Izajás könyve 64

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW AMERICAN BIBLE
1 Ahogy meggyújtja a tűz a rőzsét, és a vizet felforralja a tűz, ismertesd meg nevedet ellenségeiddel, hogy színed előtt megremegjenek a nemzetek,	1 As when brushwood is set ablaze, or fire makes the water boil! Thus your name would be made known to your enemies and the nations would tremble before you,
2 amikor félelmetes dolgokat cselekszel, melyeket nem vártunk! Ha leszállnál, színed előtt a hegyek megrendülnének!	2 While you wrought awesome deeds we could not hope for,
3 Ősidők óta senki sem hallotta, fülével fel nem fogta, szem nem látta, hogy volna isten rajtad kívül, aki a benne bízókért cselekszik.	3 such as they had not heard of from of old. No ear has ever heard, no eye ever seen, any God but you doing such deeds for those who wait for him.
4 Elébe sietsz az örvendezőnek, s annak, aki igazságot cselekszik, és azoknak, akik útjaidon megemlékeznek rólad. Íme, te megharagudtál, mert vétkeket követtünk el, ezek közt vagyunk régóta; bárcsak megszabadulnánk!	4 Would that you might meet us doing right, that we were mindful of you in our ways! Behold, you are angry, and we are sinful;
5 Olyanok lettünk mindnyájan, mint a tisztátalan, és mint a szennyes ruha, olyan minden igazságunk. Elhervadtunk mindnyájan, mint a falevél, és bűneink, mint a szél, elsodornak minket.	5 all of us have become like unclean men, all our good deeds are like polluted rags; We have all withered like leaves, and our guilt carries us away like the wind.
6 Nincs, aki szólítaná nevedet, aki felkelne, hogy beléd kapaszkodjék; mert elrejtetted előlünk arcodat, és bűneink hatalmába adtál minket.	6 There is none who calls upon your name, who rouses himself to cling to you; For you have hidden your face from us and have delivered us up to our guilt.
7 De mégis, Uram, atyánk vagy te! Mi vagyunk az agyag, és te a formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian.	7 Yet, O LORD, you are our father; we are the clay and you the potter: we are all the work of your hands.
8 Ne haragudj, Uram, oly nagyon, és ne emlékezz örökké bűneinkre! Íme, nézd, a te néped vagyunk mindnyájan!	8 Be not so very angry, LORD, keep not our guilt forever in mind; look upon us, who are all your people.
9 Szent városaid pusztasággá lettek, a Sion pusztasággá lett, Jeruzsálem elhagyatottá.	9 Your holy cities have become a desert, Zion is a desert, Jerusalem a waste.
10 A ház, mely szentélyünk és ékességünk volt, ahol atyáink dicsértek téged, tűz martaléka lett, és romba dőlt minden, ami drága volt nekünk.	10 Our holy and glorious temple in which our fathers praised you Has been burned with fire; all that was dear to us is laid waste.
11 Vajon ezek ellenére visszafogod magad, Uram? Hallgatsz, és még jobban megalázol minket?	11 Can you hold back, O LORD, after all this? Can you remain silent, and afflict us so severely?