össze a tanúbizonyságot, pecsételd le a tanítást tanítványaimban!

¹⁷ Várom az Urat, aki elrejtette arcát Jákob háza elől, és benne remélek.

¹⁸ Íme, én és a gyermekek, akiket nekem adott az Úr, jelek és csodák vagyunk Izraelben a Seregek Urától, aki a Sion hegyén lakik.

¹⁹ És ha így szólnak hozzátok: »Forduljatok a halottidézőkhöz és a jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak! Miért ne fordulna a nép az Istenéhez, az élők ügyében a halottakhoz?«

²⁰ utasítsátok őket a tanításhoz és a tanúbizonysághoz! Bizony, olyan dologról beszélnek, amelynek nincs hajnala.

²¹ Bolyong majd ott az ilyen, csüggedten és éhesen, és mivel éhezik, haragra gerjed, s megátkozza Királyát és Istenét. Fölfelé néz,

²² majd a földre tekint: és íme, szorongatás és sötétség; nyomasztó sötétben van, és homályba taszítva.

²³ De nem lesz többé sötétség, ahol elnyomás van. Az első időben megalázta Zebulon földjét és Naftali földjét, de az utolsó időben megdicsőíti a tengerhez vezető utat, a Jordánon túli vidéket, a pogányok Galileáját.